Képes Ifjúság, 1990. (45. évfolyam, 1935-1971. szám)
1990-11-28 / 1967-1968. szám
FEKETE ZÓNA • FEKETE ZÓNA • FEKETE ZÓNA JUÍJ! BONCASZTAL AZ ALVÁSKUTATÁSSAL KAPCSOLATOS SZAKIRODALOM MÉRHETETLEN TERJEDELMŰ, MÉGIS ÉPP A LEGEGYSZERŰBB KÉRDÉSRE A LEGNEHEZEBB A VÁLASZ: MI IS AZ ALVÁS? MILYEN HELYREÁLLÍTÓ TEVÉKENYSÉGET VÉGEZ ALVÁS ALATT AZ AGY. MILYEN ÉLETFONTOSSÁGÚ ESEMÉNY ZAJLIK LE, AMELY, HA NEM TUD MEGVALÓSULNI, HALÁLHOZ VEZET. AZ ALVÁS IS (LEHET) ÁLDÁS Már az ősi Kínában is ismert volt az alvásmegvonás súlyos, egészségkárosító hatása. Mint súlyos büntetést alkalmazták elítélteknél, de úgy is, mint a vallatás legeredményesebb módszerét, amely minden bizonnyal a népi megfigyelésen alapult: ha az embert huzamos ideig akadályozzák az alvásban, az megörül (hallucinációk lépnek fel), de a bűncselekménnyel vádoltak kihallgatásánál az alvásmegvonás ma is az egyik legjobb módszer. A kémkedéssel gyanúsítottak vallatásának egyik legkegyetlenebb a testi fenyítés hatását messze túlszárnyaló módja az, ha a vádlottat nem engedik elaludni. Az alváshiány huzamos ideig való fennállása a fájdalomnál is nehezebben viselhető el, nagyobb pszichikai feszültséggel járó élmény. Az összefüggések feletti tudati ellenőrzés, a koncentráció, a célirányultság fellazul, a keresztkérdések nem ütköznek szilárd logikai rendszerbe ... Az alváshiány kapcsán fellépő pszichés jelenségeket tudományosan is vizsgálták. Általános jelenségként írták le, hogy a vizsgálatra önként jelentkezők 50 óra után rendkívül ingerlékenyek lettek, agresszivitásuk növekedett, a koncentrációjuk a minimumra csökkent, s elkezdtek fecsegni. A Guiness-féle világrekordok könyve a legkülönfélébb világcsúcsokat tartalmazza, így van rekordere a fél lábon való ugrálásnak, a fúlmozgatásnak, a fejenállásnak, az egyfolytában való viccmesélésnek, hegedülésnek, éneklésnek, és nyilvánvaló, hogy innen nem maradhatott ki a folyamatos ébrenlét világcsúcsa sem, amelyet először az USA-ban Wallace állított fel 212 egyfolytában ébren eltöltött órával, ám 1960-ban az ugyancsak amerikai Rick Michels ezt megdöntötte. Az újabb rekord: 242 óra! Tehát tíz nap és 2 óra. Az ellenőrzést végző orvosok tudományos igényességgel jegyezték azokat a változásokat, amelyek az új rekord várományosan óráról órára felléptek. Az első 72 óra elteltével Michels rendkívüli ingerültség jeleit mutatta, majd az agresszió, a türelmetlenség minden formáját tapasztalhatták nála. Száz órai ébrenlét után beszédfolyás (állandó, megszakítás nélküli mesélés) lépett fel, újabb 60 óra elteltével súlyos hallucinációk jelentkeztek. Ebben az állapotban a legegyszerűbb problémát sem tudta megoldani, a legegyszerűbb matematikai feladatot sem tuda elvégezni. 220 óra elmúltával képtelen volt egyedül járni, majd úgy érezte, mintha nyelve megbénulna, a beszéd rendkívüli erőfeszítést jelentett számára, és 242 óra elteltével az ágyra zuhant és elaludt. A jelenlévő orvosok 14 órás alvása után a rekorder szervezetének teljes kiegyensúlyozottságát, kipihentségét állapították meg. Ebben az esetben azonban egy olyan ember rendkívüli teljesítményéről van szó, akinél az alvás-ébrenlét ritmus normális, ám a nem mindennapi akaraterő olyannyira kitolhatja az ébrenléti tudat, a koncentráció határait, hogy az a közember számára már gondolatban is csak nehezen követhető. Ugyanakkor ez a 10 és 2 órán át tartó ébrenlét nem volt zökkenőmentes, a rekorddöntésre elszánt Michels óriási pszichés feszültségben töltött órákkal fizetett a világcsúcsért. A szakirodalom azonban számontart olyan embereket, akik egész életükben egyáltalán nem aludtak, vagy életük során valamilyen katasztrófa, hirtelen, nagy lelki megrázkódtatás következtében lépett fel náluk ez az állapot. 1942-ben az akkor hétéves Franjo Mikulic közvetlen közelében gránát robbant. A gyermek fejlődésében egészen addig a napig semmi különös nem volt érezhető. A rendkívüli sokkhatás következtében az akkor első osztályos gyerek egész éjjel nem tudta lehunyni a szemét, félelmek rohanták meg, ébren virrasztotta át az éjszakát. Ettől a perctől kezdve többé egyáltalán nem aludt, mégsem mutatkozott rajta az álmosság leghalványabb jele sem. Fejlődése kiegyensúlyozott volt, talán csak abban tért el hasonló korú társaitól, hogy rendkívül fejlett matematikai képességeivel tűnt ki, sokjegyű számokkal fejben végezte el a legbonyolultabb műveleteket is. Ha fáradságot érzett, lefeküdt, de álom azóta sem jött a szemére. Franjo Mikulic hétéves kora óta nem aludt. Természetesen őt is vizsgálták szakorvosok, de nála sem találtak semmi egyéb, a normálistól eltérő jelenséget, akárcsak a másik két esetnél, amelyeket a szakirodalom még ismer. Természetszerűen adódik a kérdés: ha az alvásnak és álmodásnak élettani szerepe van, és az alvás akadályozása olyan pszicho-fizikai feszültséget kelt, amely csak rövid távon elviselhető, hogyan képes valaki évekig élni alvás nélkül, illetve hogyan lehetséges az, hogy a biológia minden törvényével szembehelyezkedve nem is jön létre az alvás? A kérdés megválaszolatlan. Ám álljon itt a rövid befejezésben az állatlélektani kutatások egyik eredménye, miszerint a cickánynál még soha sem tudtak alvást megfigyelni, és a delfinnél sem. A delfinnél az EEG görbe alvási állapotot mutat olyankor, amikor az állat viselkedéséből éppen nagyfokú éberségre lehet következtetni. Az EEG hullámainak behatóbb elemzése azonban kimutatta, hogy nem az agy egésze alszik, mint a többi emlősnél, hanem hol az egyik félteke, hol a másik — váltakozva, így az éppen ébrenléti aktivációban levő félteke állandó jelleggel fenntartja az állat éber viselkedését. De ezt az állatlélektan területéről áthozott jelenséget bizonyítékok hiányában nem tudjuk magyarázatként felkínálni Franjo Mikulic esetére... FARKAS Julianna, pszichológus