Képes Ifjúság, 2011 (67. évfolyam, 2624-2646. szám)

2011-06-08 / 2629. szám

Képes Ifjúság El­kitchen ■ Ha jól tudom, a Flashback után jött a kőbányai zenesuli. Közben vendégszerepeltél a Narco Pólóban is... meg hol is még? És me­sélj az iskoláról! Meg az azt megelőző iskolá­idról is! Hogyan jutottál el oda? Mit jelentett és mit adott Neked ez a suli?­­ A zentai gimiből mentem Budapestre, a Kőbányai Zenei Stúdióba, de mivel tudtam, hogy nehéz bekerülni, már egy évvel az érettségi előtt nekiálltam a készülődésnek, a felvételit is meg­próbáltam, sőt még a pótfelvételire is elmentem, és a suli táborába, szóval nagyon szerettem vol­na bejutni. A kőbányai suli családias hangulata nagyon megfogott, és hatalmas zenészektől tanulhat­tam, mint például: Sárik Péter (Fábián Juli Jazz Riff, Sárik Péter Trió), Halász János és Fekete István (Charlie zenekarának zongoristája/zene­­szerzője és trombitása), Póka Egon (Hobo Blues Band, Póka Egon Experience), Tóth János Rudolf (Hobo Blues Band), Fekete Kovács Kornél (Budapest Jazz Orchestra, Modern Art Orchestra, Emil.Rulez), Esze Jenő és Gulyás Erika, akik a ze­neelméletet és a szolfézs hasznos oldalát mutat­ták meg. Jöttek-mentek a zenekarok (Instant Guba, Haragosi Group, Narco Polo, Estamba), amíg rá nem találtam az osztálytársaim körében az igazán kreatív és egymást fejlesztő zenésztár­sakra. Péntekenként suli után zenélni kezdtünk, mindenki eljátszotta a saját ötleteit, és kialakult egy olyan színes rétegű, fúziós funk-world music­­jazz zenekar, amitől egy egyensúly keletkezett az életemben. Ekkor szabadultam fel annyira, hogy a saját dalszövegeimet és dallamaimat építhet­tem be a szerzeményekbe. Megszűnt a hangsze­rek közötti különbség, mert mindenki játszhatott mindent, és ugyanannyit tanultam a dobostól, mint a trombitástól vagy a zongoristától. Ez a ze­nekar, a Symbio Group a Budapest Jazz Clubban egy éven keresztül játszott a Kőbányai Zenei Stúdiónak köszönhetően. Viszont a zenekarban másfél év után megváltozott a hangulat, és kü­lön utakon indultunk meg. Közben jött egy lehetőség, hogy kipróbál­jam magam egy popprojektben, ahol Tisza Bea dzsesszénekesnő szerzeményeit énekel­tük fel harmadmagammal egy lemezre. Sokat dolgoztunk a stúdióban Dandó Zolikánál (aki a Babi néni megalkotója, és nem mellesleg egy nagyon jó gitáros), egész napos fotózáson vol­tunk, és készültünk a lemez kiadására, amikor is a szerződési feltételek miatt meggondoltam magam, és tapasztalatokkal gazdagodva tá­voztam. ■ Aztán, ha jól tudom, mára be is fejez­ted a zeneiskolát Nemrég láttalak a Buda­­ pest Riddim Banddel fellépni. Meg a duóval. Ahogy ismerlek, van még más is, vagy? (Ne­vetek) - Igen, van egy funk-pop zenekarom a Vajdaságban, a Cheek to Cheek. Érdekes formá­ciónak indult, éppen átalakulóban, majd meglát­juk, mi sül ki belőle. ■ Mik voltak eddig a legemlékezetesebb pillanatok számodra a pályádon? - A Budapest Riddim Band Magyarország első backing bandje, ami azt jelenti, hogy hazai és külföldi MC-ket kísérő reggae-dancehall zene­kar. Krisztike, a zongorista keresett meg 2009 de­cemberében, hogy lenne-e kedvem vokálozni a csapatban, januártól már Jr. Brownnal és KRSA- val koncerteztünk, később Colombóval (Irie Maffia). Jöttek sorban a reggae-megmozdulá­­sok: a Ladánybene 27 által szervezett Ride di Riddim fesztivál, később a Pannónia Allstars Ska Orchestra hetedik születésnapja az A38-as ha­jón, ahol a Budapest Riddim Band kísérte a ghá­­nai származású Mystic MC-t, a Ladánybene 27 zenekar huszonötödik születésnapja szintén az A38-on, ahol a zenekarunkat felkérték az ünne­peltek, hogy dolgozzunk át régi dalaikat. Azon a koncerten kaptam életem egyik legelismerőbb dicséreteit. Itt volt a segítségünkre Copy Con, Lego Man, Doki és Roli (Another Day). Nyáron pedig a Ladánybene 27 az EFOTT fesz­tiválon nagyszínpados szülinapi koncertet adott, ahol szintén zenéltünk előttük, majd Mystic MC- vel Csehországban léptünk fel a Realbeat fesz­tiválon, és végül a legnagyobb élmény a ma­gyar Reggae Campen való zenélés a jamaicai Mr. Perfecttel. Vele egy próbánk volt a koncertet megelőző este, emiatt nagyon feszülten kezdtük, hiszen az ő hazájából indult a reggae-zene, ő is­meri minden kis részletét, így nem hibázhattunk. A próba végén elénekeltem neki két dalt, amit, ha tetszik neki, akkor szólóban előadnék a kon­cert kezdetén. Annyira izgultam, mint a kőbányai szakvizsgámon. Tudtam, hogy a patois nyelv (ja­maicai angol) egy teljesen más világ, neki pedig ez az anyanyelve. Sikerült meggyőznöm. Perfect a koncerten csodát művelt, ő egy igazi nagy elő­adóművész. És nem utolsósorban nagyon nagy élmény volt látni, hogy a koncertünk a Mojo Clubban mennyire jól sikerült, és az itthoni fiatalok is élve­zik ezt a zenét. A legjobb dolog hazahozni vala­mi értékeset, megosztani, és nézni, ahogy befo­gadja a közönség. ■ Te és a zene: Elképzelhetőek vagytok egymás nélkül? Mindig erről álmodtál, kis­korodban is? Mit jelent számodra énekelni? Mondd el előbb sok szóban, majd egy szó­ban!­­ Semmi sem törölheti ki az életemből a ze­nét, és már felmerült bennem az is (dalszöveg­be is foglaltam), hogy „Vajon a Földön kívül is van zene?". Gyerekkoromban orvos szerettem volna lenni, persze amellett táncos is, de melyik gyerek nem? Előbb a rajz, aztán a zene lett az érzelme­im legyőzésére és megoldására szolgáló dolog. Mindenkinek ajánlanám a művészet bármely ágát, akár hobbiszinten, segít levezetni a stresszt, és jó az önkifejezésre. Az éneklést még mindig nem űzöm profi szinten, és nem is ez a célom, szeretnék fejlődni, de mindig csak egy kicsit. Egy szóban: érzelemkifejezés. ■ Ha nem volna zene, mivel foglalkoznál? - Ha nem volna zene, akkor rajzolnék, saj­nos abban nincs olyan sok tehetségem. Ha pedig szakmára gondolsz, akkor biztos, hogy gyereket tanítanék, nyelveket tanulnék, ahogy tervezem is. ■ Hol tartasz most? Diplomával a kézben immár­­ merre tovább ? - Sajnos itthon nem ismerik el a kőbányai diplomát, csak zenei középiskolának, és nem nyi­tottak sem a dzsesszre, sem a könnyűzenére az itteni iskolák. Szóval a kezembe vettem a köny­veket, és nekiültem tovább tanulni, hogy végül mi sikerül, az még a jövő zenéje, de leginkább az angol nyelv felé indultam el, mivel dalszövegírás­hoz is nagyon hasznos. Szögi Csaba

Next