Képes Krónika, 1920 július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1920-09-21 / 38. szám
1920. szeptember 21. KÉPES KRÓNIKA a kutatás tcsuvo.,______ Hol kezdjék a dolgot, ez volt az első párt. Jen-Húr azt óhajtotta, hogy az Antóniusz-toronnyal kezdjék, mert sohase tudta feledni, hogy szeretteit akkor látta utóljára, mikor az őr az utcán a torony felé taszigálta őket. Ha most nincsenek is ott, de ott voltak és ott kell megfogni a fonalat, melyet csak hűségesen kell követni a végéig, hogy rájuk akadjon. Aztán meg Szimonidesztől tudta, hogy Amra, az egiptomi dajka, él. A hű teremtés akkor reggel, mikor a Húrokat a szerencsétlenség érte, megszökött az őrtől és visszafutott a palotába, hol a többi ingóságokkal együtt őt is bezárták. Tehát most is ott volt, mint egyedüli lakosa a nagy háznak, melyet Grátusz minden kinálgatása dacára sem tudott eladni. A járókelő nép suttogva ment el mellette. Olyan hite volt, mint a kisértetes háznak, mert a szegény, vén Amrát, hanem épen gyakran is, majd a háztetőn, majd a rácsos ablakban megpillantották. Ben-Húr tehát mindenekelőtt a régi házba akart menni, hogy Amrát fölkeresse. Ekképel lévén határozva, a naplemente után nemsokára fölkelt és lefelé kezdett haladni a hegyről azon az úton, mely a tetőtől kissé északkeletre hajlik. Sötét volt már, mikor a Gethsemane mellett a Halas-kapun át bejutott a városba és egy dél felé vivő szűk körbe fordult. A nép közül, mellyel találkozott, néhányan köszöntötték őt. A kövezet nagyon durva volt. A házak mindkét oldalon alacsonyak, sötétek és barátságtalanok voltak; az ajtók mind zárva, a tetőkről néha gyermekeknek gügyögő asszonyokat hallott. Egyre szomorúbb érzelmekkel egyenest ahhoz a mély medencéhez ment, mely most Betheszda-tava néven ismeretes. Föltekintvén, az Antóniusz-torony északi falát pillantotta meg, egy fekete, komor tömeget, mely a sötét, acélszürke égbe nyúlt. Megállt, mintha fenyegető őr kiáltott volna reá... A torony oly magasan állt és oly óriásinak látszott, hogy keserű szorongás fojtogatta a szívét . . . Ha anyja ott van elevenen eltemetve, — mit tehet érette ? Az erős kézzel semmit. Egy hadsereg döngethetné ezt a kőarcot vetőgéppel és kossal és az őrség kacagna rajta ... És elgondolta, hogy a jó szándék oly könnyen meghiúsítható , és Isten, a gyámoltalanoknak mindenkor utolsó menedéke: — a jó Isten néha oly lassú a cselekvésben ! Kétség és aggodalom közt a torony homlokzatánál haladó utcába fordult és lassan nyugat felé haladt benne. Végre atyja házához érkezett. Az öreg ház éjszaki oldalán, a kapunál megállt. A sarokban még tisztán látható volt a lepecsételésnél használt viasz és a kapuszárnyakon keresztül ott volt a deszka ezzel a felírással: „EZ TULAJDONA A CSÁSZÁRNAK.“ Zörgessen-e, mint régente? Tudta, hogy hasztalan, de nem állhatott ellent a kísértésnek. Amra meghallhatja és kinézhet valamelyik ablakon. Követ fogván, fölment a széles főlépcsőn és háromszor halkan kopogott. Tompa visszhang felelt reá. Ismét megpróbálta hangosabban, mint az előbb, és ismét, — mindenkor szünetet tartván, hogy hallgatózzék. De a csönd szinte gúnyos volt. Amra nem adott jelet — még egy lélek se mozdult a lakatlan palotában. Ekkor leült a lépcsőre s az új királyért és azért imádkozott, hogy mennél hamarább jöjjön el . .. Aztán észrevétlenül úrrá lett rajta a nyári hőségben megtett hosszú gyaloglás fáradtsága és végre elaludt. .. Ebben az időtájban két asszony jött le az utcán az Antóniusz-torony irányából és a Húrok palotájához közeledett. Csak lopva, félénk léptekkel közeledtek és gyakran megálltak hallgatózni. A hatalmas épület sarkán, halk hangon, így szólt az egyik a másiknak : — Ez az, Tirza ! És Tirza, fölpillantván a házra, megfogta anyja kezét és egészen reátámaszkodva, szótlanul zokogott. — Menjünk tovább, gyermekem, mivel — az anya habozott és reszketett, majd nyugalmat erőltetve, folytatta: — mivel, ha megvirrad, kitesznek bennünket a város kapuján kívül, hogy ... ne térjünk vissza többé. Tirza csaknem a kövekre rogyott és fájdalmasan zokogta: nagy őket sznak - leg-1. Hadtabb ílynak , ahol •dnie a lukhra; t, hogy jecvény A$y3z/i& Urum£ korából*. infa áfe/cJcjrazfa. Leiuis traafface jjftr* 3&igány/zrpác/ 102S