Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)
1950-06-10 / 23. szám
Révai József: Irodalmi tanulmányok (k. gy.) Az ember haladását szolgáló irodalom elválaszthatatlan a politikától. Ez a tétel minden nép, minden kultúregység számára érvényes, de különösen és hangsúlyozottan igaz nálunk, Magyarországon. Legjobb íróink, költőink számára személyes ügy, szinte élet-halál kérdése volt a magyarság fejlődése, kuturális és politikai haladása. Révai József ezt így fejezi ki a kötet első tanulmányában, Kölcseyvel kapcsolatban: »A költő, a politikus, a gondolkodó Kölcsey mindig haladó volt ideáljai az általános emberi haladásnak, a forradalmi polgárság hősi korszakában megfogalmazott nagy célkitűzései voltak: patriotizmus, szabadság, humanizmus ... Haladás és haza egysége sok országban ... nem volt mindig természetes valami... Németországban már nem egyszer összeütközött egymással a kialakuló nemzeti öntudat a haladás követelményeivel... A francia felvilágosodás és német változata, a goethei humanizmus, a világpolgári, az általános emberi kultúra szószólói és képviselői voltak ugyan, de ennek az általános emberi kultúrának hordozójául egyedül a művelt emberek maroknyi közösségét tekintették. Ez a humanizmus idegenül nézett le a népre ... Ez a világpolgárság ezért volt közömbös a nemzeti kérdések iránt, mert közömbös volt a néptömegek élete iránt«. ■ Révai Józsefnek ezek a mondatai vezérfonalát jelentik tanulmányainak és vezérfonalát jelentik a magyar irodalomnak. A Kölcsey Ferencről, Petőfi Sándorról, Ady Endréről írt tanulmányok egy átfogó gondolatmenet szerves részei. S ebben a gondolatmenetben olyan tisztán tükröződik vissza a magyar irodalom legszebb, legigazabb hagyománya, s olyan egységesen, mint egyetlen más tanulmánysoozatban sem. Ennek oka az, hogy Révai kongeniális tanulmányainak alakjaival. Tanulmányainak a célja nem az, hogy esztétikai műveleteket végezzen az írók, költők alkotásai körül. Éles dialektikája, tökéletes korcs, alakismerete, mint a sebész éles kése a káros, túlburjánzott szöveteket, úgy fejti le Kölcseyről, Petőfiről és Adyról mindazt, amivel körülvették, burkolták őket az elmúlt reakciós korszakokban, magukat kritikusoknak és esztétikusoknak nevező íróik, vagy soktudású, de az igazat látni nem akaró Kornis Gyulák. Első tanulmányában, amelyet még 1938-ban írt, Kőlcv y halálának százéves fordulóján, az egész ember, az író, a gondolkodó és a politikus egységét jellemzi. Ebben az írásában nagyszerű példáját mutatja annak, hogy az irodalomkritikus kellő tudással miképpen alkalmazhatja a dialektikus történelemszemléletet egy adott korszakra, egy adott életműre. Finoman és tisztán elemzi ki, hogy a nemes származású Kölcsey Ferenc , miképpen lett kortársainál haladóbb és igazabban korszerű azáltal, hogy akkor a polgári s nem a Kazinczy-féle arisztokratikus-nemesi fejlődésben látta a helyes irányt, sem pedig a Csokonai-féle plebejusforradalmi felfogásban. »1789-et és 1848-at kapcsolja össze Kölcsey költészete. Meghallani benne az elviharzott francia forradalom hangját és már felhangzik benne az érlelődő 48 is. Kölcsey híd, Bacsányi és Petőfi közt*. * v Petőfi Sándor a magyar szabadság, a forradalom költője... Ezt a köztudatot a reakciós irodalomtörténészek, közírók nem tudták kiirtani a magyar népből. De hiba volna azt hinni, hogy nem történtek erre nagyon komoly kísérletek. Legkirívóbb példája ennek Horváth János ■— a magyar tanárok százait és ezreit nevelő — egyetemi tanár könyve, amely Petőfit, mint »szerepjátszót« akarta beállítani, s így természetes, hogy a magyar szabadság ügye, a forradalom ügye. szintén csak egy szerep lett volna a magyar költő számára Révai József tanulmányának legnagyobb értéke az, hogy megcáfolhatatlanul mutat rá Petőfi zárt, teljes és tudatos világnézetére, költészetben és politikában egyaránt; arra, hogy forradalmi demokratizmusa nem ismert kompromisszumot, félutat. * Révai Ady-tanulmányánál aligha akadhat izgalmasabb és érdekesebb olvasmány a költő hívei számára. Hiszen kit nem izgatnának azok az ellentétek, amelyek Ady forradalmi radikalizmusa vagy vallásossága, önsanyargató i pesszimizmusa és a népben, az »utcai fiaiban«, az új proletárságban való vagy, optimista viite között feszültek. Próbálták ezt már freudista alapon, franciás analízisekkel, a legkülönbözőbb módszerekkel megoldani. De várjon, nem maradt-e nyitva mindig sok, leglényegesebb kérdés? Révai József 162 oldalas taniulmánya tökéletes és kerek, egész mű, amely végre kielégítően és teljesen kapcsolja össze azokat az antinómiákat, amelyek Adyban az egész magyar gondolkozás, lélek ellentéteiként vetkődtek ki. Ez az Ady-tanulmánya már szerves része lett új irodalmi tudatunknak. De erre is áll, mint a kötet utolsó fejezetére, (»Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez;:) amelyben a Lukács György—Rudas László vitában foglal állást, hogy bár ezek a tanulmányok külön-külön már megjelentek, így, együtresen mégis új műnek számítanak. Egy olyan műnek, amely a dialektikus látásmód egységébe fogja a korokat és életműveket, hogy megmutassa mindan múltink számára, mi az iránya a magyar irodalomnak, melyik az az út, amelyen a legszebb haladó hagyományokat követve ma én nokiap és mindenkoron járnuunk kell. Horváth Márton: Lobogónk: Petőfi • »Az elmúlt öt év harcai nem voltak könnyűek irodalmunk frontján sem. A fordulat körvonalai ma már ezen a területen is kezdenek kibontakozni. Születő új és fejlődő régi íróink zöme egyre sikeresebben veszi át épülő országunk és építő népünk gyors munkaütemét. De éppen irodalmi frontunkon aratott új győzelmeink teszik fokozottabban időszerűvé az elmúlt évek nehézségeinek világosabb feltárását. A közelmúlt irodalmi jelenségeinek újraidézéséber szükségképpen a kritika, a polémia hangja uralkodik. Ezek a bevezető sorai Horváth Márton könyvnapi könyvének, amely 19 irodalmi tanulmányt foglal össze. Lüktet és él ezeknek az írásoknak minden sora, mert érződik rajtuk, hogy olyan valaki írta, aki minden idegszálával benne él a politikában, éles szemmel figyeli kulturális életünk eseményeit. A tanulmányok legtöbbje a Szabad Népben jelent meg, kifejtve a Párt, a fejlődés, a haladás álláspontját valamely vitában. Emlékezhetünk, hogy Horváth Mártonnak ezek a cikkei mindig nagy feltűnést keltettek és helyes irányba terelték a tévelygőket, leleplezték az ellenségeket. Első ilyen írása 1945 május 31-én, újratámadó életünk kezdeti korszakában jelent meg a Szabad Népben »Barbits halotti maszkja« címmel. Ebben kritikusi és politikus szempontból egyaránt röviden, világosan foglalta össze az elmúlt korszak izmusainak, dekadenciájának bírálatát és megjelölte irodalmunk és művészeink követendő útját. József Attiláról szóló tanulmánya következett ezután, egy előadás. Ebben nemcsak, hogy végre elsőnek bemutatta a nagy proletár-költő igazi arcát, de emellett mint esztétikus is, nagyonn finoman analizálta ki művelt. »Munkásság és ■ művészit«. »Márai naplóját, »Tükört, (Déri Tibor színműve) »Czinka l’annut jelzik kulturális, irodalmi életünk egyes állomásait. A kötet kiemelkedő része »A magyar demokrácia irodalmi életének mérleget. A Csillagban jelent meg, 1948 márciusában. Minden sora: tömör összegezés, bírálat és útmutatás. A marxista irodalomkritikáról szóló megállapításai lényegesen előbbre vitték nemcsak sajtónk, irodalmi életünk kritikusait, hanem maguknak íróinknak is segédkezet nyújtottak fejlődésükhöz. A könyv címét adó tanulmány (Lobogónk; Petőfi) a költő halálának 100. évfordulója alkalmából született, 1949 július 30-án mondotta el. Pontról izoútra veszi Horváth Márton Petőfi tanításait és rámutat arra, hogy miért a lobogónk a szabadságharc költője ma is, miért lehet ma is példakép »Petöfi a forradalmi erélyben és a forradalmi éleslútásbant. "»Belöfi inja: minden kizsákmányolás megdöntése, az ember teljes felszabadítása, ahogy az a Szovjetúnióban már valóbra vált és napjaink történelme valóra váltja Magyarországon is. A tanulmánysorozat méltó betetőzése az az előadás, amelyet az MDP Politikai Akadémiáján 1930 februárjában tartott *M4agyar irodalom — szovjet Irodakirnt címmel. Libben szintetizálja előbbi írásainak tanulságait, mérleget készít irodalomy ■ politikánkról és a művekről, ugyanakkor pedig széles, tág perspektívát, nyújt azúttal, hogy bemutatja a szovjet irodalom fejlődésének útját. ■ Horváth Márton tanulmányait elolvasva, megértjük, mit jelent ,az, hogy ’ »irodalmi kritikánk a döntő láncszem irodalmuink fejlesztésében... A marxista-leninista irodalomkritikának élen kell járnia a burzsoá befolyások elleni elvi küzdelemben«. * Horváthi Márton könyve megmutatja, hogyaai? (ki gy.) Lapunk régi (és új) példányainak árusítása korábbi helyéről elköltözött ÚJ CIM: BUDAPEST, VI. SZTÁLIN-ÚI 25 (BEJÁRAT A DALSZÍNHÁZ-UTCA FELŐL.) Szőrszálaiat szemölcsöket, szépséghibákat, véglegesen iop%-os felelősséggel eltávolít Kovács szoxmnetika VI. Terfiz-krt. III I. Tel.: ZZT-Vm 'M