Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)
1950-06-24 / 25. szám
Bicsi Vajnonnent fil Bensőséges baráti szeretet és igaz nagyrabecsülés nyilvánult meg azon a fogadáson, amelyet a Magyar-Szovjet Társaság rendezett Vasziij Valjnonnen búcsúztatására. Művészeink, íróink, politikusaink fogták körbe itt utoljára a nagy szovjet művészt és Dezső József az egész magyar nép, a sok szép élményért, hálás közönség nevében mondotta, hogy íme, nemcsak szabadságunk kivívásában, gazdasági épitőmunkánkban ál mellettünk a Szovjetúnió, hanem az új szocialista magyar kultúra megteremtésében is. A fogadáson megjelent Losonczy Géza népművelési áramltitkár is és eljött Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Hosev, a szovjet nagykövetség első titkára kíséretében. Kiszeljov nagykövet szintén elbúcsúztatta Vajnonnen mestert. — Vaszilij Vajnonnen — mondotta — elhozta Imegával azt a szikrát, amely itt, az Operaház színpadján, a »Páris lán^jai« ragyogó fényével gyulladt ki. Az a gyönyörű munka, amelyet a szovjet balettmester és a kitűnő balettegyüttes, a »Diótörő«, a »Pár B lángjak színrehozatalával végzett, világosan kifejezésre juttatja, hogy mit adhat s a valóságban mit eredményez a szovjet és a magyar nép együttműködése és barátsága. Vajnonnen így válaszolt a búcsúztatásra: — Azt hiszem, a Magyar-Szovjet Társaság tömegei sokkal szélesebbek annál, mmit ahányan itt, ezen a meghitt ünnepségen a székházban elférhetnének. A barátság, amelyet ez a Társaság kifejez, az egész magyar nép és az egész szovjet nép barátsága. Ha nekünk, Armasevszkaja elvtársnővel sikerült hozzájárulnunk ennek a barátságnak az erősítéséhez, ez nagy tisztesség és becsület számunkra. Kívánom, hogy népeink művészei között fokozódjék az együttműködés, cseréljék ki tapasztalataikat, ismerjék meg egymást, mert ez a barátság a béke igaz ügyét szolgálja. így búcsúzott Vaszilj Vajnonnen és Klavdia Armasevszkaja a magyar művészektől és a magyar dolgozóktól. Alkotásuk, művük, tanításuk itt marad és hat közöttünk továbbra is. A »Diótörő ̋ és a »Páris lángjai” előadásain a lelkes viharos taps mindig nekik mond majd köszönetet. — Köszönöm szépm — mondja magyarul Kiszeljov nagykövet Vajnonnen mesternek. Jobbrai Csinády Dóra, az Operaház »kiváló munkás« művésznője. Kiszeljov nagykövet (középen)a Magyar-Szovjet Társaság fogadásán Vajnonr»ent es Armas«vszsáját búcsúztatja Vizsgáznak a szovjet professzorok növendékei A Mikszáth Kálmán téri orosz egyetemi intézetben is megkezdődtek az évzáró vizsgák. A Krasznodori zászló történetét húzta ki a négyszögletes fehér kartonlapokra gépelt vizsgatételek közül Barlavits Anna. Szabaitos, szép orosz mondatokban beszél a csinos szőke fiatal lány. A vizsgabizottság — három szovjet tanárnő — látthatóan megvan elégedve. Barlavits Anna orosz tanárnak készül, ugyanúgy, mint a másik vizsgázó, Gébli Antal másodéves hallgató. — Tanító az édesapám Kisvárdán, — mondja. — Ott érettségiztem már a demokrácia támogatásával, mert édesapám nem tudott volna tanulhatni. Százötven forint havi ösztöndíjat kapok. Kuti Imre az intézeti kollégium lakója. — Utcaseprő volt az apám a régi világban, — mondja. — Halála után az édesanyámnak a 43 pengős kegydíjból kilenc gyermeket kellett volna felnevelni. Három fiút elvitt a két háború, három testvért a nyomorúságban kapott betegség. Én libapásztor voltam Veszprém mellett, majd summás. A felszabadulás után hídépítésnél dolgoztam, onnan kerültem pályamunkásnak az úttörő vasúthoz. — Hogyan jutott az intézetbe? — 1945 óta szeretnék megtanulni oroszul. Mikor az akkori nehéz időkben hazafelé igyekeztem Dunaföldvárra, összeismerkedtem egy Alexej Nogorod nevű moszkvai sofőrrel Testvéri szeretettel segített rajtam, amikor látta leromlott állapotomat. Soha nem felejtem el a baráti bánásmódot, amellyel velem szembenviseltetett. A Párt segített, hogy idekerüljek. — A magyar-orosz szakot választottam — folytatja. — Három-négy órát tanulok naponta. — Pokrovszkij professzor gramatikát tanít orosz nyelvem Nincs olyan kérdés, amit ne tudna megértetni diákjaival Állandóan figyeli, ki hogyan készíti a jegyzeteit. Az előadásával nem fejeződik be a munkája, mert hazaviszi a jegyzeteket és kijavítja. Még arra is vigyáz, hogy diákja helyes úton járjon, és ne tanuljon tévesen rossz jegyzetbők . Germanovszkaja szovjet tanárnő tanítja a razgavort (társalgásit). Hetenként négyszer két óránk van ebből a tárgyból. Ő is új móddszert alakított ki, látva, hogy a diákság egy része még nem önálló, párbeszéden keresztül tanít. Sebekova a fonetika tanára. A folyósón álló diákok is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. — A fizikát, gazdaságtant, szovjet földrajzt Kovaljov tanítja — mondja Botor Imre. Ezek a tárgyak eddig nagyon távol állottak a diákoktól, relaiszerim bemagoltuk. Kovaljov remekül tanít, annyira, hogy most már mi magunk következhetünk a gazdasági összefüggésekre. A marxizmus-leninizmust Fomin adja elő, szól közbe Heller Manfréd. — Orosz nyelven, természetesen a nagyszerűen képzett tanár és harcos, lendületes előadásával valósággal tűzbe hozza hallgatóit. Krajovszkij professzorról, az intézet igazgatójáról valamennyien a legnagyobb szeretettel beszélnek. A szocialista irodalom professzora. Elmondják a hallgatók, milyen türelmes a gyengébb tanulókkal szemben, hogyan muitatja meg tubáikat és segíti őket a tanulásban tanácsaival. Az orosz egyetemi intézet alig négyéves fennállása óta nagyszerű eredményeket ért el az orosz nyelv tanítása terén. A nyár folyamán az elsőéves hallgatókat, de vaószínűleg a többit is, Keszthelyre viszik nyári üdülőtáborba. Kotányi Neöy Barlavits Anna írásbeli vizsgája UJcza Szícseniko, Tatjana Steiner és Nyina Korcsagina tanárnők előtt Pokrovszkij professzor átnézi a már beérkezett vizsgadolgozatokat Szótárt is szabad használni az írásbeli vizsgán, amire az elsőéveseknek még gyakran vsz szükségük . A Levtova-tanulókör készül a földrajzvizsgára (M. Sz. T. felv.)