Képes Ifjúság, 2004 (60. évfolyam, 2304-2324. szám)

2004-04-28 / 2318. szám

KICSI NAGYVILÁG A paksi SZENTLÉLEK TEMPLOMRÓL ÉS A turizmusról: dióhéjban Egy földrajzi és turisztikai jellegű ismeret­terjesztő műsor nézése közben egyszer valaki megjegyezte, milyen nagy ez a mi Földünk, és mi még sehol sem jártunk. Elgondolkodtató ki­jelentés. Az ember lehunyja szemét, és elmélá­zik afelett, vajon milyen is lehet egy dél-ameri­kai kirándulás, vagy egy afrikai szafari; hogyan is találná fel magát egy nagyvárosban, amilyen New York, Tokió, London vagy Rio De Janeiro; elképzeli mindazokat az épületeket, tájakat és tereket, amelyek egy várost, egy térséget vagy egy kort jellemeznek; szinte már látja önma­gát, ahogyan a Stounhenge kellős közepén széttárt karokkal rikoltozik örömében... Men­­nyi minden, amit valamennyien szívesen meg­tekintenénk, ahol szíves-örömest megfordul­nánk; és mennyi minden van még mindezen kívül, aminek a létezéséről sejtelmünk sincs! A közelmúltban Magyarországon jártam. Pontosabban: Baján és Pakson. Bevallom, en­nek a másik kisvárosnak a létezéséről azelőtt fogalmam sem volt. Odautazásunk előtt bajai vendéglátóm, B. Horváth István elárulta, hogy Pakson a Pákolitz István Városi Könyvtár igaz­gatója, Gutai István fog fogadni bennünket, aki majd bemutatja nekünk a várost. Duzzogtam is egy kicsit magamban, hiszen nem vagyok én az az alkat, aki nagy előszeretettel vág neki egy szervezett városnézésnek. Mindig kissé vissza­tetszőnek és unalmasnak találtam az ilyesmit, ezt az ún. álturizmust, amikor az útvezető meg­nézet veled számos múzeumot, képtárat, em­lékművet és hasonló érdekességet, ami után úgy érzed, hogy teljesen átvertek, mivel a vá­rosból nem láttál semmit, és semmivel sem tudsz róla többet, mint előtte. Ha még mindeh­hez hozzáteszem a fényképezést is, ami az át­lagturisták kedvenc hobbija, azt hiszem, min­dent elmondtam. Ha netán Párizsba kerülnék, az Eifel-torony lenne az utolsó dolog, amit le­fényképeznék. Véleményem szerint a valódi tu­rizmus kószálásból áll, abból a törekvésből, hogy megkaparintsuk egy város hangulatát, je­lenét és varázsát. Ezért számomra sokkal érde­kesebb egy Cofee Shop előtt ücsörgő néger ku­kás, mint a Rembrandt-szobor Amszterdam­ban, vagy egy józsefvárosi piacozó a Hősök Te­rén elhelyezett valamennyi szobornál Budapes­ten. De ezúttal kellemesen meglepődtem. Időszűke miatt a városnézést rövidre fog­tuk, és emellett egy olyan építménynek lehet­tem a látogatója, amilyet aligha vártam, hogy valaha is látni fogok. A paksi Szentlélek temp­lomról van szó. Persze, én az efféle létesítmé­nyeket sem kimondottan kedvelem, de ennek az egynek az eredetisége és különlegessége tel­jesen lenyűgözött. A Makovecz Imre által terve­zett, szinte teljesen újnak nevezhető templom - 1990 Pünkösdjén szentelték fel - a teljes egészé­ben természetes anyagból, többnyire fából, az előtér pedig klinker burkolatból készült. Nyolc faoszlopa van. A padok, a székek és a gyóntató­szék vörös fenyőből készültek. Az oltár mögött található fából faragott szobrok (a feltámadt Krisztus és kétoldalt mellette az angyalok) Péterffy László szobrászművész alkotásai. Az úgyszintén fából készült Szűzanya és Szent Jó­zsef szobor viszont Máriahegyi János szobrász­­művész munkája. A kupolák alatt láthatóak a Szentlélek hét ajándékának a jelképei, amelye­ket Péterffy Gizella festőművész készített. A templomban egy elektromos orgona is találha­tó, melynek hangsugárzói az oltár mögötti fa­pillérek mögé vannak elrejtve. Ahogyan ven­déglátónk elmondta, a templom adományok­ból épült fel, a három éves építkezés alatt mint­egy 3000 munkanapot dolgoztak rajta a paksi­ak fizetség nélkül. A kerítést 1991 tavaszán fe­jezték be, míg a nyár végén állították fel a kert bejáratához a fakeresztet. Emellett még a temp­lom bejáratának két oldalán két angyalszobor áll, mint a sötétség és a világosság angyalai.­­A templom érdekességei közé sorolhatóak továb­bá a szimbólumai is, a hármas torony, amelyek egyikén a Hold, a másikon a Nap van, míg a két jelkép között ott magasodik Krisztus keresztjei A templom szimbólumairól szólva Mayer Mi­hály, pécsi megyéspüspök, a templom szentek'­1­sekor a következőket mondta: „A Hold a pász­torembereknek volt a jelképe, a Nap a föld­­a művesé. A Nap és a Hold a csillagokat is akarja együtt jelképezni. A csillagok pedig a tengeri népeket vezették. (...)A Kereszt ott ma­gasodik a másik kettő felett, hogy megéljük azt, hogy Krisztushoz tartozunk...’ - olvasha­­­­tó a paksi Szentlélek templom rövid történetét ismertető prospektusban. Függetlenül attól, hogy hívők vagyunk-e vagy sem, azt gondo­lom, hogy mindenkit, aki megpillantja és betér­­ ebbe a rendkívüli épületbe, elbűvöl annak kü­lönlegessége, tervezőinek és készítőinek a fan­­­táziája és kitartása. A folytatásban megtekintettünk még né­hány paksi érdekességet, közben csevegtünk és rájöttünk, hogy vannak közös ismerőseink, mi­re valaki megjegyezte, milyen kicsi a világ... ! Most kicsi vagy nagy, nem tudom megmonda­­ni, de tény, hogy mi sokan még alig láttunk be­­­lőle valamit, és miközben messzi tájakról áb­rándozunk, szem elől veszítjük mindazokat az érdekességeket, amelyek szinte karnyújtásnyi­ra vannak tőlünk. Ezzel nem azokat (és jóma­gamat) szeretném vigasztalni, akik a már ka­csingató nyáron nem a görög-, török-, bolgár-, horvát- vagy még egzotikusabb tengerparton fognak nyaralni - ezt egyáltalán nincs módom­ban -, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bárhová is utazzunk el - és legyen az akár a szomszéd falu is - próbáljuk meg megkapa­rintani annak a helynek a jellegzetességét, egyediségét, talán sikerül is elcsípnünk vala­mit, ami izgalmasnak és említésre méltónak nevezhető - még itt is, Európa vakbelében. » barangoló »

Next