Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-02-15 / 7. szám

ÍRTA: DR. RÁTKAI KÁROLY Most, hogy az összeesküvést a belügyi ható­ságok ébersége leleplezte, tagjait az állam­védelm­i szervek ártalmatlanná tették s a bíróság rövi­desen alkalmazhatja velük szemben a remélhe­tően kíméletlen megtorlás eszközeit — nézzünk­­ nyíltan és bátran szembe azokkal a megállapí­tásokkal, amelyeknek konzekvenciáit sürgősen le kell vonni a polit­ikai és társadalmi élet minden vonalán. Az összeesküvésben résztvett elemek egybehangzó vallomásából mindenekelőtt arra a megállapításra juthatunk, hogy a Horthy­­rezsim jogfolytonosságának helyreállítása volt az a vezérszólam, amely az egyes részletekre nézve különböző beállítottságú, de végeredmény­ben egyazon célért lelkesedő úri banditákat harcra buzdította. Az összeesküvők egy része azzal védekezik,, hogy nem a magyar köztársaság megdöntésére szövetkezett, hanem csak a kommunistáknak a koalícióból való kiszorításához és a kormányzat »polgári« jellegének megerősítéséhez ajánlotta fel közreműködését. Eltekintve attól, hogy ez a védekezés túlságosan átlátszó kísérlet bizonyos hangulati hajlamok megnyerésére, nincs két­ségünk afelől, hogy a »captatio benevolentiae«, a jóakarat megnyerésére irányuló törekvés még azokban a körökben sem járhat eredménnyel, amelyek egyébként készek volnának a kormány­zaton keresztül érvényesülő kommunista energia kikapcsolása vagy gyengítése érdekében leg­alább az egyik szemüket behúnyni az ilyen cél­zatú mozgalmak kifejlődése előtt. Itt két meg­jegyzésünk van. Az egyik : nem hisszük, hogy akadhat valóban meggyőződéses, polgári élet­­szemléletű demokrata, akinek ilyenkor ne jutna eszébe a Toldiból sokszor idézett verssor: Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg , kit hogyan talál meg? Másik : aki a kommunista­­pártot a fiatal magyar demokrácia bástyái kö­zül ki akarja rekeszteni, az magát a bástyát akarja lerombolni. Az összeesküvők második csoportja már több konkrétumot illesztett a fő- és alsámánok sá­táni programmjába. A földreform hatálytalaní­tásának mézesmadzagját lobogtatták meg a régi hatalmuk visszanyerése érdekében min­denre elszánt dzsentri-figurák előtt. A világtör­ténelemben hiába keresnének példát arra, hogy az egyszer forradalmi úton kiosztott földet visszaadták volna régi tulajdonosaiknak. Min­den józaneszű ember tudja, hogy földreformot visz­­szacsinálni nem lehet, ők azonban a lehetetlent is megkísérelték volna, nem törődve azzal, hogy már eleve sikertelenségre ítélt próbálkozásukkal tűz- és vértengerbe borítják az országot és a magyar históriában ismeretlen polgárháború rémségeivel a még mindig füstölgő romokat is lángra lobbanthatják. A harmadik megtévesztő jelszó, amely az összeesküvés megszervezésénél szerepet játszott, az értelmiségi rétegek társadalmi és kormány­zati befolyásának helyreállítása volt. Állapítsuk meg teljes határozottsággal, hogy a forradalmi átalakulás, a demokratikus berendezkedésre való átállítás alapjaiban rázta meg az úgyneve­zett középosztályt. A köztisztviselői réteg egy része, amely évszázadokon keresztül hűséges kiszolgálója,Imrétysta értelemben vett Aladárja volt a hatalmon lévő történelmi osztálynak, most »nem leli honját e hazában«. Tudomásul kell vennie, hogy a fizikai munka becsülete meg­­növekedett, legalább is egyenlő értékűvé vált az aktagyártással s a kényszerű B-lista végrehaj­tása sem bizonyult alkalmas eszköznek a ter­jedő elégedetlenség levezetéséhez. Ezeket az elégedetlenkedőket nyergelték meg az összees­küvők fővezérei, meginvitálván őket arra a vo­natra, amelynek mozdonyát a Szálasi-féle gya­lázatba torkollott horthyzmus jogfolytonosságá­nak ősforrása : Szeged felé irányították. Hát igen, vissza Szegedre ! Ez volt a sokféle jelszó közös gidistómedencéje. Szeged, Horthy és Gömbös szellemének szülővárosa, az úri betyár­­világnak, a szmokingos, attilás, darutollas bálok korszakának »történelmi színekkel m­egörökí­­tett« színhelye, ahonnan a siófoki, orgoványi és egyéb tömeggyilkosságok felbujtói és végre­hajtói több mint negyedszázaddal ezelőtt „or­­szághódító« útjukra indultak. Micsoda per­spektíva nyílt itt meg a »Vissza Szegedre !«­­mozgalom megtervezői és nagyszámú kísérete számára? ! Vissza lehet venni a földet a parasz­toktól, ki lehet ismét rabolni az Auschwitzból hazavánszorgott zsidók boltjait s az ipari mun­ GÁBOR ANDOR: Az első világháború után a magyarság sokkal több országba szóródott szét, mint amennyiben azelőtt szétszórva volt, kisebb-nagyobb, sőt egészen nagy kolóniák is alakultak s évtizede­ken át élték társadalmi és politikai életüket. Ez a politikai élet, persze, nagyon hullámzó, nagy­on ide-oda volt; a Horthy-rezsim min­denütt toborzott, mindenütt fúrt-faragott, min­denhová becsempészte megbízottait, ügynö­keit, snich­it s ettől a külföldi magyar kolóniák élete sem szebb, sem tisztább nem lett. Aztán idehaza elkövetkezett a felszabadulás, ami azt jelenti, hogy külföldön mindenütt szintén elkezdődött a politikai múltak átfésü­­lése. No nem úgy, hogy valamiféle hivatalos bizottságok átfésülték volna az emigránsok múltját. Inkább úgy, hogy kiki a magáét. S mert a postaforgalom még a háború után két évvel is gyenge s mert am­i az országhatáron túl három kilométerre esik, az mind nagyon messze van : kiki azt csinálja odakint, amit akar,és azt jelenti róla, amit akar. Ennek tekintetbevételével tessék elolvasni azt a cikket, amely a délamerikai »Szabad Szó« c. lapban a »Képes Figyelő« egy közleményével foglalkozik : A budapesti »Képes Figyelő« most ideérkezett november 2-i számában érdekes képes tudósítás jelent meg Buenos Aires magyar művészi életéről. A cikk szerint a Teatro Astrdban játszik az állandó magyar színház, nagy m­agyar és spanyol közönség előtt és »Dél-Amerika legnagyobb ma­gyar színházának«, amely I.László Andor igazga­tása alatt áll, tagja Beregi Oszkár is, a Nemzeti Színház kiváló művésze, aki »fiával együtt több­ször fellépett a buenosairesi magyar színház­ban ...« Ennek az érdekes tudósításnak, sajnos, súlyos hibája van , sok tévedés van benne. A bu­enos­­airesi Magyar Színház, amely I.László Andor igaz­gatása alatt a múlt években a »Consejo de Mujeres« kis színpadán játszott havonként egyszer, 1945-ben­ megszűnt. A­­sorm­entesen levő színházban egy kásságot, a gyárak, bányák és üzemek verej­tékező dolgozóit vissza lehet süllyeszteni az állati sorba. Ezt a szegedi utazást akadályozták meg az összeesküvés felfedezésével, részleteinek kímé­letlen feltárásával és a vezetőknek politikai és személyi szempontokra való tekintet nélkül tör­tént lefülelésével. Am­ikor azonban a konzekven­ciák megállapítására törekszünk, nem eléged­hetünk meg a kétségtelenül bűnös személyiségek felelősségrevonásával. Azoknak a felelősségét is meg kell állapítani, akik legtöbb esetben kizárólag a mellőzés miatt táplált gyűlöletből olyan kritikai hangokat ütöttek meg, amelyek nem a hibák orvos­lására, nem a bajok kiküszöbölésére, nem az újjá­­építő munka fokozására, hanem egyenesen a de­mokrácia megingatására voltak alkalmasak. He­tekkel ezelőtt éppen ezen a helyen utalt a Fi­gyelő azoknak a kritikusoknak kártékony tevé­kenységére, akik a mai fiatal magyar demokrácia kigúnyolásával, oktalan ostorozásával akarva­­akaratlan szították az elégedetlenséget, növel­ték külső és belső ellenségeink számát. Vissza Szegedre? Soha­ összeesküvőket és ellenforradalmi kísérletezésre hajlamosakat, el­lenségeket és ellenséges hangon kritizálókat egy­aránt figyelmeztetünk arra, hogy Szegedre — visszafelé is — Kecskeméten és Orgoványon ke­resztül vezet az út. német színházi ügynök rendez időnként német­nyelvű operett-előadásokat német, osztrik, jid­diseh és magyar szereplőkkel és ebben a vrrsulás­ban lépett fel a múlt évben László Andor és fi­le­sége, továbbá Kéri Kató, aki azonban nom­­­on soha állandó szerződtetett tagja László színházi­­­nak. Beregi Oszkárt felkérte ugyan László, hogy lépjen fel vele egy előadáson, de a kiváló nilítész elutasította Lászlót és bu­enosairesi tartózkodása alatt nem is lépett fel sem az Astralban, sem másutt. A magyar színház művészi csődjét László Andor maga okozta, aki úgy színészi, mint poli­tikai tevékenységével elidegenítette a közönséget a színháztól. László a florthy-uralom idején azzal büszkélkedett, hogy 1919-ben, mint a fe­hér hadsereg tisztje, részt vett Siófokon a vörösök elleni harc­ban. Bobrik hajdani buenosairesi követnél de­mokratikus színészeket és új­ságírókat mint kom­­­munistákat denunciál. A horthyzmus és a nyilas­világ bukása után lázas sietséggel igyekezett László Andor átállni a demolu­ácia oldalára : belépett az Argentínai Magyar Zsidók Egyesüle­tébe, a Szabad Magyar Mozgalomba, a Magyar Népet Segítő Demokratikus Szövetségbe. De mindez már­ nem­ használ. László Andor elvesz­tette hangját és hitelét. A művészi csőd után anyagi c­sődbe is jutott, még a »Tulipán« név alatt alapított étterme is tönkrment... Úgy látszik, a buenosairesi balsikereket akarta kipótolni egy kis pesti látszatsikerrel. A »Képes Figyelő« cikkéből ugyanis kitűnik, hogy Kristóf Károly cikkét éppen László Andor levele alapján írta. Az »igazgató-főrendező« levele és néhány régi magyar- és spanyolny­evű színlap megtévesztette a jóhiszemű újságírót. A »Képes Figyelő« kitűnően szerkesztett, ko­moly, modern lap. Sajnos, ezúttal megtévesz­tették ... Helyet adunk ennek az írásnak, mert nem akarjuk, hogy országunk közvéleményének félreve­tése, tévedést kelteni akaró külföldi információk alapján, továbbfolyjon. Éppen elég a jóhiszemű zűrzavar, a rosszhiszem­űt lassan­­kér­t le lehetne már kapcsolni. Van a külföd... Keresem feleségemet Steiner Pélnét, szül. Stern Józsát, 1944 nov. 16-án az óbudai téglagyárból Hegyeshalomra vitték, innét Hidegségre került, itt sáncmunkát végzett. Hidegségről január 6-án érkezett Bergen-Bel­­senbe, ahol 1945 márciusában még jó egész­ségben volt. Aki további sorsáról bármit tud, kérem értesítsen, költségeket megtérítem. STEINER PÁL VI., IZABELLA-UTCA 96. II. 8.METEOR csillár • POMPÁS VILÁGÍTÁS! Podmaniczky-utca 27 és József­ körút 44 C-viamindús tápszer ismét kapható

Next