Képes Ifjúság, 1988. (43. évfolyam, 1859-1896. szám)
1988-01-13 / 1860. szám
Papp Tibor ZUHANUNK Gátlástalan a hirtelenségem. Csókok segítségül. Szanaszét porcikáid egyszeriben összeállnak elvakult testté. A fölfelé lavinám! Egészen összetapadva. Mint vacsora a szélben. Egészen összetapadva. Szabad levegőn legyőzve. Mint perzselt út a sziklán. Menekülő állat. Elvegyül az ingerültség mélysége s az álló béketűrés. A fonák tánc. A harcias ostor. Ragyogó szemed kitágul. S azok a múlhatatlan könnyű szavak soha gyászban. Csendesen akaszkodik helyén a repkény. Páfránylevél mit megközelít a tenger. A fényellenrácsa. Könnyíts még terheden. Villanyéllel üt minket a halál. A bennünk ébredő Bujdosó Alpár vizuális költeménye 1 ÉS 2 Képes Ifjúság [józan reggelig. KOZOTT AZ ERZSÉBET-HÍDON c. kötetéből 17. oldal