Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-02-15 / 7. szám

A­z idei szín­h­szi év.nl egyik legnagyo­bb sikere volt Békefffy István is Stella Adorján tjanikat című zenés vígjátéka, melyet 109-szer játszott a Magyar Színház. Érthető meglepetést keltett tehát, hogy alig egy héttel az előadássorozat befejezése után a színház tagjai és műszaki személyzete már nem kapták meg gázsijukat, sőt a színházi fodrász 420 forint követelés fejében visszatartotta a műsoron levő »Mimóza« című vígjáték szereplőinek parókáját is, ilyen körülmények között jogosan vetődik fel a kér­dés: hová tűri el a tranikat csaknem 800.000 forintos bevétele, kinek a lelkiismeretén szárad a Magyar Színház rossz üzletmenetellel nem magyarázható pénzhiánya? A hivatalos elszámolás adatai szerint Sárosi Ferenc, a színház engedélyes igazgatója 39.000 forintot fektetett a vállalkoásba, melynek pénz­tárából a »Janika« sikersorozata közben 130.000 forintot vett ki. De 60.000 forintot január folya­mán újra folyósított, mert akkor már főként a fűtetlen nézőtér és a nagy hideg következtében gyengült a színház látogatottsága. Eszerint az igazgató 31.000 forintot utalt ki saját magának ; a valóságban azonban több mint 100.000 forint­ját nyelte el a színházi üzem, mert vagyon­tárgyait nem sikerült értékesítenie s kölcsö­­pénzzel dolgozott, mely után uzsorakamatot volt kénytelen fizetni. A bevétel legjelentősebb részét 130.800 forintot a »Klanika« három főszereplője ■ Turay Ida, Sárdy János és Mihályi Ernő vette fel. Sárdynak 600, Mihályinak 400, Turaynak 200 forint esti gázsija volt s így Sárdy 60.400, Mihályi 43.800, Tory Ida pedig 21.800 forintot kapott a 109 előadásért. De míg a darab sikere a címszereplő elhitető képes­ségétől függött, s így az adott körülmények között Turay fellépti díját nem nevezhetjük túlzottnak, ha ez nem is volt éppen szerény, a másik két sztár művészi képessége semmivel sem indokolja túlméretezett gázsikövetelésüket. Sárdy hangja már régen nem cseng régi fényében, mint vígjátéki szí­nész alig haladja túl az amatőrszínvonalat, azonban a hölgyközönségre kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan okokból, de letagad­­h­atatlanul vonzást gyakorol, ami a fiatal lányok és asszonyok jegyváltó készségében is me­­nyilatkozik. ügynöke, Réti István, aki nevé­ben a szerződé­st kötötte, ezt a kiérdemeletlen népszerűséget használta fel a kényszerhelyzet­ben levő igazgatósággal szemben, mely nem talált más megfelelő szereplőt Sérdy helyett. Ugyancsak Réti kötötte meg Mihályi szerződé­sét is, aki ugyan tagad­hatatlanul ügyes víg­játéki apaszínész, de meg sem közelíti például feledhetetlen Tanay Frigyesünk szívbéli köz­vetlenségét, noha a Vígszínház kiváló művésze mindössze 600 korona gázsit kapott­­ egy egész hónapra. Sárdy és Mihályi fellépti dí­ja ezer forint volt egy este, pontosan annyi, mint az egész társulaté, a műszaki és segédszemélyzetet is bele­értve. A Magyar Színház törzstársulatainak havi gázsija ugyanis összesen 19.000 forintot tett ki egy hónap alatt, amit, ha szembe állítunk a két színész 30.000 forintos mammutfizetésével, világosan láthatjuk, hogy a fejlődő demokrácia korában milyen tarthatatlan és igaz­ságtalan helyzetet teremt a sztárnak kikiáltott közönség­kedvenceknek a közösség érdekeit lefitymáló mohósága. " Annál súlyosabban fü­zd­endő a sztárrendszer, mert mint a Magyar Színház példája mutatja, egy felmenő színházi vállalko­zást alapjaiban ingatott meg a három vezető- ZEHEI FIGYELŐ ^más­fél­ évi távollét után mintegy^ har­minc nag­y sikerű osz trák és Sivájci hang­­versemy után Farnadi Edit zongora­­művésznő hazalátogatott Bécsből, min­t a Székesfővárosi Zeneka­r Eaotistája, Szerint- Sa­ens g-mofil zongoraversenyét adta d­e brilliáns technikával, érvé­nyre jut­tatva a hálás versenymű zenei, szépségeit. Nagy sikere vol. A behirdetett Kripps helyett Somogyi L­ászló karnagy ugrott­ be. Cseaj­­kovszki ritkán htó volt .Serenatas-jánai előadása nagyon szépen sike­rült. Az­­j Operabarátok farsangi estjén a ■allenevér«. k­erü­lt előadásra az Operaház­­ban. A második, felvonásban az Orlaw­­szky-estély keretében Anday Piroska is énekelt. Egy Csajkovszki-díiát franciául és egy orosz dalt németül adott elő. Tudjuk, hogy Andásy művésznő az elmul eszten­dőkben külföldön élt és főleg német nyel­ven énekelt. Azonban a magyar szárma­zású s a magyarul nagyon jól beszélő énekesnőtől joggal elvárhatjuk, hogy a budapesti Operaház színpadán magyarul énekeljen. Az estély másik szereplője Neményi Lili volt. A széphangú, kulurált énekesnő hidralevően nemcsak az Operaház, hanem egyidejű­leg a Pódium kabaré Ibogja is, amit egyes sajtóorgánumok összeférhetet­­lennek nyilvánítan­ak. Mi nem akarunk ilyen szigorúan ítélni, de Neményi mű­vésznő két kabarékupléját az operaelőadás keretében mégis csak kissé nevősnek­ ta­­táljuk. Mégsem lehet aj dolgokat ennyire összekeverni. Ahogyan a Pódium kabaré­­rűsorában nem fogja a »Bokéntélet« áriá­ját énekelni, úgy az Operához színpadán sem lehet még farsangi est keretében sem a Madimoisel.e-ről szóló körúti kabarédalt előadni. Két kérdésünk ven Tóth Aladárhoz, az Operaház igazgatójához: a) Fidsszo tud-e emlékezni kabarédalok­­kal ékesített operaelőadásra? b) Várjon mit írt volna szigorú kritikus korában erről a súlyos művészi elévelye­­désről? M­­ulheti Kidug kritikámnrobót szedés­­hiba folytán kimaradt, hogy Tart­ni ördög­trilláját a művész ottthonában hallottuk. Kotányi A­elly Varga felv. LENGYEL ISTVÁN SZÍNHÁZI RIPORTJA:­­ 30.800 forintot kapott Sárdy, Mihályi és Turay Ida a Janika 560.000 forintos bevételéből .szinész önző állásfoglalása, amely nem volt haj­landó tekintettel lenn­i egész sereg kitűnő művész létérdekeire. Meg kell állapítanunk, hogy a szakszervezet felemelte ugyan szavát a sztárrendszer ellen, de nem szerzett érvényt határozatának, mely 160 forintban jelölte meg az egy estére kifizethető fellépti díj felső határát. Az üzembizottságok sem álltak a helyzet magaslatán, mert mint a­­Magyar Színházban is, tűrték, hogy hivatalosan csak 160 forintot utaljanak ki a főszereplőknek, a valóságban azonban könyvelési mesterkedések­kel tegyék lehetővé a színházi ügynök által kikötött mammutgázsi folyósítását. Ezen a helyzeten azonban mindaddig nem lehet változtatni, míg a szakszervezet nem teszi kötelezővé a magán­­színházak számára olyan törzstársulat szerződ­tetését, mely megfelelő művészi vezetés alatt igazi együttessé forr össze és nem mondja ki, hogy minden színész csak éves szerződést köt­het és csak abban a­­színházban léphet fel, amelyikhez szerződése köti. A színházi együt­tesek kialakulása egyébként előfeltétele a leha­nyatlott magyar színjátszás fejlődési útjának is, mely elé a sztárok mohóságán kívül a leg­több mai színházvezető gyenge anyagi felké­szült­sége, üzleties felfogása s a felügyeleti szervek érthetetlen engedékenysége folytán is egyelőre elháríthatatlannak tetsző akadályok tornyosulnak. A Magyar­­Színház munkáját egyébként károsan befolyásolta az a szerződés is, melyet a színház bérlője az épület és a berendezés tulaj­donosaival, a Wertheimer-család tagjaival kötött s amelynek értelmében esténként 600 forint minimális bért volt köteles fizetni, tekintet nél­kül a bevételre, amelynek összegéből 8%-ot kötött ki magának az épülettulajdonos-család, mely részesedett a ruhatár és a büffé bevéte­lében is. Súlyosan nehezedtek az új igazgatóra a régi rezsim terhei is, úgyszintén az a kötele­zettség, hogy át kellett venni az elődjei által szerződtetett társulatot, melynek tagjai közül alig kettő-három szerepelt a műsorra kerülő dara­bokban. Zavarta a nyugodt munkamenetet a bizonytalan helyzet is, melyet a koncesszió kiadása körül teremtett a Művészeti Tanács állásfoglalása. A Magyar Színház kijelölt művé­­szeti vezetőjét, mai napig csak ideiglenesen fogadta el a Művészeti Tanács, mely minden áron a maga jelöltjét akarta a színház bérlő­jére kényszeríteni. Tejtenneáva­ vzeti& Síáditá Azéfxáég. Siottáó fiatalság, minden száraz és ráncosodásra hajla­mos arcbőrű nőnek egyetlen tubus HORMOCITH B. krémi — A Norntocith­ B., amely eddig is annyi nőnek szerzett szépséget, sikert és oly sokszor egy életre szóló boldogságot, egyedülálló hatóanyagaival sok olyan esetben segített már, amikor a helyzet re­­ménytelennnek látszott. — Próbálja meg ön is! Áldani és csodálni fogja nagyszerű hatását! — Ara 16.58, ta­­karéktubus 15.90. Beszerezhető min­den drogériában és illatszertárban.

Next