Képes Ifjúság, 1988. (43. évfolyam, 1859-1896. szám)

1988-02-10 / 1862. szám

PIIUIIIIIIIHIIIIIÜliil! a legújabb szerzemények szinte min­denki számára hozzáférhetők, méghoz­zá szuper hangminőségben. Ezért a klubok, a lemezlovasok igyekeznek ki­alakítani egy egyéni arculatot.­­ A tiéd milyen? — Az anyagot, a friss árut az olasz és a német piacról szerzem be, szemé­lyes kapcsolatok útján. A hazai kollé­gákkal is jó az összeköttetésem, ők még jóval olcsóbbak is a külföldiek­nél. Aztán itt vannak a régi számok. Én a rock and roll mellett csepered­tem fel. A hajdani, igazán értékes da­lokat igyekszem a mai napig engedni. Ismerjék meg őket a gyerekek is. • Profi vagy? — Már tíz éve. Azelőtt a sportköz­pontban dolgoztam. Itt még nincs ren­dezve a státusom, szerződésem sincs. Együttműködésünk alapja a bizalom. Esténként a bruttó bevétel 8 százalékát kapom. (Még egy fontos adat: a topolyai le­mezklub menő slágerei Sabrina Boys és George Michael Faith című felvéte­lei.) Ottjártunkkor, január elején még Radovan RADOVANOVIC volt a köz­ség sírelnöke. Meglehetősen hűvös iro­dájában a piszkos anyagiakról faggat­tuk. — Az akkori árakat a mostaniakkal összevetni, ennek nincs sok értelme. Kapásból nem is tudnám megmondani, hogy mennyi pénz ment el az ifjúsági otthonra, vagy magára a diszkóra. • Mikor indult meg itt az élet?­ ­ Tavaly július 4-én startoltunk a műsorral, de az előző években is bőven akadt tennivaló. A nagyterem beren­dezésének ötletét az újvidékiektől köl­csönöztük, egészen pontosan a gépészeti kar Masinac-klubjától. Igyekeztünk mindenkinek a kedvébe járni. A tánc­parkett tágas,­ aki elfárad, az leülhet a klubasztalokhoz. A lezserebbek az amfiteátrum kárpitozott lépcsőjén he­­verészhetnek, aki pedig szeretne ki­tűnni, az felmászhat az együtteseknek szánt emelvényre. A száraztorkúakat bárszékek várják a pultnál. — Milyen pénzforrásokból merítette­tek? — Az egész község támogatását él­veztük, nem voltak különösebb gond­jaink. Most már mi is keresünk és minden dinárt azonnal befektetünk. Ezután belevetettük magunkat a diszkó forgatagába, hogy az idelátogató fiatalok véleményét is meghallgassuk. RABITOVSZKI Tímea és ISTVÁN Bernadett, elsős matekosok: — Mi is szavaztunk és nagyon jól esett, amikor elolvastuk az eredmény­­hirdetést. Nemcsak mi vagyunk odáig ezért a helyért. A zene, a hangulat, a társaság teszi a klubot. — Minél többen jövünk össze, annál jobb. Még szerencse, hogy a táncte­remben nem lehet cigizni. — Tömegben is lehet lötyögni. Itt nincsenek külön illemszabályok, ez a pláne. Igyekszünk, hogy ne tapossuk le a másikat. — Megfordultam már szlovén le­mezklubokban is, és mondhatom, hogy nincs okunk a szégyenkezésre. KEREZOVITY Klementina munka­­védelmi főiskolát végzett, a cipőgyár­ban dolgozik. — Nem osztom a szavazók vélemé­nyét. Nem szeretek itt. A zene nem tetszik (én az alternatív irányzatokat kedvelem­, de az emberek sem. Öt éve járok ide, és úgy érzem, hogy már ki­nőttem az egészből. Van egy kialakult társaságom, ha csak tehetjük, másutt jövünk össze. A városban nincs nagy választék, eljárunk a Vénuszba, vagy vidékre megyünk. Aleksandar SKUBAN Újvidéken jár egyetemre. — A zene kitűnő és a terem is meg­felel rendeltetésének. Nagyobb váro­sokban is megállná a helyét, aminek igazán örülök, mert a fiatalok számára ez az első számú szórakozóhely. Éppen ezért kellene a diszkóesteken kívül va­lami mást is nyújtani. Az együttesek eljönnek koncertezni, ez oké, de hiá­­­­nyolom például a kiállításokat, a szín­házi előadásokat. A fiatalokat nemcsak víkendeken kellene idecsábítani, ha­nem a hét minden napján. Megérné. Kis Endre ímea Radovan Radovanović Kekezovity Klementina Bója Mihály és Tóth Főtér Ljubomír Jerković llllllllllllllllll il P SV SE -­S I I =: m l!:iilllH!!!!líl!H!!lli!l!il!!l!!llltillínU!lHl!!ll!|3

Next