Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-02-15 / 7. szám
ÍRTA: DR. RÁTKAI KÁROLY Most, hogy az összeesküvést a belügyi hatóságok ébersége leleplezte, tagjait az államvédelmi szervek ártalmatlanná tették s a bíróság rövidesen alkalmazhatja velük szemben a remélhetően kíméletlen megtorlás eszközeit — nézzünk nyíltan és bátran szembe azokkal a megállapításokkal, amelyeknek konzekvenciáit sürgősen le kell vonni a politikai és társadalmi élet minden vonalán. Az összeesküvésben résztvett elemek egybehangzó vallomásából mindenekelőtt arra a megállapításra juthatunk, hogy a Horthyrezsim jogfolytonosságának helyreállítása volt az a vezérszólam, amely az egyes részletekre nézve különböző beállítottságú, de végeredményben egyazon célért lelkesedő úri banditákat harcra buzdította. Az összeesküvők egy része azzal védekezik,, hogy nem a magyar köztársaság megdöntésére szövetkezett, hanem csak a kommunistáknak a koalícióból való kiszorításához és a kormányzat »polgári« jellegének megerősítéséhez ajánlotta fel közreműködését. Eltekintve attól, hogy ez a védekezés túlságosan átlátszó kísérlet bizonyos hangulati hajlamok megnyerésére, nincs kétségünk afelől, hogy a »captatio benevolentiae«, a jóakarat megnyerésére irányuló törekvés még azokban a körökben sem járhat eredménnyel, amelyek egyébként készek volnának a kormányzaton keresztül érvényesülő kommunista energia kikapcsolása vagy gyengítése érdekében legalább az egyik szemüket behúnyni az ilyen célzatú mozgalmak kifejlődése előtt. Itt két megjegyzésünk van. Az egyik : nem hisszük, hogy akadhat valóban meggyőződéses, polgári életszemléletű demokrata, akinek ilyenkor ne jutna eszébe a Toldiból sokszor idézett verssor: Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg , kit hogyan talál meg? Másik : aki a kommunistapártot a fiatal magyar demokrácia bástyái közül ki akarja rekeszteni, az magát a bástyát akarja lerombolni. Az összeesküvők második csoportja már több konkrétumot illesztett a fő- és alsámánok sátáni programmjába. A földreform hatálytalanításának mézesmadzagját lobogtatták meg a régi hatalmuk visszanyerése érdekében mindenre elszánt dzsentri-figurák előtt. A világtörténelemben hiába keresnének példát arra, hogy az egyszer forradalmi úton kiosztott földet visszaadták volna régi tulajdonosaiknak. Minden józaneszű ember tudja, hogy földreformot viszszacsinálni nem lehet, ők azonban a lehetetlent is megkísérelték volna, nem törődve azzal, hogy már eleve sikertelenségre ítélt próbálkozásukkal tűz- és vértengerbe borítják az országot és a magyar históriában ismeretlen polgárháború rémségeivel a még mindig füstölgő romokat is lángra lobbanthatják. A harmadik megtévesztő jelszó, amely az összeesküvés megszervezésénél szerepet játszott, az értelmiségi rétegek társadalmi és kormányzati befolyásának helyreállítása volt. Állapítsuk meg teljes határozottsággal, hogy a forradalmi átalakulás, a demokratikus berendezkedésre való átállítás alapjaiban rázta meg az úgynevezett középosztályt. A köztisztviselői réteg egy része, amely évszázadokon keresztül hűséges kiszolgálója,Imrétysta értelemben vett Aladárja volt a hatalmon lévő történelmi osztálynak, most »nem leli honját e hazában«. Tudomásul kell vennie, hogy a fizikai munka becsülete megnövekedett, legalább is egyenlő értékűvé vált az aktagyártással s a kényszerű B-lista végrehajtása sem bizonyult alkalmas eszköznek a terjedő elégedetlenség levezetéséhez. Ezeket az elégedetlenkedőket nyergelték meg az összeesküvők fővezérei, meginvitálván őket arra a vonatra, amelynek mozdonyát a Szálasi-féle gyalázatba torkollott horthyzmus jogfolytonosságának ősforrása : Szeged felé irányították. Hát igen, vissza Szegedre ! Ez volt a sokféle jelszó közös gidistómedencéje. Szeged, Horthy és Gömbös szellemének szülővárosa, az úri betyárvilágnak, a szmokingos, attilás, darutollas bálok korszakának »történelmi színekkel megörökített« színhelye, ahonnan a siófoki, orgoványi és egyéb tömeggyilkosságok felbujtói és végrehajtói több mint negyedszázaddal ezelőtt „országhódító« útjukra indultak. Micsoda perspektíva nyílt itt meg a »Vissza Szegedre !«mozgalom megtervezői és nagyszámú kísérete számára? ! Vissza lehet venni a földet a parasztoktól, ki lehet ismét rabolni az Auschwitzból hazavánszorgott zsidók boltjait s az ipari mun GÁBOR ANDOR: Az első világháború után a magyarság sokkal több országba szóródott szét, mint amennyiben azelőtt szétszórva volt, kisebb-nagyobb, sőt egészen nagy kolóniák is alakultak s évtizedeken át élték társadalmi és politikai életüket. Ez a politikai élet, persze, nagyon hullámzó, nagyon ide-oda volt; a Horthy-rezsim mindenütt toborzott, mindenütt fúrt-faragott, mindenhová becsempészte megbízottait, ügynökeit, snichit s ettől a külföldi magyar kolóniák élete sem szebb, sem tisztább nem lett. Aztán idehaza elkövetkezett a felszabadulás, ami azt jelenti, hogy külföldön mindenütt szintén elkezdődött a politikai múltak átfésülése. No nem úgy, hogy valamiféle hivatalos bizottságok átfésülték volna az emigránsok múltját. Inkább úgy, hogy kiki a magáét. S mert a postaforgalom még a háború után két évvel is gyenge s mert ami az országhatáron túl három kilométerre esik, az mind nagyon messze van : kiki azt csinálja odakint, amit akar,és azt jelenti róla, amit akar. Ennek tekintetbevételével tessék elolvasni azt a cikket, amely a délamerikai »Szabad Szó« c. lapban a »Képes Figyelő« egy közleményével foglalkozik : A budapesti »Képes Figyelő« most ideérkezett november 2-i számában érdekes képes tudósítás jelent meg Buenos Aires magyar művészi életéről. A cikk szerint a Teatro Astrdban játszik az állandó magyar színház, nagy magyar és spanyol közönség előtt és »Dél-Amerika legnagyobb magyar színházának«, amely I.László Andor igazgatása alatt áll, tagja Beregi Oszkár is, a Nemzeti Színház kiváló művésze, aki »fiával együtt többször fellépett a buenosairesi magyar színházban ...« Ennek az érdekes tudósításnak, sajnos, súlyos hibája van , sok tévedés van benne. A buenosairesi Magyar Színház, amely I.László Andor igazgatása alatt a múlt években a »Consejo de Mujeres« kis színpadán játszott havonként egyszer, 1945-ben megszűnt. Asormentesen levő színházban egy kásságot, a gyárak, bányák és üzemek verejtékező dolgozóit vissza lehet süllyeszteni az állati sorba. Ezt a szegedi utazást akadályozták meg az összeesküvés felfedezésével, részleteinek kíméletlen feltárásával és a vezetőknek politikai és személyi szempontokra való tekintet nélkül történt lefülelésével. Amikor azonban a konzekvenciák megállapítására törekszünk, nem elégedhetünk meg a kétségtelenül bűnös személyiségek felelősségrevonásával. Azoknak a felelősségét is meg kell állapítani, akik legtöbb esetben kizárólag a mellőzés miatt táplált gyűlöletből olyan kritikai hangokat ütöttek meg, amelyek nem a hibák orvoslására, nem a bajok kiküszöbölésére, nem az újjáépítő munka fokozására, hanem egyenesen a demokrácia megingatására voltak alkalmasak. Hetekkel ezelőtt éppen ezen a helyen utalt a Figyelő azoknak a kritikusoknak kártékony tevékenységére, akik a mai fiatal magyar demokrácia kigúnyolásával, oktalan ostorozásával akarvaakaratlan szították az elégedetlenséget, növelték külső és belső ellenségeink számát. Vissza Szegedre? Soha összeesküvőket és ellenforradalmi kísérletezésre hajlamosakat, ellenségeket és ellenséges hangon kritizálókat egyaránt figyelmeztetünk arra, hogy Szegedre — visszafelé is — Kecskeméten és Orgoványon keresztül vezet az út. német színházi ügynök rendez időnként németnyelvű operett-előadásokat német, osztrik, jiddiseh és magyar szereplőkkel és ebben a vrrsulásban lépett fel a múlt évben László Andor és filesége, továbbá Kéri Kató, aki azonban nomon soha állandó szerződtetett tagja László színházinak. Beregi Oszkárt felkérte ugyan László, hogy lépjen fel vele egy előadáson, de a kiváló nilítész elutasította Lászlót és buenosairesi tartózkodása alatt nem is lépett fel sem az Astralban, sem másutt. A magyar színház művészi csődjét László Andor maga okozta, aki úgy színészi, mint politikai tevékenységével elidegenítette a közönséget a színháztól. László a florthy-uralom idején azzal büszkélkedett, hogy 1919-ben, mint a fehér hadsereg tisztje, részt vett Siófokon a vörösök elleni harcban. Bobrik hajdani buenosairesi követnél demokratikus színészeket és újságírókat mint kommunistákat denunciál. A horthyzmus és a nyilasvilág bukása után lázas sietséggel igyekezett László Andor átállni a demoluácia oldalára : belépett az Argentínai Magyar Zsidók Egyesületébe, a Szabad Magyar Mozgalomba, a Magyar Népet Segítő Demokratikus Szövetségbe. De mindez már nem használ. László Andor elvesztette hangját és hitelét. A művészi csőd után anyagi csődbe is jutott, még a »Tulipán« név alatt alapított étterme is tönkrment... Úgy látszik, a buenosairesi balsikereket akarta kipótolni egy kis pesti látszatsikerrel. A »Képes Figyelő« cikkéből ugyanis kitűnik, hogy Kristóf Károly cikkét éppen László Andor levele alapján írta. Az »igazgató-főrendező« levele és néhány régi magyar- és spanyolnyevű színlap megtévesztette a jóhiszemű újságírót. A »Képes Figyelő« kitűnően szerkesztett, komoly, modern lap. Sajnos, ezúttal megtévesztették ... Helyet adunk ennek az írásnak, mert nem akarjuk, hogy országunk közvéleményének félrevetése, tévedést kelteni akaró külföldi információk alapján, továbbfolyjon. Éppen elég a jóhiszemű zűrzavar, a rosszhiszeműt lassankért le lehetne már kapcsolni. Van a külföd... Keresem feleségemet Steiner Pélnét, szül. Stern Józsát, 1944 nov. 16-án az óbudai téglagyárból Hegyeshalomra vitték, innét Hidegségre került, itt sáncmunkát végzett. Hidegségről január 6-án érkezett Bergen-Belsenbe, ahol 1945 márciusában még jó egészségben volt. Aki további sorsáról bármit tud, kérem értesítsen, költségeket megtérítem. STEINER PÁL VI., IZABELLA-UTCA 96. II. 8.METEOR csillár • POMPÁS VILÁGÍTÁS! Podmaniczky-utca 27 és József körút 44 C-viamindús tápszer ismét kapható