Képes Ifjúság, 2010 (65. évfolyam, 2567-2586. szám)

2010-02-17 / 2573. szám

Éljen a csapatszellem! Ki mit tud? a zentai közgazdasági és ke­Honey and Chili néven jele­nik meg Fábián Juli Jazz címének bemutatkozó albuma. Mézédes hang a chili átütő erejével! Pozitív kisugárzásában lubickoló törzs­­közönsége hűségesen elkísé­ri az összes fellépésére. Finom humorral köti össze a számokat, és vendégszerető háziasszony­ként mindenkihez van egy ked­­s szava. rés Ezen a télen nemcsak a táj, hanem a Sabbatka is el volt ha­vazva. Az együttes bejelentkezett az OBN tévéállomás Rat­bendova tehetségkutató műsorába, és egé­szen a döntőig jutott. A szervezők száz csapat közül választották ki azt a tizenhármat, akik élő adásban megmérkőztek. Kezdetben feldol­gozásokat játszottak, de sokat szá­mítottak a saját számok is. Jótékony unalom Nagy meglepetés érte a Massive Attack rajongóit: a ze­nekar hét év szünet után meg­jelent ötödik, Heligoland című lemeze olyan, mint egy zenekar ötödik lemeze. Pedig a Massive Attack eddig soha nem készített ilyen tipikus albumokat: vagy tel­jes műfajokat alapított meg, vagy pedig gonoszul cserbenhagyta a hallgatókat. Igazi sportünnep volt a hét­végén Adán, ahol a nagyszabá­sú nemzetközi kézilabdatorna, a Kárpát Meditop Kupa a házigaz­dák magabiztos diadalával ért vé­get. Érdekes párhuzam, hogy a döntőt éppen az egyik legmeg­­osztóbb ünnepen, Valentin-na­­pon tartották, akárcsak a hely­osztó mérkőzéseket, meg azt a fölöttébb jó hangulatú gálamér­kőzést is, amit az egykori nagyok vívtak a jelen titánjai ellen, igaz, ez már a férfiak csatája volt - nem mintha a lányok nem vívtak volna férfias csatákat. Mindig jó nézni, amikor egy­­egy kisváros sikercsapata - mint jelen esetben az adai kézilabdás lányok - összehozza az embereket, akik - bár nyilván nekik is kényel­mesebb lenne a tévé vagy a számí­tógép előtt ülni, vagy uram bocsá’ feküdni - mégis veszik a fáradsá­got, és kimennek a sportcsarnok­ba, hogy szurkoljanak kedvence­iknek, és mindez még akkor is igaz, ha a legtöbben személyes is­meretség vagy rokoni szálak mi­att vannak jelen egy-egy összecsa­páson. A lényeg a sport és annak szeretete. Azt is öröm látni, hogy a legkisebbek miként tekintenek példaképekként a „nagyokra”, akiket követni próbálnak, akik­nek valóságos szurkolótáborként rigmusokat kiabálnak, akiknek a mozdulatait a mérkőzések szü­neteiben vagy a lefújás utáni per­cekben megpróbálják leutánozni, hogy aztán önfeledt gólörömben törjenek ki. Ilyenkor persze nincs, különösebben nehéz dolga a szü­lőknek, ha arra akarják rávenni a gyerekeiket, hogy versenyszerű­en sportoljanak. Mert régóta tud­juk, hogy a rendszeres testmozgás számos kedvező hatást gyakorol a kicsikre és a nagyokra, a gye­rekekre és a szüleikre egyaránt. Vitathatatlan, hogy a sport ren­geteg hasznos dologra megtanít, túl azon, hogy a test, lélek és szel­lem egészségét is szolgálja. Ahhoz ugyanis kétség sem férhet, hogy a rendszeres mozgás nemcsak a testre, hanem a lélekre és a szel­lemre is kedvező hatást gyako­rol. Az a gyerek, aki rendszeresen sportol és eleget mozog, sokkal jobban tud aludni, nehezebben fárad el az iskolában, és a kon­centrálóképessége is jobb, mint a nem sportoló társaié. Emellett kompetenciaélmény hatására nő az önbizalma és javul a stressz­helyzet-megoldó képessége. Nyilvánvalóan sokáig sorol­hatnánk még a sport és a spor­tolás pozitív hatásait, különfé­le szakvéleményekkel és egyéni tapasztalatok tömkelegével tá­masztva alá minden állításun­kat. Csakhogy ez valószínűleg kizárólag azoknak mondana vala­mit, akik ezzel egyébként is tisz­tában vannak. A többieknek meg marad a tévé meg a számítógép mint kizárólagos szórakozási esz­köz, szűrés nélküli tartalmakkal és rengeteg negatív hatással. A személyiségfejlődésre gyakorolt negatív hatásokkal valamennyi­en tisztában vagyunk, akárcsak a társadalmi kapcsolatok építésé­re vonatkozó hatásokkal, de egy a napokban napvilágot látott ku­tatás is arra enged következtetni, hogy a számítógép-használatból fakadó újfajta asszociatív gondol­kodás a diákok többségét képte­lenné teszi arra, hogy elmélyül­jenek a lineáris diszciplínákban, mint például az olvasásban vagy az írásban, mivel agyműködésük átformálódott. Azt, hogy mindez miként hat visszafelé, tehát az átformá­lódott vagy deformálódott agy­működés a sportteljesítményre, nem tudom. Mindenesetre érde­kes példa lehet erre, és talán még érdekesebb ellenpélda - vagy ép­penséggel a szabályt erősítő kivé­tel - a sport személyiségfejlesztő hatására az egykori matektanár­nőm, aki megrögzött csapatsport­­ág-művelőként sokak elmondása szerint a sportpályán semmifé­le pedagógusi kvalitást sem tud megcsillogtatni. Személyes ta­pasztalat alapján tehetem csak hozzá zárójelben, hogy máshol sem sokat. Az viszont, hogy vere­ség esetén valaki bezárja játékos­társait, egészen elképesztően vic­ces történet. Pedig igaz. Ráadásul csak egy a sok közül. Abban azonban teljesen biz­tos vagyok, hogy az adai kézilab­da lányokkal ilyesmi egészen biz­tosan nem fordulhat elő, mert ők ennél sokkal többet tudnak: ját­szani, küzdeni és győzni­­ az igazi fair play szellemében. Hajrá csa­jok, csak így tovább! M­láriás­­ Endre.­ reskedelmi iskola szervezésében. Míg a tavalyi vetélkedő egy álta­lános iskola tornatermében zaj­lott, a technika hiányosságaiból adódóan igen mostoha körülmé­nyek között, addig az ideit már a szépen felújított művelődési ház színháztermében élvezhette a nagyérdemű­ Bellamy. S ha már kielemeztük közben, a Bellamy garantáltan nem fogja foglalkoztatni az el­ménket és fantáziánkat napo­kon, heteken keresztül, valamint az is bizonyos, hogy nem érzünk majd rá ellenállhatatlan készte­tést, hogy újra és újra megnézzük a filmet... Mindazonáltal egy estét megér! Mindenképpen. Képes feji

Next