Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-02-08 / 6. szám

LENGYEL ISTVÁN EZER HALOTT A NÁDOR-UTCÁBAN A feloszlatott Lipótvárosi Casinó veszteséglistája A kora szürkületben műtéten lá­togatnak a nádorutáai hatalmas palota sarokablakai­ Abban a ré­gi világban, melyen könyörtele­nül végiggázolt az idő, ilyenkor már fényárban úszott az épület s kapuja elé egym­á­sután sik­lottak a taxik és luxusautók. Hiszen a Lipótvárosi Casinó tag­jai ritkán jártak gyalog, legfel­jebb, ha egészségügyi sétájukat végezték, de mikor klubjukba indultak, hogy a karo­sszékek­­ben elterpeszkedve beszéljék meg egymásközt napi sikereiket, kö­zös problémáikat, az élet nap­sütéses oldalának derű­sen izgal­mas eseményeit, rendszerint sür­gős volt az útjuk. A Nemzeti és Országos Kaszinó, a születés és a hivatal szerencséseinek volt ta­lálkozóhelye, míg itt a Nádor­­utcában, azokat röpt­ette fel a lift a puhakényelmű klubhelyi­ségekbe, akik legtöbbször a ma­guk, vagy pénzük erejével ért­ek el jelentős eredményt a társa­dalmi, művészeti, de főként a gazdasági élet vadászterületén. Gazdag bankárok, gyárosok, nagykereskedők, vállalkozók, hí­res orvosok, nagykeresetű ügyvé­dek, kapitalista világ üs­tökösei és uszályhordozói, egy fejlődő nagyváros gyarapod.) plutokrá­­ciája tartotta főhadiszállását a kaszinóban s annak tagsági igazolványa belépő-jeg­yü­l szolgáit a bőség vi­­lágába, mely a liberális jelszavak sze­rint mindenki számára nyitva állott ugyan, de a valóságban csak olyanok jutottak úrra, aki­ket lelkialka­tuk és beállítottsá­guk az uralkodó társadalmi rend­szer, a feudális arisztokrácia lelkes és törtető szolgálatába hajtott. A Gömbös-paktum A gazd­asági liberalizmusnak ez a vezetőrétege, származásánál és életkörülményeinél fogva leg­élesebben fordult szembe az el­lenforradalmi szellemmel, mely nemcsak vagyonát, testi épségét és szabad mozgását is veszélyez­tette. Ugyanakkor azonban támo­gatta is tőkéjével, buzgó beil­leszkedésével azt a jobboldali politikát, hogy ha áldozatok árán is, tovább élvezhesse ki­váltságos helyzetét. A konjunk­turális jövedelem, a háborítatla a pénz­szerzés kedvéért r megal­­kudni próbált pártokkal és kor­mányokkal. Pillanatnyi gazda­sági előnyökért még Gömbös Gyulával is választási paktum­o­t kötötütt. A strómanok nevére kiállíto­ állami szerződéseket éppen úgy hajszola, mint a kormány főtanácsosi címet,­­ fö­lényesen legyintett, ha valaki kérdőre vonta, hogy­an veheti át a kitüntetést abból a kézből, melynek intésére Orgovány és Siófok hóhérai véres munkájuk­ba fogtak. Ez a­­gerinctelen struccpolitika magában hordta végzetét­ A po­litika, melyhez simulni próbál­tak, végül is összelapította és eltiporta őiket. 1800 tag - 1125 hatott A Lipótvárosi Casinó 1800 tagja közül 1125 halálos áldoza­tot szedett a nyilas és náci tom­­bolás. Az öttagú elnökségből mindössze egy maradt életben, a­­harminctagú igazgatóságból hét, a száztagú választmányból huszonkettő, az 1800 klubtag kö­zül 675. Elnökét, Szeigi Emilt, a Kereskedelmi Bank vezérigazga­tóját, akinél kevesebben tudták maradéktalanabbul kihasználni az élet nyújtotta örömöket, ép­pen úgy meggyilkolták, mint Ráskay Dezső professzort, a k­a­­szinó alelnökét, akinek fehér szakállal koszorúzott szép feje, egyetlen bemutatóról, vagy tár­sasági eseményről sem hiányzott sohasem- Elpusztult Neuhold Kornél társelnök és Kladivkó Vilmos alel nők is. Az újságíró, aki egész életén át szembenállt a világszemlélet­­t­a­l, melynek a kaszinó tagjai elkötelezték magukat, s aki nem egyszer érezni volt kénytelen annak a plutokrata érdekközös­ségnek a hatalmát, mely ellen kötelességének érezte felvenni a harcot, most mégis borongós el­fogódottsággal forgatja a hosszú listát, melyben csupa ismert név szerepel, amelyiknek viselője a saját kaunkaterületén­ kétségkívül kicsilelkedő eredményeket ért el, s úgy képzelte, egyre felelé ível életútja. Poltalsek Elemér, a híres gégeorvos. Pólya Jenő, a nagy­szerű sebész és polihisz­tor, Agai Béla, az újságszerkesz­­tő-orvos, Goldberger Leó, az épp oly erőszakos, mint talentum­os iparmágnás, Kadosa Marecz, a publicista jogtudós, Madarassy- Beck Marcel, a bankvilág arisz­tokratája, immár valamennyi csak egy név ezen a különös veszt­eséglistán, a Vázsonyi-névhez fűződő kis­polgári tradíciókhoz. Elpusztult a Leányvásár híres komponistá­jának fivére, dr. Jacobi Béla, az egyik legkiválóbb magán­­jogász, Molnár Ferenc és a többi színpadi szerző joganácsosa, dr. Szalai Emil, dr. Weiler Ernő, a BSzKKt ügyésze, az ismert vá­rospolitikus, Dán Leó kormány­­főtanácsos, szücsmester és ipar­­testületi elnök, Freudiger Dénes gyáros, Baneth Sándor, ismert külpolitikai hírlapíró, Miskolczi Ignác, az éva utcai textilcsá­szár, dr. Gyimessy Béla, a sze­gedi tábla elnökének, nem ke­­vésbbé kitűnő jogászfia, dr. Kósa György bűnügyi védő és zene­szerző, Bényi O­szkár, a hazardőr vállalkozó, Kálmán Henrik, az Angol-Magyar Bank vezérigaz­­gatója, Knapp Miksa, a legvak­merőbb és legerőszakosabb vezőr, akit a Dunaparton lőttek tarkón, Bemfeld Imre, az ismert bűn­ügyi védő, dr­ Lukács Izsó, a művészpatrónus közjegyző, De­­mény Aladár, aki ügyvéd létére a kaszinó gazdája és vendég­lőse volt, dr. Domonyi Móric, a MFTK vezérigazgatója, Bret­­schneider Gyula cipőgyáros, dr. Lehel Antal, a nemzetközi film­­jogász, Kósa Miklós szerkesztő, a főváros legkedvesebb közölje, akit feleségével együtt a Club­­kávéház előtt ölték meg. Német Alfréd, miniszteri tanácsos, a miniszterelnöki sajtóiroda egy­kori főnöke. Bánó Dezső, Bala­­tonfüred igazgatója, dr. Bálint Artur ügy­véd, az Újságíró Egye­­sülés jogtan­ácsosa. Molnár Mi­hály, a GyOSz munkaügyi osz­tályának igazgatója, s egyben méltán népszerű zeneszerző és még sok száz a maga körében i­smert, tekintélyes személyiség, akiket 4­alános részvét kisért volna utolsó útjukra s egész sereg szívn­ek méltatta volna ér­demeiket, na nem fordítja ki a világot a s­arkírból a gyilkos és őrül­t téveszme. dr. Fehér Ákos dr. Fejér Gyula Katona László Kellermann Emil Gárdonyi István dr. Gedő Árpád Glückstahl Lajos Görög Lajos Krámer Infó dr. Kun l­ipót Lajta Dezső Lemberger József Iványi Lajos dr. Bartha Béla Frey Frigyes Gróf János Birnbaum Imre Kármán Dezső Mandel Viktor dr. Kuhi Andor dr. Kánite Emil Vágó Miklós dr. Lőw Lóránt Weiner Samu dr. Kun Miklós Malonyai Béla dr. Zala Dezs­s Mauthner Aladár dr. Wilt Márton Walaim­ Andor dr. Rácz Miksa Schwarcz Jakab Rohony János Schwarcz Lajos Neumann Emil dr. Pláner Félix Neumann Sándor Neumann Ferenc Rácz Manó dr. Préger Aurél dr. Seiner Béla Szöllösi Zsigmond Toldy Olivér dr. Urbach Lajos Miklós Tibor dr. Miskó Lajos dr. Nádas L­ászló dr. Müller Pál dr. Vida Márton Stein Imre Mauthner Nándor Lénárt Miksa dr. Fejér Endre Báthori István Kornhauser Pál dr. Gerő Ernő És így tovább, végtelen sorban 1125 áldozat neve. Valamennyi­nek még itt sem jut hely, hiszen kevés a papír is. Révész Béla Zöld Márton dr. Wolff Ernő Altman Ferenc dr. Grotta Vilmos dr. Guth Györggy dr. Bayor Dezső Adler Manó dr. Bajor Ármin dr. Grünhut Jenő Baloss Gábor dr.rf Grosz Imre Haas Bertalan dr. Gyulai Bálint Hajdú Sándor Halápi Oszkár dr. Arje Sándor Bányai Sándor dr. Kánitz Emil Jellenik Árpád dr. Jaunisz Ernő dr. Kluf Emil Ullmann Béla Steiner Sándor Perl Jenő Homán Oszkár Áldor László dr. Frankl Pál Gardé Miksa dr. Misner István dr. Rónai Sándor Kalmár Sándor Gárdos Aladár dr. Freud István dr. Fried Ödön Richter Gedeon Csillag Aladár Dárdai Ede Elek Gyula Fidenc Izés Borbás Lajos dr. L­inks Jenő Miklós Árpád Kaszab Elemér Friedmann­ Ernő Guttmann Géza Helled­berg Árpád dr. Herzog Géza Baróth Harcolt dr. Bene Sándor Horváth Sándor dr. Huppert Leó Dukosz Gyula Pischer Árpád dr­. Fehér Dezső Kádár Mihály Itt is egy név, ott is egy név... Az in­ternálótáborban húnyta le a szemét dr. Kolzsonyi János ügyvéd-képviselő is, aki a német megszállás előtt aggodalmaskod­va vetette fel a kérdést, milyen le­ryen a magatartása a háború után, mint meggyőződéses szo­cialista, miképpen maradhat hű A nagy veszteséglista Hisz­en csaknem valamennyien i­smert és elismert szereplői vol­tak a főváros életének. A válto­zott idő ás a sors vihara leh­e­­tetlenné tette, hogy emléktábla örökítse meg működésüket. Ma­c­sak egy gránit sírkő lapjára, vagy márványtáblára sem vés­heti be nevüket családjuk, hi­szen legtöbbjük tömeg­sírban porlad, vagy hamuvá vált s­­zét­­szóm­dlott a világűrben. Az utó­kor számára csak itt, a rotációs papiroson örökítik meg tragikus életük emlékét az ólombetűk. Nem földi rangjuk, érdem­ük sze­rint, még csak nem is áb­écé­­rendben, pontosan úgy sorakoz­tatjuk nevüket egymá­sm­ellé, ahogyan a kaszinó veszteséglis­­tájában egymásután következnek. A tragédia beteljesedik Keserű iróniája a sorsnak, hogy a kaszinót, melynek tagjai közül 1125 áldozatot szedett a fa­­sizmus, most a demokratikus fejlődés korszakában oszlatta fel a hatósági végzés. Ez a fordu­lat nincs híján tragikomikus kellékeknek, de ha őszinték me­rünk és tudunk lenni, sorsszerű­nek kell ítélnünk a végzet ala­kulását a Lipótvárosi Casinó élete körül­ Tagjai a siker, a vagyon és a hat­alom­ érdekében sokszor azokat szolgálták, akik ké­sőbb gyilkosaik lettek, s nem­csak átvették, sokszor fokozták is a feudál-arisztokrácia gőgös elkülönüléséből keletkező kímé­­letlenséget a tömegekkel szem­ben, ahonnan kiemelkedtek. Az inntézkedés, amely az­ emlékek lomtárába száműzi a ka­szinó világát, tehát valójában indo­kolt, bármennyire fájdalmas is, s bármilyen különösnek tessék, hogy a demokrácia megszüntet egy intézményt, melynek tagjai közül legsűrűbben sredte áldoza­tait a véres fasiszta rablóvilág.

Next