Képes Krónika, 1928. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-01 / 1. szám

JI Tökéletes Boldogság — El kell költöznöm Grodekék­­től, — mondta barátom. — Nem birom elviselni a boldogságukat. Megütköztem. Barátom nem a feketemájúak fajtájából való. Miért mondja hát ezt? Valami gyötrelmes regényt gyá­szol és rejteget és ez a fojtott titok robbant elő most belőle! Nem firtattam azonban nagyon a dolgot, mert az első szó kibuggyant s az olyan, mint amikor a duzzadt folyó védőgátján átszivárog az első erecske. Majd megnövekszik az apró vízsugár és áttöri a töltést. Vártam tehát. És ő már mondta is: — Ne gondolj valami bűnös re­gényre. Grodekné legalább ötven éves és olyan terebélyes, mint egy lakodalmi torta. Nem erőszakolt ez a hasonlat. Mindig a lakodalmi torta jut eszembe, valahányszor lá­tom. Grodek cukrász a külváros­ban és már húsz éve lakom náluk. De most elköltözöm tőlük. Nem bírom ezt tovább. — De hát miért? — Nem olyan egyszerű ez az eset. Várj csak. A cukrászok rend­szerint gömbölyded s kissé nőies lények. A mesterségük alakítja át őket édeskésen megelégedett lé­nyekké. Nem tudom­ más hogy van vele, de én el sem tudnék képzelni egy cukrászt, aki eleven lángon szalonnát pirít, vagy véres beat steaket eszik. — Pedig eszik — vágtam én közbe — és ha mindent tudni akarsz, a legtöbbje utálja az édes­ségeket, amelyeknek vaníliás lég­körében telik le élete. — Ne légy te nekem ilyen szak­értő! — torkolt le a barátom. Grodek például, akit huszonöt éve ismerek, rajong az édességekért. — Akkor ő az a kivétel, aki meg­erősíti ... — A szabályt... — fejezte be mondatomat a barátom és egy ki­csit elgondolkozott. — A felesége — folytatta azután — az igazi cukrászné a te elméle­ted szerint. Fokhagymás tüdőt sze­ret vacsorázni, vagy párisit ecet­tel és hagymával... Külsejére azon­ban olyan, mint egy szép, finom fómi­a, illatos, tiszta, kívánatos. No, no! szóltam közbe mégis csak valami balzackaland fog ebből kikerekedni. — Fog ám az ördög! Csak az ellentét kedvéért említettem ezt meg. Grodek ugyanis, aki — mint mondtam — folyton süteményeket majszol, sokkal inkább hasonlít egy füstölt heringhez, mint például egy piros puncs-szelethez. Hogy a szak­mánál maradjunk, olyan, mint egy lincs-szelet. Száraz, szürke és kes­keny. — Szóval mégis csak az asszonyt irigyled tőle. — De nehézfejű vagy. Mondot­tam már, hogy a tökéletes boldog­ságáért irigylem, nem az asszonyt. Hol van a tökéletes boldogság attól? Nem tudod, mit mondott Madách Im­re egy balatoni kiránduláson a saját emberi tragédiáját gúnyoló humorral? Nem én. — Ezt mondotta: A nő, aki a miénk lesz, előbb menyasszony, az­után menyecske. Később eltűnik a meny és marad csak az asszony... Mondottam: Grodek tökéletesen bol­dog s ez az, amit nem tudok el­viselni. Mondd hát el a Torta-Asszony­ság és a Linci-Szelet úr regényét.. — Ez amolyan benső regény, amelyben látszólag nem történik semmi. Mi is történhetnék kér­dezet­te­n egy külvárosi cukrász­boltban a piskóta-tornyok, a cuk­­rot rejtő üvegampobnák, a veterá­nok módjára pocakosan és­­yirádé­­san sorakozó piros, zöld és sárga likőrösüvegek, a krémes, habos és gyümölcsös lepények terraszain, melyeket passzerli-bástyák és a habrollók ágyúi védelmeznek? Az apró életörömök söntése egy ilyen külvárosi cukrászda és a városi szerelmek olcsó romantikájának ta­nyája. Búvóhely apró párocskák számára. Apró szerelmi regények színes szappanbuborékai élnek és parádéznak itt ideig-óráig. Grode­­ket mindez nem érdekelte, csupán csak üzletileg volt fontos neki. Mert tudta, hogy a szerelmi regények szereplői, kik lángoló arccal búj­nak itt össze az apró asztalkák mel­lett, éppoly gyorsan váltakoznak, cserélődnek, mint a cukrászsütemé­nyek az áru­asztal bádogplatóján. De a Szerelem, mint ilyen és a Krémes, melynek fogyasztása hozzá­tartozik, mégis örökké való. — No, hallod! Ezt aztán igazán könnyen kielégítheti. Ha csakugyan jól megy az a cukrászda, annyit járhat koncertre, operába, ameny­­nyit parancsol. -- S ez jó a cukrászoknak. — Úgy van. Ez jó a cukrászok­nak. Cukrásznak lenni azonban nem jó, ha a bolton kívül, a hasz­­nocskán felül,­­amelyből végül mégis egy sarokház épül majd egyéb igényei is vannak a cukrász­nak. Grodeknek például a klasz­­szikus zene volt a szenvedélye. — Látod, ez a tévedésed. Grode­­ket nem engedik a krémesek és egyéb sütemények, amelyeknek tudhatnád ezt — könnyen nő lába, ha nincs rajtuk a vajda szeme. Gro­­dekék rabjai a boltjuknak. Abban élte ki szegény Grodek évtizedeken Írta: PALÁSTHY MARCELL Csakugyan odaérkeztünk sérfink közben a külvárosi cukrászda elé.

Next