Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)

1950-06-24 / 25. szám

Bicsi Vajnonnent fil Bensőséges baráti szeretet és igaz nagyra­­becsülés nyilvánult meg azon a fogadáson, amelyet a Magyar-Szovjet Társaság rende­­­­zett Vasziij Valjnonnen búcsúztatására. Mű­vészeink, íróink, politikusaink fogták körbe itt utoljára a nagy szovjet művészt és Dezső József az egész magyar nép, a sok szép élményért, hálás közönség nevében mondotta, hogy íme, nemcsak szabadságunk kivívásában, gazdasági épitőmunkánkban­ ál mel­lettünk a Szovjetúnió, hanem az új szo­­cialista magyar kultúra megteremtésében is. A fogadáson megjelent Losonczy Géza népművelési áramltitkár is és eljött Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Hosev, a szovjet nagykövetség első titkára kísére­tében. Kiszeljov nagykövet szintén elbúcsúz­­tatta Vajnonnen mestert. — Vaszilij Vajnonnen — mondotta — elhozta Imegával azt a szikrát, amely itt, az Operaház színpadján, a »Páris lán^jai« ragyogó­­ fényével gyulladt ki. Az a gyö­nyörű munka, amelyet a szovjet balett­mester és a kitűnő balettegyüttes, a »Dió­­törő«, a »Pár­ B lángjak­ színrehozatalával végzett, világosan kifejezésre juttatja, hogy mit adhat s a valóságban mit ere­dményez a szovjet és a magyar nép együttműködése és barátsága. Vajnonnen így válaszolt a búcsúztatásra: — Azt hiszem, a Magyar-Szovjet Társaság tömegei sokkal szélesebbek annál, mmit ahá­­nyan itt, ezen a meghitt ünnepségen a szék­házban elférhetnének. A barátság, amelyet ez a Társaság kifejez, az egész magyar nép és az egész szovjet nép barátsága. Ha nekünk, Armasevszkaja elvtársnővel sikerült hozzájárulnunk ennek a barátságnak az erő­sítéséhez, ez nagy tisztesség és becsület számunkra. Kívánom, hogy népeink művészei között fokozódjék az együttműködés, cserél­­jék ki tapasztalataikat, ismerjék meg egy­­­mást, mert ez a barátság a béke igaz ügyét szolgálja. így búcsúzott Vaszilj Vajnonnen és K­lavdia Armasevszkaja a magyar művészek­­től és a magyar­ dolgozóktól. Alkotásuk, művük, tanításuk itt marad és hat közöttünk továbbra is. A »Diótörő ̋ és a »Páris lángjai” előadásain a lelkes viharos taps mindig nekik mond majd köszönetet. — Köszönöm szépm — mondja magyarul Ki­szeljov nagykövet Vajnonnen mesternek. Jobbrai Csinády Dóra, az Operaház »kiváló munkás« művésznője. Kiszeljov n­agykövet (középen)­a Magyar-Szovjet Társaság fogadásán Vajnonr»ent es Armas«v­szsáját búcsúz­tatja Vizsgáznak a szovjet professzorok növendékei A Mikszáth Kálmán­ téri orosz egyetemi intézetben is megkezdődtek az évzáró vizs­gák. A Krasznodori zászló történetét húzta ki a négyszögletes fehér kartonlapokra gépelt vizsgatételek közül Barlavits Anna. Szabaitos, s­zép orosz mondatokban beszél a csinos szőke fiatal lány. A vizsgabizottság — három szovjet tanárnő — látthatóan megvan elé­gedve. Barlavits Anna orosz tanárnak készül, ugyan­úgy, mint a másik vizsgázó, Gébli Antal másodéves hallgató. — Tanító az édesapám Kisvárdán, — mondja. — Ott érettségiztem már a demo­krácia támogatásával, mert éd­esapám nem tudott volna tanulh­atni. Százötven forint havi ösztöndíjat kapok. Kuti Imre az intézeti kollégium lakója. — Utcaseprő volt az apám a régi világ­ban, — mondja. — Halála után az édes­anyámnak a 43 pengős kegydíjból kilenc gyermeket kellett volna felnevelni. Három fiút elvitt a két háború, három testvért a nyomorúságban kapott betegség. Én liba­­pász­tor voltam Veszprém mellett, majd sum­­más. A felszabadulás után hídépítésnél dol­goztam, onnan kerültem pályamunkásnak az úttörő vasúthoz. — Hogyan jutot­t az intézetbe? — 1945 óta szeretnék megtanulni oroszul. Mikor az akkori nehéz időkben hazafelé igye­keztem Dunaföldvárra, összeismerked­tem egy Alexej Nogorod nevű moszkvai sofőrrel Testvéri szeretettel segített rajtam, amikor látta leromlott állapotoma­t. Soha nem felej­tem el a baráti bánásmódot, amellyel velem szemben­­viseltetett. A Párt segített, hogy idekerüljek. — A magyar-orosz szakot választottam — folytatja. — Három-négy órát tanulok na­ponta. — Pokrovszkij professzor gramatikát tanít orosz nyelvem Nincs olyan kérdés, amit ne tudna megértetni diák­jaival Állandóan figyeli, ki hogyan készíti a jegyzeteit. Az előadásával nem fejeződik be a munkája, mert hazaviszi a jegyzeteket és kijavítja. Még arra is vigyáz, hogy diákja helyes úton járjon, és ne tanuljon tévesen rossz jegy­zetbők . Germanovszkaja szovjet tanárnő tanítja a razgavort (társalgásit). Hetenként négyszer két óránk van ebből a t­árgyból. Ő is új móddszert alakított ki, látva, hogy a diákság egy része még nem önálló, párbeszéden ke­resztül tanít. Sebekova a fonetika tanára. A folyósón álló diákok is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. — A fizikát, gazdaságtant, szovjet föld­­rajzt Kovaljov tanítja — mondja Botor Imre. Ezek a tárgyak eddig nagyon távol állot­­tak a diákoktól, relaiszerim bemagoltuk. Kovaljov remekül tanít, annyira, hogy most már mi magunk következh­etünk a gazdasági összefüggésekre. A marxizmus-leninizmust Fomin adja elő, szól közbe Heller Manfréd. — Orosz nyelven, természetesen a nag­yszerűen képzett tanár és harcos, lendületes előadásával valósággal tűzbe hozza hallgatóit. Krajovszkij professzorról, az intézet igaz­gatójáról valamennyien a legnagyobb szere­tettel beszélnek. A szocialista irodalom pro­fesszora. Elmondják a hallgatók, milyen tü­relmes a gyengébb tanulókkal szemb­en, ho­gyan muitatja meg tubáikat és segíti őket a tanulásban tanácsaival. Az orosz egyetemi intézet alig négyéves fennállása óta nagyszerű eredményeket ért el az orosz nyelv tanítása terén. A nyár folya­mán az elsőéves hallgatókat, de vaószínűleg a többit is, Keszthelyre viszik nyári üdülő­táborba. Kotányi Neöy Barlavits Anna írásbeli vizsgája UJcza Szí­­cseniko, Tatjana Steiner és Nyina Korcsagina tanárnők előtt Pokrovszkij professzor átnézi a már beérke­zett vizsgadolgozatokat Szótárt is szabad használni az írásbeli vizs­gán, amire az elsőéveseknek még gyakran vsz szükségük . A Levt­ova-tanulókör készül a földrajzvizsgára (M. Sz. T. felv.)

Next