Képes Ifjúság, 2004 (60. évfolyam, 2304-2324. szám)
2004-04-28 / 2318. szám
KICSI NAGYVILÁG A paksi SZENTLÉLEK TEMPLOMRÓL ÉS A turizmusról: dióhéjban Egy földrajzi és turisztikai jellegű ismeretterjesztő műsor nézése közben egyszer valaki megjegyezte, milyen nagy ez a mi Földünk, és mi még sehol sem jártunk. Elgondolkodtató kijelentés. Az ember lehunyja szemét, és elmélázik afelett, vajon milyen is lehet egy dél-amerikai kirándulás, vagy egy afrikai szafari; hogyan is találná fel magát egy nagyvárosban, amilyen New York, Tokió, London vagy Rio De Janeiro; elképzeli mindazokat az épületeket, tájakat és tereket, amelyek egy várost, egy térséget vagy egy kort jellemeznek; szinte már látja önmagát, ahogyan a Stounhenge kellős közepén széttárt karokkal rikoltozik örömében... Mennyi minden, amit valamennyien szívesen megtekintenénk, ahol szíves-örömest megfordulnánk; és mennyi minden van még mindezen kívül, aminek a létezéséről sejtelmünk sincs! A közelmúltban Magyarországon jártam. Pontosabban: Baján és Pakson. Bevallom, ennek a másik kisvárosnak a létezéséről azelőtt fogalmam sem volt. Odautazásunk előtt bajai vendéglátóm, B. Horváth István elárulta, hogy Pakson a Pákolitz István Városi Könyvtár igazgatója, Gutai István fog fogadni bennünket, aki majd bemutatja nekünk a várost. Duzzogtam is egy kicsit magamban, hiszen nem vagyok én az az alkat, aki nagy előszeretettel vág neki egy szervezett városnézésnek. Mindig kissé visszatetszőnek és unalmasnak találtam az ilyesmit, ezt az ún. álturizmust, amikor az útvezető megnézet veled számos múzeumot, képtárat, emlékművet és hasonló érdekességet, ami után úgy érzed, hogy teljesen átvertek, mivel a városból nem láttál semmit, és semmivel sem tudsz róla többet, mint előtte. Ha még mindehhez hozzáteszem a fényképezést is, ami az átlagturisták kedvenc hobbija, azt hiszem, mindent elmondtam. Ha netán Párizsba kerülnék, az Eifel-torony lenne az utolsó dolog, amit lefényképeznék. Véleményem szerint a valódi turizmus kószálásból áll, abból a törekvésből, hogy megkaparintsuk egy város hangulatát, jelenét és varázsát. Ezért számomra sokkal érdekesebb egy Cofee Shop előtt ücsörgő néger kukás, mint a Rembrandt-szobor Amszterdamban, vagy egy józsefvárosi piacozó a Hősök Terén elhelyezett valamennyi szobornál Budapesten. De ezúttal kellemesen meglepődtem. Időszűke miatt a városnézést rövidre fogtuk, és emellett egy olyan építménynek lehettem a látogatója, amilyet aligha vártam, hogy valaha is látni fogok. A paksi Szentlélek templomról van szó. Persze, én az efféle létesítményeket sem kimondottan kedvelem, de ennek az egynek az eredetisége és különlegessége teljesen lenyűgözött. A Makovecz Imre által tervezett, szinte teljesen újnak nevezhető templom - 1990 Pünkösdjén szentelték fel - a teljes egészében természetes anyagból, többnyire fából, az előtér pedig klinker burkolatból készült. Nyolc faoszlopa van. A padok, a székek és a gyóntatószék vörös fenyőből készültek. Az oltár mögött található fából faragott szobrok (a feltámadt Krisztus és kétoldalt mellette az angyalok) Péterffy László szobrászművész alkotásai. Az úgyszintén fából készült Szűzanya és Szent József szobor viszont Máriahegyi János szobrászművész munkája. A kupolák alatt láthatóak a Szentlélek hét ajándékának a jelképei, amelyeket Péterffy Gizella festőművész készített. A templomban egy elektromos orgona is található, melynek hangsugárzói az oltár mögötti fapillérek mögé vannak elrejtve. Ahogyan vendéglátónk elmondta, a templom adományokból épült fel, a három éves építkezés alatt mintegy 3000 munkanapot dolgoztak rajta a paksiak fizetség nélkül. A kerítést 1991 tavaszán fejezték be, míg a nyár végén állították fel a kert bejáratához a fakeresztet. Emellett még a templom bejáratának két oldalán két angyalszobor áll, mint a sötétség és a világosság angyalai.A templom érdekességei közé sorolhatóak továbbá a szimbólumai is, a hármas torony, amelyek egyikén a Hold, a másikon a Nap van, míg a két jelkép között ott magasodik Krisztus keresztjei A templom szimbólumairól szólva Mayer Mihály, pécsi megyéspüspök, a templom szentek'1sekor a következőket mondta: „A Hold a pásztorembereknek volt a jelképe, a Nap a földa művesé. A Nap és a Hold a csillagokat is akarja együtt jelképezni. A csillagok pedig a tengeri népeket vezették. (...)A Kereszt ott magasodik a másik kettő felett, hogy megéljük azt, hogy Krisztushoz tartozunk...’ - olvasható a paksi Szentlélek templom rövid történetét ismertető prospektusban. Függetlenül attól, hogy hívők vagyunk-e vagy sem, azt gondolom, hogy mindenkit, aki megpillantja és betér ebbe a rendkívüli épületbe, elbűvöl annak különlegessége, tervezőinek és készítőinek a fantáziája és kitartása. A folytatásban megtekintettünk még néhány paksi érdekességet, közben csevegtünk és rájöttünk, hogy vannak közös ismerőseink, mire valaki megjegyezte, milyen kicsi a világ... ! Most kicsi vagy nagy, nem tudom megmondani, de tény, hogy mi sokan még alig láttunk belőle valamit, és miközben messzi tájakról ábrándozunk, szem elől veszítjük mindazokat az érdekességeket, amelyek szinte karnyújtásnyira vannak tőlünk. Ezzel nem azokat (és jómagamat) szeretném vigasztalni, akik a már kacsingató nyáron nem a görög-, török-, bolgár-, horvát- vagy még egzotikusabb tengerparton fognak nyaralni - ezt egyáltalán nincs módomban -, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bárhová is utazzunk el - és legyen az akár a szomszéd falu is - próbáljuk meg megkaparintani annak a helynek a jellegzetességét, egyediségét, talán sikerül is elcsípnünk valamit, ami izgalmasnak és említésre méltónak nevezhető - még itt is, Európa vakbelében. » barangoló »