Képes Európa, 1998. április-június (7. évfolyam, 13-25. szám)
1998-04-22 / 16. szám
KÉPES EURÓPA43 kaviárral töltött tojás, különböző fűszerekbe forgatott, mindenféle apró sült hal, halászlé, ököruszályvagy libaleves maceszgombóccal... Nem, kérem, ez nem szakácskönyvidézet, hanem egyik sokoldalú fiatal színészünk étlapjának különlegességei. A művészvilág sokszínű világ. Egyikük fest, a másik rajzol, a harmadik gyűjtőszenvedélyének hódol, a negyedik házi arborétumot ápol, az ötödik főt. Méghozzá micsoda finomságokat! Mondják azok, akik már megízlelték a Budapesti Kamaraszínház művésze, Haás Vander Péter sokféléit. Hogy honnan az ételek iránti erős vonzalom, ez még számára is rejtély... - Valamikor kamaszkoromban kezdődött ez az őrület. Főiskolás éveimben egyik osztálytársam lakásán tartottuk a főzőszeánszokat. A dőzsölések persze meghozták a nagyon is jól látható eredményt - a jókora túlsúlyt. Mániámnak igen hamar híre ment, így azóta nemegyszer megtörtént, hogy kisebb társulatok bankettjeinek én lettem a szakácsa. Ilyen alkalmakra hétfogásost tálalok, ami főleg halra épül. De van egy specialitásom is, a Fa-Vo-Ri- Be, ami egy házibuli résztvevőinek nevéből született és szintén nagyon népszerű. Ez öszvér étel, többféle nyersanyagból összeállítva. - Kik élvezhetik az ételkölteményeit? - Főként a barátaim és jómagam. Imádom a krumplis tésztát - a magam gyúrta tésztával. Nem sok étel van, amit már ne tudnék elkészíteni. Egy időben sportot űztem abból, hogy az éttermek étlapjait átböngészve azt kerestem, mi fogna ki rajtam. Ha találtam ilyet, utánanéztem és megfőztem. - Csukjuk be a konyhaajtót és lépjünk át a színházba! Milyen új darabban láthatjuk mostanában ? - Goethe ifjúkori művében, A bűnrészesekben, amelyet Kéz kezet mos címmel Kazimir Károly rendezett. Nagyon jó hangulatú próbákat éltünk meg. Nekem külön öröm volt, hogy ismét játszhatok, hiszen nem is olyan régen szinte csak szinkronizáltam. De bármennyire is szeretek szinkronizálni, első helyen mégis a színház áll. - Népszerű sorozatok főszereplőinek kölcsönözte a hangját. Melrose Place, Rex felügyelő... - Őszintén szólva, egyikről sem gondoltam, hogy ennyire közkedvelt lesz. A Rex felügyelőnél már az első epizód elnyerte a stáb tetszését. Később meg már egyenesen imádtuk. Több mint tíz éve szinkronizálok, de még ilyen nagy sikere egyetlen munkámnak sem volt. Még a kőszegi színházból is gratuláltak, ahol nyaranta játszom. A házbeli négy év körüli kislány meg azt kérdezte, a kutya velem lakik-e? - Eddigi szinkronmúltjából melyik a legemlékezetesebb szerep? - A Belfegor, a hatvanas évek nagy sikere. Amikor felújították, kihívtak próbafelvételre, ahol bűntudattal, remegő térdekkel meg is jelentem. A bűntudat a főiskolai szinkronórák elbliccelése miatt volt. Ugyanis csak egyetlenegyre mentem el. Óriási szerencsémre azonban Várkonyi Gyulától, az azóta nyugdíjba ment szinkronrendezőtől megkaptam a főszerepet. Másik szerencsém pedig az volt, hogy akkoriban még volt idő megtanulni ott szinkronizálni, amire a mai főiskolásoknak már nincs lehetőségük. A mai tempó erre nem hagy időt. - A színészek többsége szép emlékeket őriz a főiskoláról. - Örülök, hogy én is a többséghez sorolhatom magam. Békés András volt az osztályfőnökünk, aki a harmadik évben azzal a zseniális javaslattal állt elő, hogy írjuk össze, melyik - a főiskolán nem tanító - színészt látnánk szívesen féléves kurzuson. Ennek eredményeként Garas Dezsőt üdvözölhettük tanáraink között. E kivételes művész jelenléte nagy hatást gyakorolt ránk. Fantasztikus egyéniség. Azzal kezdte, hogy az osztály egyik felének megrendezte Anouilh Rómeó és Jeanettjét, a másiknak pedig Labisch A feleségem hagyatéka című vígjátékát. Ez utóbbival vendégszerepeltünk Balatonbogláron is, a vörös kápolna előtti színpadon tizenötször játszottuk a darabot, s én voltam a főszereplő. Énekeltem, sőt a dalszöveget is én írtam... - Kollégái közül sokan állnak festőállvány elé. - Nekem sajnos nincs időm rá. Pedig korábban a tanyámat is megörökítettem akvarellen. Az irányzatok közül azonban a nonfiguratív és a hiperrealista, a fényképminőség a kedvencem. Főleg az utóbbi késztet ámulatra. Az első ilyen kép, a New York-i metró döbbenetes. Olyan tökéletes, hogy szinte kényszere van az embernek a földön heverő újságpapírt kiemelni a képből. De ugyanilyen hatással volt rám A kockás zakós férfi is, amit Hollandiában láttam. A képhez mellékelt távcsövön át csodálhattam meg, hogy a kabát pamutszövete szálanként van megfestve. Csankó Zoli kollégám művésze ennek az irányzatnak. - Milyen apropóból járt ősei földjén? - Még az Arany János Színházzal a Valló Péter rendezte Nimvégai Marikával. Amikor az újságírók és az ottani kollégák meglátták a nevemet a plakáton, kérdések ezreit tették fel. Nagy feltűnést, ugyanakkor csalódást keltettem, mert szinte semmit sem tudok arról, hogyan és miért hagyták el őseim Hollandiát. Miért telepedtek le Bécs környékén, miért jöttek át Sopronba, majd Győrbe, végül Budapestre... - Talán egy jós tudna segíteni? - A jósról jut eszembe. Főiskolásként egy hétig Zsámbékon játszottuk Léner Péter nagy sikerű rendezését, a Bátori adventet. A búcsúestet az egyik vendéglő kerthelyiségében tartottuk nagyon kellemes hangulatban. Rajtunk kívül csak egy hölgy üldögélt a szomszéd asztalnál. Egyszer csak felállt és odajött. Kiderült, hogy tenyérjós. No, ettől a pillanattól kezdve ő lett az est fénypontja. A tenyérelemzést először a múlttal kezdte, döbbenetesen hiteles adatokat sorolva. Mire az utolsóhoz ért, a jövőre már csak tizennégyen voltunk kíváncsiak. A jóslás után engem arra kért, hogy két év múlva jelentkezzek nála, mert olyan különlegesség van a tenyeremen, amivel csak nagyon kevesen - például Endre és Mátyás király - dicsekedhettek: a királyszeplővel. A találkozó végül sosem jött létre, mert mire elszántam magam, a megadott budapesti címen már nem találtam, ugyanis Zsámbékra költözött, s bár csak néhány kilométerre van Budapesttől, én azonban eddig még mindig elodáztam az utazást. Pedig most is a fülemben csengenek a szavai, amelyek fantasztikus életet jósoltak nekem a harmincas éveim második felétől. Nemrégiben múltam harmincöt éves... RÓZSA KATALIN KÜLÖNLEGESÉIG A TENYÉRBEN A Melrose Place-ben Peternek adja a hangját