Képes Figyelő, 1945 (1. évfolyam, 1-18. szám)

1945-09-01 / 1. szám

DÖVÉNYI NAGY LAJOS »helyzetmagyarázata« az Andrássy-út 60-ba­n Az Andrássy-út hatvanban ünnepi csend, csak egy második em­eleti szobában hallatszik az író­gép kattogása. A nyilasok egyik legveszedelme­sebb és legaljasabb­­sajtóhuligánját hallgatják ki. Rendőrtisztek és detektívek fogják körül. Belépésemkor illedelmesen meghajtja magát. Katonazubbony és tábori csizma van rajta. Ba­juszt visel, erősen lebarnult. Éppen hazafias szólamokat hangoztat. A rendőrtisztek leintik. Alig értem­ a szavát. Apró kis egérszemei körbefutnak, mintha állandóan keresnének vala­kit". Ijedt kis emberke ez a Dövényi Nagy Lajos. Nem az a déli legény aki akkor volt, amikor a mikrofon előtt állt és teliszájjal uszított minden és mindenki ellen. Az arca hol elsárgul, hol vér­rózsák nyílnak rajta. — El akartam búcsúzni anyámtól... — mondja sunyi, alattomos ábrázattal, ökölbe szorul a kéz ennek a hazugságnak a hallatára. — Ezért bujdosott és öltött magára katonagu­­nyátt — Igen, civilben mindjárt elfogtak volna. — Látta mit tettek Budapesttel? — Galádsági— válaszolja meggyőződés nélkül. — Én sohasem azonosítottam magam velük__ Gyávább a csúszómászó féregnél. Nincs egy őszinte szava. Még annyira sem becsüli magát, hogy bevallan­á a letagadhatatlan tényeket. Azt mondja, sohasem volt antiszemita. Megtagadja barátait: Rajnisst, Milotayt, Kolosváry-Borcsát, Vajtát, azt állítja, hogy már Sztálingrádnál­­likvidálta­ a háborút. — Százszázalékosan tudtak, — folytatja — hogy hazug propagandát folytatunk ... — Szálasiról mi a véleménye? — Megalomániás hülye! — mondja nyeglén az Andrássy-út hatvanban, az Andrássy-út hatvan egykori törzsvendége, az Andrássy-út hatvan egykori gazdájáról. — Akkor miért követte őt? — Már múlt év májusában visszavonultam a politizálástól, — hazudja szemrebbenés nélkül. — Pestet már elfoglalta a Vörös Hadsereg, maga még megjelentette Budán a „Kitartás”-t és uszított tovább. Nyeldeklője fel és alá futkos, hebeg-hápog, látszik, hogy zavarba hozta a kérdés. — Mikor akarta befejezni regényét? — A »Taropolból indult el« című regényemre gondol* — kérdez vissza. — Arra. Sokáig gondolkozik. Válaszolni nem tud, he­lyette az egyik rendőrtiszt adja meg a feleletet. — Majd a Népbíróságon__ — Hallott a Népbiróságról? — Ismerem sorsomat__ Az egész beszélgetés folyamán ez volt egyet­len őszinte szava. Undorral és megvetéssel men­tem ki a szobából... M. S. Tudtoh. hogy l»«i/un pfop.ig«M>(l<it toiyti;­MogninmániA^ tuiiyc — Ismerem soi sómat ... «ETTiPlPlll külföldi áru nagy tételben és mindennemű papíráru LIPÓTVÁROSI PAPÍRFELDOLÍ­OZÓNÁL kapható. V., CSANÁDY­ UTCA 3b Va­lam­i egészen meglepő jelenség emeli fel két ujját, hogy: figyelem! Az elmúlt napokban a budapesti piacon a valuták mintegy huszonöt százalékos esést mutat­nak. Azt várta mindenki, hogy ennek kö­vetkeztében az élelmiszerek ára is vissza­esik­ .Nem történt meg. Ellenkezőleg, a zsír, a cukor tovább emelte árát, hasonló­képpen a liszt és minden más áru. Kiderült, hogy a tőzsdekörüli spekuláció romboló munkája egészen laza összefüg­gésben van a szükségleti cikkek árának alakulásával. Nehogy félreértsenek, nem védeni akarjuk ezt a lelkiismeretlen tevé­kenységet, hanem csupán revízió alá venni jelentőségét. A Napóleon, vagy a dollár árfolyama a pesti zugtőzsdéken nem irá­nyítja az élelmiszer-, vagy a ruházati pia­cok árait. Gazdasági rémhírterjesztést, sőt csalást követett el az, aki azért tornászta fel a cukor árát 1606 pengőre, mert a dollár 1200 pengőről 1600-ra emelkedett. Könnyen hivatkozott, erre az áremelkedés napjai­ban, de mit mond most? Semmit, hallgat. A cukor, a zsír, a liszt fütyül a Napóleon­ra és a dollár pesti árfolyamára. Mutassunk már egyszer kinyújtott kéz­zel rájuk, minden nyomorúságunk, sze­génységünk áruira, a magyar fasisztákra, nyilasokra, akik kirabolták az országok e Lopták­ a készletek­et, eladtak, átsiboltak mindent a németeknek Kos, ezért nincs zsír, ezért hiányzik a cukor, ezért nem lehet szállítani lisztet a fővárosba és városokba, ezért nem tudnak elegendő textiliát gyártani a gyárak. Itt­­hon rekedt nyilasok testvérei, komái, cin­kostársai fosztották, ki az országot és szál­­l­ották át a vasúti kocsik és teherautók ezrein Németországba a­­biztonságba­ he­lyezett nemzeti vagyont. Hol vannak a plakátok, amelyek ezt a szervezett rablóhadjáratot szemléltető mó­don vetítik utcákon, tereken, mozikban, kirakatokban az elbolondított nép szemé­be! Ma már mindenki azt hiszi (egy félre­­csúszott propaganda hibájából), hogy a drágaságnak a feketepiac és a speruiláció az oka. Ó, nem! Ez a gengszterhad (már ■mint a feketézők és valutázók) a kifosztott ország hullarablói, de azt a húst, zsírt, cukrot, gabonát, textiliát, aminek hiánya elviselhetetlen magasságba ugratta fel az árakat, a nyilasok, s egyéb fasiszták száll­ították német uraiknak. Nem engedjük ezt a példa nélkül álló gazságot, az áruhiánynak, drágaságnak, országpusztításnak irtózatos bűnét a va­lutaspekuláció nyakába varrni. Ezt a spe­kulációs frontot gyorsan, radikálisan fel fogja göngyölíteni a rendőrség. A valutá­­zókat el fogják nyelni az internálótáborok és a börtönök, a dollár lezuhanhat, de­ több és­­olcsóbb zsír nem lesz, amíg ismét lábra nem áll a nyilasok által kifosztott ország. Tehát a logikai sorrend ez: drága a ru­hanemű, lábbeli, cukor, zsír, kenyér, mert nincs. Nincs azér, mert a nyilasok, átlop­ták Németországba. Még drágább azért, mert a spekulációs, had az itthonmaradt kevés készlettel bűnösen üzérkedik. Az előbbi úgy viszonylik az utóbbihoz, mint az akasztófa a nyújtófához ...

Next