Képes Krónika, 1929. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-06 / 1. szám
SZEMÉLYEK: Páter Benedek irta: HARSÁNYI KÁLMÁN Páter Benedek dominikánus könyvmásoló mester. Marco Attavante Mátyás király udvari képírója és könyvmásoló mestere. Blandius, Francesco di Chierico könyvmásoló mesterek. Boldizsár dominikánus fráter. Első tanítvány, Második tanítvány Páter Benedek műhelyében. Mátyás király mint néma személy. Tanítványok. (Történik Budavárában, 1486-ban.) (Boltíves cella a dominikánusok kolostorában. A páros csúcsívű, ólomkarikás ikerablak közelében kurta, szűk templomi pad, egybeácsolva eléggé széles asztallapjával, melynek felületén apró szelencékben porfesték, hosszú tokban ecsetek és szabadon néhány dörzsölőkő, vakarókés, csészék és tégelyek hevernek. A víztartó bádogedény oldalt függ, kampón. Ez páter Benedek munkaasztala. — Beljebb terjedelmes, hosszú tölgyfaasztal, körülötte hat X-lábú támlátlan székkel. Az asztalon részben a páteréhez hasonló, részben pedig írókészségek hevernek, készletenként gondosan rendbe rakosgatva. Ez a tanítványok asztala. — Rengeteg vaspántokkal ellátott, súlyos lakatokkal lezárt ládák és szekrények a fal mellett, a tiszta pergamen, a másolásra a királyi könyvtárból kiadott példányok és a készülő munkáik megőrzésére. — Az egyik sarokban imazsámoly. Fölötte a falon vasból való feszület. — Napfényes májusi reggel. — Fráter Boldizsár egy ládán kuporogva bóbiskol. Félrezzen, mikor kocognak az ajtón. Álmosan keresgéli a reteszt.) Kívül türelmetlenkedő, de vidám, nevető hangok. A föltárult ajtón hat tanítvány lép be. Mind világiak.) ELSŐ JELENET. Fráter Boldizsár, tanítványok. Fráter Boldizsár: Azt sem értem még meg soha, hogy egyszerre nyissak ajtót mindötöknek. Ugyan mi a csuda ülhetett hozzátok ma, gyerekek! Talán bizony vizet mérnek tegnap óta aVíg bagolyéban, hogy valamennyien a hajnallal ébredtetek? Első tanítvány: Lehet. Egyikünk se kóstolgatta az éjjel. Fráter Boldizsár: Vagy mindmostanig együtt kóstolgattátok! Hol is találkozhattatok volna össze egyebütt? Első tanítvány: A sassadi réten, hajnal előtt. Fráter Boldizsár: Veletek se érdemes szóba állani. Egyre csak mókára jár a pofátok. Pimaszok vagytok. Bizony nem illenék már a bolondját járatni ilyen öreg emberrel. Második tanítvány: Hát nem hiszi kelmed, hogy komolyan mondjuk? Ecce signum! Fráter Boldizsár: Mi a csuda! Bokrétai Második tanítvány: Az ám, még pedig gyöngyvirág! (A többieké is mind előkerül. Eddig a hátuk mögött rejtegették.) Fráter Boldizsár: Hiszen ez egy egész szakajtóra való! Mit akartok vele? Többen: Találja ki, fráter Boldizsár. Fráter Boldizsár: Találja ki az ördög! Majd még hogy én azon törjem a fejemet, miféle bolondériában sántikáltok már megint! Bánom is én! Úgyis megmondjátok, kifúrná az oldalatokat! Első tanítvány: Ünnep van ma, fráter Boldizsár. Fráter Boldizsár: Kehüljek meg, ha tud róla a kalendáriom! Első tanítvány (nagyon komolyan): Páter Benedeknek ma van a nyolcvanadik születése napja. Fráter Boldizsár: Május tizenkettő! Persze, persze! Szerelmes Jézuskám, hogy tudtam én erről megfeledkezni!... Te, nem akadna még egy hetedik bokrétátok?... Ejnye, ejnye, biz ezt tegnap is megmondhattátok volna! (Fejét csóválgatja.)"A folyosóról csoszogó léptek és egy meg-megkoppanó bot nesze hallatszik be. Ráismernek páter Benedek lépéseire. A fráter siet ajtót nyitni neki. A tanítványok, bokrétáikat a hátuk mögé rejtve, sorfalat állnak.) Első tanítvány: Azután majd mind egyszerre, fiúk, az a fő, hogy egyszerre. És teli torokkal. Majd intek. Vigyázz! MÁSODIK JELENET. Páter Benedek, előbbiek (Páter Benedek belép. Hatalmas, harsány éljenkiáltás fogadja. Kis vézna alkatú, szürke szakállú, megrokkant öregember. Csodálatosan sok redő van az arcán, különösen a szeme körül, de sárgafakó szemehéja alól még csupa eleven élettel villog ki apró fekete szeme. A nagy éljenriogatásra megriad kissé, majd elmosolyodik.) Első tanítvány (előlép): Tisztelendő páter Benedek, drága jó urunk és atyai mesterünk a képírás és nemes betűvetések örökön dicső művészetében!... Páter Benedek: Mit akarsz, édes fiam? Ne kerülgesd cifra szóval, ha jól esik, amit mondani kívánsz! Első tanítvány (kissé elakadva): Mester! Egyszer elmondottad nekünk, hogy az első képes betű, amelyet életedben hártyára írtál, Jézus urunk nevének első betűje volt. Gyöngyvirággal fontad be egészen, picinyke fehér csöngettyűket írtál köröskörül az égkékszínű betűn végestesen végig... Erre emlékeztünk mi a mai szent napon, életednek nyolcvanadik forduló napján és .. . és ... gyöngyvirágot hoztunk neked, mester’ (A bokréták előkerülnek.) Páter Benedek (elérzékenyül, csupa meghatottság és öröm): Édes fiaim!... ejnye no ... gyöngyvirág ... és mennyi!... Milyen szépek!... Hogy jutott eszetekbe?... lám, lám... igazán ... ejnye... Öleljetek meg hát! (Sorra öleli őket. Mind a két keze tele van virággal.) (Fráter Boldizsár meghatottságában nem tud szólni, csak némán kezet csókol, azután elhúzódik a sarokba és ide-oda rakosgat mindent, amit különben már régen rendbe rakosgatott.) Páter Benedek (leteszi kezéből a virágot a nagy asztalra): Nyisd ki a kisebbik vasas ládát, Boldizsár. (Fráter Boldizsár rengeteg kulcscsomót old ki a derekát szorító kötél-öv csimbókjából és kinyitja a ládát.) Páter Benedek: Vedd ki belőle azt a könyvet, amelyen tegnap munkálkodtam. És most eredj, hozz egy pár kupát, hadd állítsuk belé ezt a szépséges virágot. (A fráter elmegy.) HARMADIK JELENET. Előbbiek, fráter Boldizsár nélkül. Páter Benedek (kezében a könyvvel, nagyon elkomolyodva): Nincs már sok hátra belőle, fiúk. Csak egy rövidke ötbetűs szó, amelyet szántszándékkal hagytam mára. Jöttek ide mellém: előttetek akarom leírni. István fiam, keverj egy félgyűszűnyi szépiát.Asztala mellé telepszik. Tanítványai körülállják. Keresgél az ecsetes tokjában és fölüti a könyvet, ott, ahol papirosszalaggal megjelölte.) Hát ide nézzetek, fiúk. Ez az «F» gyorsan megy, ugye? Fáradt vagyok már, de ezzel még tudok sietni. Ez meg az «I». Csak egy vonás az egész, nem cifrázom. Az «N» már három vonás, az «I» megint csak egy és az S» is csak egy. «Finis! A tanítványok (megdöbbenve néznek hol a könyvre, hol a páterre): Finis? Páter Benedek Finis. Azt is hozzá írhattam volnál, hogy in aeternum. Hanem az már nem tartozik sem Theodoretus Commentárjaira, sem a királyra; egyedül csak rám, aki imn elvégeztem a munkámat itt a föl«" Nagyon öreg vagyok már hozzá, gyönyörködjem benne, nem , már a munkát. Első tanítvány: mondod ezt? Páter Benedek : Én. Elteltem vele! Most már e fényben, napsugárban akgatni, sétálgatni, amíg 1: Odalenn a kertben fogok Nem lesz az naplopás. édes Sok a Verő alak járkál,,r./a a lábam, sütkérezni ,aim csak ■v\\ a jár Jön, hogy mester. 2