Képes krónika, 1930. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-06 / 27. szám
1Komédia írta: Bibó Lajos I. F1£I-VONÁS. (A társulat amely ebben a pillanatban az igazgatóból, két ripacsból és egy keszeg kis nőből áll, a leeresztett függöny mögött a színpadon tartózkodik és láthatóan valamennyien meg vannak némulva. Az igazgató egy táviratblankettát szorongat a kezében és rettenetes kínjában az emlékei után kutat, hogy melyik ismerős színdarab falhasogató jelenetét tombolja ki magából, hogy hangot és életet adjon a benne dúló viharnak. Miután azt a zord üvöltést, amely a mellében rekedt, sem Lear király kietlen átkozódása, sem Shylock kárhozatos káromkodása, sem Othello félelmetesen sötétlő fenyegetése nem bírja el gyenge szárnyain: s zokogva hasra vágja magát és a földön fetrengve ereszti szabadjára dühöngését. A társulat néma csendben megvárja, amíg az igazgató valamennyi tagja elzsibbad és ordítozása hörgő csuklásba halkul.) I. Ripacs (félénken): Igazgató úr... Igazgató (csuklik). I. Ripacs: Igazgató úr, kérem ... Igazgató (felkel, fektében olyan könnytengert sírt a padlóra, hogy csuromvíz. Nyögve): Hagyj!... Hagyjatok megdögleni!... I. Ripacs: Igazgató úr, ne tessék sírni. Még nincs veszve minden. II. Ripacs és a Nő: Még megérkezhetnek ... Igazgató: Hagyjatok ... Itt a távirat, nem jön egyik sem. Vége a tekintélyemnek, vége a becsületemnek, vége a karrieremnek, éhen fogunk veszni valamennyien. I. Ripacs: Nincs, igazgató úr, ha mondom, nincs vége semminek. Nekem van egy ötletem. Igazgató: Hozzátok elő azt a revolvert, amit a múltkor a Falu rosszában használtunk. Hozzátok azt a kardot is, azt a konyhakést, amelyik Othelloban játszik. Hozzatok elő mindent és azonnal öljetek meg! A nő: De igazgató úr .... Ripacs: Hallgasson meg ... Igazgató (ökölbe szorított kézzel): Hallgassatok!... Mészároljatok le, mert rögtön szétmarcangolom magam! (Más hangon az I. Ripacshoz): Mi az az ötlet? I. Ripacs: Megtartjuk az előadást. Igazgató: Az előadást? «A szerelem és halál játékát»? I. Ripacs: Azt. Igazgató (nem érti). /. Ripacs: Tetszik tudni, hogy én már egyszer meghaltam. Igazgató: Te? Meghaltál? Mikor? /. Ripacs: Tetszik emlékezni, a háborúban, amikor hazajöttem és a feleségem már az igazgató úr házastársa volt... Amikor azt tetszett mondani, hogy azért történt, mert itthon hivatalosan hősi halottnak nyilvánítottak, holott a valóságban megmenekültem és fogságba kerültem. Igazgató (türelmetlenül): Na?... I. Ripacs: Ezt fogjuk eljátszani. Ez lesz «A szerelem és a halál játéka». Igazgató: Megőrültél? I. Ripacs: Nem. Igazgató: Na és hogy gondolod? /. Ripacs: A szerepünket valamenynyien tudjuk. Én leszek az első férj, igazgató úr a második, (a II. Ripacsra mutat): Pista lesz a barátom, (a Nő felé fordulva): Évi pedig a feleségem. Igazgató (szólni akar): I. Ripacs (nem engedi): Most tessék hallgatni, én három perc alatt lejátszom az egész tragédiát és azután kezdhetjük az előadást. Tessék tehát ide figyelni. (I. Ripacs lázas sietséggel felállítja az igazgatót és a két kollégát és azután egymaga hadarva, lejátsza a következő felvonást.) II. FELVONÁS. Kovács (vidéki földbirtokos, hatratett kezekkel fel és alá sétál a szobában): Úgy van barátom. Meg fogom tenni. Nekem az az érzésem, hogy a feleségem még mindig az első urát Alagút az óriásfában. (Kalifornia, Sierra Nevada.) Ausztráliai halászok óriáshalat fognak Sydney környékén.