Képes Krónika, 1924. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1924-07-06 / 27. szám
19 16 1924 július 6 KÉPES KRÓNIKA Az állatkert története. Négyszáz évvel ezelőtt, amikor Fernando Cortez elfoglalta Mexikót, a spanyol hódítók álmélkodva csodálták meg az inka állatkertjét, amelyben csak a ragadozó madarak több mint 500 pulykát ettek meg naponta, a vízi madarakat pedig 300 ember ápolta. Amerika minden emlőse, madara és hüllője ott volt ebben az állatikertben és külön akváriumokban úszkáltak a halak, édesvíziek és tengerihalak egyaránt. „Több mint ezer mindenféle csudás állat volt ott” — meséli Bernal Diaz, a hódítók krónikása. — majmok és bivalyok, beszélő madarak és saskeselyűk, óriási vízigyíkok és ökörbékák, pumák és jaguárok, birka nagyságú tüskésdisznók és páncélos szörnyetegek, szóval ezerféle csuda állat, amelynek hírét se hallottuk azóta.. „Több, mint ezer állat” — álmélkodott a spanyol krónikás és ezt soknak tartotta. Pedig ha sejtette volná, hogy milyen csekély ez a szám ahhoz képest, amily rengeteg alattvalója van az állatok birodalmának! Sajnos eddig még nincs olyan munka, mely egész összeségében és minden fajával együtt tárgyalná a teljes állatvilágot; ez azonban nem is csoda, mert a tudomány becslése szerint a ma ismert állatfajok száma a félmilliót is meghaladja. Ez, a szám, természetesen, évről-évre, sőt, napról-napra állandóan növekszik, mert például Shipley angol tudós statisztikája szerint évenkén körülbelül öt-hatezer új állatfajt fedeznek föl és írnak le a zoológusok. Az állatok világának ez a csodás gazdasága—általában magának az állati életnek az a sokféle alakja is nyilvánulása, mellyel a természetben lépten-nyomon találkozunk — önkéntelenül ráviszi az embert a körülötte lüktető élet megfigyelésére és tanulmányozására. A szárazföldön, a vízben és a levegőben — sőt még a föld alatt is — tömérdek állat népesíti be és teszi változatossá ezt a világot és e tömérdek, diadalmas élet láttára minden gondolkodó emberben felébred a vágy: megismerni mennél többet azokból az állatokból, amelyektől hemzseg a Természetnek mind a három birodalma. Ez a vágy szülte az állatok világénak leíró tudományát, — a természetrajzot —, melyben az ember osztályozta, leírta az egyes állatokat ,és ebből az érdeklődésből keletkeztek az első állatkertek, amelyekben azonban eleinte még tisztán csak kedvtelésiből tartottak állatokat. Például a kínaiak szent könyve, Si-king, följegyzi, hogy a Csen-dinasztia őse már Kr. e. 1150-ben (tehát több, mint 3000 évvel ezelőtt!) alapított állatkertet A rómaiakról tudják, hogy a cirkuszi játékok számára nagyszerű és dúsan fölszerelt fenevad-parkjuk volt, de ez sem szolgálta a tudomány érdekeit, éppen úgy, mint azok a középkori vadaskertek sem, ahol egyes fejedelmek és vámáruk vadászat céljaira tenyésztették a nemes szarvasokat és őzeket. A keresztes háborúk idején s az ezekre következő kereskedelmi forgalom révén sok új és ismeretlen állat került a Keletről Európába. A krónikások és történetírók mint fontos eseményt jegyzik föl, pl. hogy az 1443-iki frankfurti vásáron egy elefántot mutogattak és hogy a mainzi érseknek meg a cseh királynénak a XV. század derekán volt egy-egy papagálya. Szenzáció volt az is, hogy Amsterdam városa két ízben (1477-ben és 1483-ban) oroszlánokat kapott ajándékba és a magyar históriából tudjuk, hogy a mi Mátyás királyunknak is voltak oroszlánjai Visegrádon. Az első nagy és igazi állatkertet — még ezt is inkább csak afféle ,,mutatványos bódé” célzattal — Obersdorfban alapították Bécs mellett, 1552-ben is csak kerek kétszáz esztendővel később (1752-ben) nyitották meg Schönbrunnban a császári állatkertet, amely csakhamar világhírű lett és — mint igazán tudományos célokra berendezett intézményt — sokáig ezt vették mintául mindenütt, ahol komoly, tudományos érdekek és nem üzleti szempontok vezették az egyre szaporodó állatkertek alapítóit. A múlt század közepe táján, Kubinyi Ágost és Gerenday József ve- Az amerikai bölények parkja az Állatkertben.