Képes Ifjúság, 1986. (41. évfolyam, 1779-1818. szám)
1986-01-08 / 1779. szám
A paden keretben A tavasz virágai fekete-fehér Fotó: Roger da (Groof E. FIAI*. Belgium Az újvidéki Branko Basic Fotó- és Filmklub idei Aranylencse kiállításának nagydíját három képből álló kollekciójáért a belgiumi Roger de Groof kapta. A belga fotósok a régebbi Aranylencse kiállításokon is jól szerepeltek, vagyis garmadával küldették a díjakat az újvidéki fotóklubból otthoni, belgiumi címeikre. Roger de Groof az eddigi Aranylencse kiállításokon nyert díjai alapján megkapta a Hon. Golden Eye titulust, és ezzel a Branko Bajic Fotó- és Filmklub örökös tiszteletbeli tagja is lett egyben. Sorozatban kapni kiállításokon díjakat valóban tudni kell. Talán még jobban, mint fényképezni. Sok fotós négy vagy hat képből álló kollekcióját elkészíti több tíz vagy száz példányban, és szétküldi a világ minden tájára, minden föllelhető kiállításra. A siker, ha átlagosnál jobb képekről van szó, biztosított. Mint amikor valaki kombinációkban játszik a lottón vagy a sportfogadáson. Eszem ágában sincs megkérdőjelezni a zsűri döntését, még kevésbé elvitatni Roger de Groof fotóinak értékét, csak éppen a technikára és a képek tálalásának módjára hívom fel a figyelmet. Mert azt is tudni kell, mármint tálalni a képeket. E nagydíjas kollekció esetében — véleményem szerint — egy túlhaladott montázstechnikáról van szó. Mind a három kép könnyen fölismerhető montázs. Az egyik: az előtérben szürke városi beton tér három nagy, szintén beton virágcseréppel, bennük éppen nyíló (?) tulipánokkal, mögöttük, pontosan középre egy odaállított emberalak, a háttérben pontosan a horizonton levágva a kép, és bemontázsolva helyébe a megfelelő ég a megfelelő felhőzettel. A kép címe: A tavasz virágai. A másik: a képen hatalmas, rendezetlenül elhelyezett kőkockák, az előtérben egy fekvő ablakkeretbe bemontázsolva egy fekvő női akt, a háttérben, pontosan középen egy emberalak. A kép címe: Keretben. A harmadik képen valami városi park füves síkja, rajta pontosan középen egy fehér pad, rajta, szintén középen egy ülő női alak, a háttérben a horizontnál egy kép levágva, odarakva egy idillikus ház, toronnyal, a háttérben a megfelelő égen a megfelelő felhő. A címe: A padon. Mind a három kép sötét tónusú, a beton, a kő, a sötét ég mind, mind az elidegenedést, az emberi magányt, a társtalanságot hívatott kifejezni, csak éppen nem hiszem el. Nem hiszem el, mert az odarakott tárgyak, alakok szélei, a találkozások helyei még szépen ki is vannak satírozva, mintegy, hogy nyomatékot adjanak az egésznek, hogy messziről szebb, meggyőzőbb, láthatóbb legyen a kép minden egyes alkotó eleme. Éppen ezáltal bukkan elő a hamisítás. A mai hiperrealista festők sokkal meggyőzőbb, reálisabb, élethűbb képeket, vagy ha úgy tetszik, fotókat tudnak festeni. Az ilyen képek legegyszerűbben úgy is készülhetnek, hogy a szerző ollóval körülvágja a megfelelő méretre kinagyított elemeket, összeragasztja őket, a találkozásokat kisatírozza, fekete passepartout-val, vagyis kerettel is ellátja, hogy szebben nézzen ki, átfényképezi és annyi nagyítást készít belőle, amennyit akar. Dormán László