Képes Európa, 1998. április-június (7. évfolyam, 13-25. szám)

1998-04-01 / 13. szám

EVE -Az elmúlt két szezonban nem mu­tatott be ruhákat. Elege lett a ma­nökenkedésből? - Nyolc éve dolgozom a legna­gyobb divatszakemberekkel, már nem is tudom, hányszor hordtam például Chanel menyasszonyi ru­háját. Egy idő után azt kérdeztem magamtól: és utána? Már nem olyan izgalmas egy ruhabemutató, mint az elején volt. - A csúcsra érkezett? Ennél ma­gasabbra már nem lehet jutni? - Nem volt több lépcsőfok! Ezért azt mondtam: „O.K. Amit csinál­tam, az jó volt, de most mást sze­retnék.” Nemrég írtam alá két szer­ződést, a L’Oréallal és a Citroennel. Nem állítom persze, hogy teljesen elhagyom a divatbemutatók vilá­gát. Manapság inkább olyan mun­kákat vállalok el, amelyekben több a kreativitás. - Mi a véleménye a legújabb trendekről? - Nos, egyáltalán nem vagyok hí­ve a karikás szemű lányok divatjá­nak. Úgy néznek ki, mint akik nem aludtak éjjel. Vagy ami még rosz­­szabb, mintha kábítószeresek volná­nak. Számomra a szépség egészség is. A belső ugyanolyan fontos, mint a külső megjelenés. Nem lehet valaki szép, ha betegnek látszik.­­ Talán az emberek beleuntak a tökéletes szépségbe, s ezért is hódít a „különleges” nő, akit nem lehet besorolni egyetlen kategóriába.­­ Ha az emberek unják az egész­séget, és inkább isznak vagy kábí­tószereznek, csináljanak, amit akar­nak! Engem soha nem csábított a ká­bítószer, még egy marihuánás ciga­rettát sem szívtam. Engem inkább a finomság ejt rabul. Szeretek jól szó­rakozni, jót enni, inni egy pohárral, táncolni... De túlzások nélkül. - Van eltérés a személye és az önről kialakult kép között? - Fogalmam sincs, milyen kép alakult ki rólam! - Egy fiatal nő képe, aki majd­nem tökéletes. Akinek nincs hibája. - Egyáltalán nem vagyok töké­letes. Vannak sebeim, de ezeket meg­őrzöm magamnak. Ez magánügy. - így aztán mindenki azt hiszi, hogy ön olyan, mint egy hibátlanul működő robot! - Én sem vagyok mindig jól. Né­ha kedvem támadna mindent abba­hagyni és új szakmát választani. De az biztos, hogy nem fogok sen­ki előtt kiborulni és jelenetet ren­dezni. Nagyon jó nevelést kaptam és persze profi vagyok. - A nyolc év alatt egyszer sem volt szeszélyes, nem veszekedett... - Nem, és nem baj, ha ezt az em­berek unalmasnak találják. Ha fáj a gyomrom, ha fáradt vagy rossz­kedvű vagyok, nem mutatom. - Gyakran rosszkedvű? - Most, huszonhét évesen job­ban érzem magam a bőrömben, mint húszévesen. Több az önbizalmam, határozottabb és magabiztosabb va­gyok. Minden okom megvan rá, hogy boldog legyek. Ha összehason­lítom az életemet másokéval, úgy gondolom, hogy nincs okom az elé­gedetlenségre. Az őrzőangyalok vi­gyáznak rám... - A foglalkozása nem kötelezi arra, hogy állandóan a külsejével legyen elfoglalva? - Igyekszem úgy élni, ahogy ne­kem tetszik. Ez nem mindig köny­­nyű. Nemrég rúzst váltottam, az új sokkal sötétebb árnyalatú, mint a ré­gi. Erre a sajtó rögtön ráharapott! - Az újságok azt írták, hogy vé­ge a karrierjének, és az új szerző­désekkel próbál visszatérni... - Ez igazán nevetséges. Egyéb­ként a kritikákat elfogadom, de csak akkor, ha igazak. - Gyakran pereli a sajtót? - Nem, mert általában nem ko­moly dolgokról van szó. Kivételt je­lent az az eset, amikor kénytelen voltam a Paris Match ellen felje­lentést tenni. Olyan súlyos hazug­ságokat írtak rólam és a vőlegé­nyemről, hogy igazán sértő volt. - Minden hazugság volt? - Igen. Soha nem volt semmiféle szerződés köztem és a vőlegényem, David Copperfield között. - Akkor honnan ered ez a pletyka? - Fogalmam sincs. Éjszakákon át gondolkoztam, hogy ki akar így tönkretenni, de hiába. - Talán egyszerűen az az oka, hogy jegyességük lassan halhatat­lan lesz. Miért nem házasodnak össze? - Azért, mert semmi sem vál­tozna. A vőlegényemhez fűződő kap­csolat nem egy papírtól függ. - Nemrég UNICEF-nagykövet­té nevezték ki... - Még nem történt meg a kine­vezés, a cím elnyeréséhez többéves munkára van szükség. Még csak a kezdeteknél tartok. Igazán elköte­lezve érzem magam, szeretnék mi­nél többet dolgozni a hátrányos hely­zetű gyermekek javára. - Ebben Audrey Hepburn a pél­daképe? - A legteljesebb mértékben. Aho­gyan Vanessa Redgrave is. Szeren­csés csillagzat alatt születtem, ter­mészetesnek tartom, hogy én is ad­jak valamit. - S mi lesz mondjuk tíz év múlva? - Remélem, hogy lesz egy vagy két gyermekem. És folytatom a Fashion Cafék megnyitását. - És filmezni is fog? - Éppen most írtam alá egy szer­ződést az egyik amerikai ügynök­séggel, amelyik Sandra Bullocknak is dolgozik. Az ügynökség segít jó forgatókönyvet találni és egyeztet­ni. Nemrégiben megtetszett egy for­gatókönyv. Felhívtam a rendezőt, mi­re azt mondta: „Rendben van, két hét múlva kezdünk.” Számomra ez lehetetlen volt, más szerződés miatt. -A filmezés szakmai átváltozás? - Jelenleg nem kívánok váltani és százszázalékosan színésznővé vál­ni. De időnként szívesen forgatnék néhány filmet. - Mi a fontosabb önnek: a kar­rier vagy a szerelem? - Természetesen a szerelem. - És szerelmes? - Igen! Vőlegényével

Next