Képes Krónika, 1919 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1919-11-08 / 6. szám
1919 november 8. KÉPES KRÓNIKA A nyugatafrikai álomkór, illetőleg Nyugat-Afrika vidékén végig, már régóta rettenetes betegség tizedeli meg a szerencsétlen feketebőrű lakosságot. Ez a betegség az álomkór. Nem olyan betegségről van szó, amely az idegeknek fáradtságtól való kimerülése után szokott bekövetkezni s ne gondoljunk más természetű álomkórosságra se. A négerek álomkórját ugyanis egy veszedelmes afrikai légynek csipése, illetőleg a csípés következtében s azzal egyidejűleg a vérbe jutó trypanozomák idézik elő. Irtózatos az ilyen szerencsétlen négerek állapota. A légycsípés után a csípés helyén duzzadások keletkeznek, majd hányási inger bántja a szerencsétlen áldozatot, akit rövid idő múlva legyőzhetlen álmosság lep meg. Ez az álmosság azonban nem jelent rendes alvást, hanem amolyan féligmeddig való bénultságot. Az áldozat pl. nem tud felkelni, vagy féloldalát képtelen mozdítani s ilyen helyzetben minduntalan félálomba merül. Közbe teljesen elveszti minden étvágyát, de nem is tud enni, mert nem jön annyira magához, hogy rendesen táplálkozhassék. Nemsokára görcsök jelentkeznek az egész testben, amelyek a belső részekre is kiterjednek. A beteg, bármennyire igyekezzenek is hozzátartozói erőszakkal etetni, végtelenül lesoványodik. Amely részén fekszik vagy támaszkodik az alvó beteg, ott borzalmas sebek keletkeznek, ami vérmérgezésre vezet. Az afrikai álomkór áldozata teljes kimerültség s vérmérgezés, tüdőgyulladás, vagy pedig agyhártyagyulladásban hal el. Ezt az irtóztató betegséget európai emberek legelőször mintegy száz év előtt ismerték fel a négereknél a mai Brit- Guinea területén. Természetes, amint a kultúra s a gyarmatosítás terjedtével a négerek távolabbi vidékeket is felkerestek, a borzalmas álomkórt magukkal hurcolták, sőt 1891-ben a betegség már belső Afrikában is fellépett, ahol öt év alatt húszezer embert pusztított el. A veszedelmes baj ezután már oly méreteket kezdett ölteni, hogy Londonból orvostanárokat küldtek ki a baj okának tanulmányozására. Castellani és Bruce orvosok azután meg is állapították a betegség eredetét. Afrika nyugati részein ugyanis óriási mennyiségben fordul elő az úgynevezett cse-cse (vagy ce-ce) légy (Gluosina). Ennek a légynek gyomrában él a trypanozoma nevű vérpára A tanulmányozást 1906-ban kutató orvos és bakteriológus is folytatta s azóta még tart a betegség körülményeinek gondos tanulmányozása. Fáradhatlan kutatások után megállapították, hogy a veszedelmes légy hazája a Viktória- Njanza-folyam sűrű cserjeerdője. Itt kezdték tanulmányozni a csecse légy életviszonyait, szervezetét, alkatát, majd ezzel kapcsolatban a betegség minden szakát, kezdve az enyhe lefolyásától a legsúlyosabbig. Megjegyzendő, hogy a legyek összefogdosása nemcsak fárasztó, hanem egyenesen veszedelmes munka. A kutató orvosi tudomány azonban nem riad vissza s majmokon folytatja a betegséggel s annak gyógyításával való kísérletezést. A volt német gyarmatokon kísérleti telepeket állítottak fel s úgy itt, valamint a brit szomszédos gyarmaton jöttek rá kísérleti úton a betegség mikénti keletkezésére s lefolyására. A csípés folytán az emberi vérbe jutott parazita hihetetlen falánksággal próbálja pusztítani a vértestezita, az álomkór okozója. Koch Róbert, a híres német Expedíció, mely a Viktoria-Nyanza sekély, partmelléki kiöntéseiben ce-ce-legyeket fogdos. In a Font: ce-ce-legyek természetes nagyságban, alattuk a körben (nagyítva) a trypanozomák, melyek a legyek beleiben vannak. Lent : álomkórban senyvedő szerecsen.