Képes krónika, 1931. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1931-01-04 / 1. szám
orrr Alii. évfolyam. Szépirodalmi, művészeti és társadalmi hetilap Budapest, Megjelenik hetenkint 1931 január 4. ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVRE A GYERMEKLAPPAL EGYÜTT 7 KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ, CSAK A REGÉNYMELLÉKLETTEL 250 LEI AZ ELŐFIZETÉSI DÍJAK Р08ТАП HALVÁNYON KÜLDHETŐK, VAGY VALAMELY BANK ÚTJÁN A * *4.544. SZÁMÚ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁN ÁTUTALHATÓK SZERKESZTŐSÉG : V. KERÜLET, HONVÉD-UTCA 10 TÁVBESZÉLŐ : AUT. 127-47, 127-48, 130-08, 218-84 KIADÓHIVATAL : V. KERÜLET, HONVÉD-UTCA 10 TÁVBESZÉLŐ: AUT. 127-47, 127-48, 130-08, 218-84 Heti krónika írta: Berkes Flébert Hali Krónika helyett évek krónikáját jegyzem fel az úji esztendő küszöbére. Három Szilveszter emléke vonul fel előttem, mikor az elkövetkező új napokreménysége tölti meg jobb magyar sorsért epedő lelkemet.* ’ 1896. Uji ezredév kezdete, melyhez biztató előjelek közepette érkezett el a nemzet. Teljes alkotmányosság és hatalmas felvirágzás mellett érte meg első milleniumának bezárását a magyar nép. Január elsején ünnepélyesen kondultak meg az ország összes a templomokban hálaadó Isten-tisztelepb en^^ártottak. Egymás után gyűltak ki az öröm tüzei. Hatalmas kiállítás, királyjárás, hódoló menet. A törvényhozás örök időkre beiktatja az ezeréves fennártás emlékét. Ebben az évben lettem hat éves. És ebben az évben vesztettem el apámat, anyámat. Csoda-e, ha nem tudtam beleilleszkedni az általános ujjongásba, mely olyan nagy volt az országban, hogy a gyermekekre is kiáradt. A rámszakadt árvaságban nem tudtam lelkendezni együtt a fiúkkal, kik pedig egész nap fújták a dicsőítő dalokat és verseket. Szilveszter napján szabad volt megvárni az éjféli házban, reám könnyeim között álmatlanult a hajnal. Az eljövendő idők remegése : a nagyok által hallatott vígság felett. Ifjún gyér világosság sugárzott a tankönyvemre, de azért tanáraim csak úgy kívánták a leckét, mint akinekiasztalára száz gyertya erőssége ontotta fényét. A Virágzó magyar élet túlharsogott az egyén sorsán si? végül is lendületébe vonta az áldott föld mostoháit ""is. Ma felemel, hogy az ország sorsa függetlení! magát az egyes embertől. Vajha így következne H^^^Knság is... * I Sedan. 1870-ben itt dőlt el a német-francia háború sjKj&A Ín egy csípős, kemény hideg Szilveszterпврп járom a várost a büszke koronaherceg sere- ‚ g||pl. «Smerengek az erdőmenti elhagyott malom |^Hyen nagy fekete betűk tüntetve hirdetik: Raison de la derniere Cartouche», így gonakikor, hogy itt fogyott el az utolsó patron. U tógépek szórják szerte a világon__a nemzetek füstigére a halál üzenetét. Messze hazámtól, gffmmnt'Tratonák között, a hellének földjén, a Maas f .partjánnincs sok remény odébb jövőre s mégis kerül a kétségbeesés. S valóban a kard már-már kiegyensúlyozta az ádáz tusa-harcot. Azután jöttek, akik nem vettek részt a küzdelemben és mindent elrontottak. Csak nem kell elmenni újra, hogy rendet teremtsünk s felidézzük végre a békét, mit a kerubok a legszentebb éjszakán, a betlehemi mezők felett meghirdettek? Csak felnyílik az ember értelme az új esztendőben? Így lesz-e várjon? 1930 utolsó napja. Fiaim boldogan nyugszanak ágyukban. Álmuk felett a karácsonyi angyal őrködik. Ujj játékuk között nincs se csákó, se puska, így hát csatában se járnak. Tornyot és hidat építenek Marklinizekből. Mit sem éreznek a fenyegető viharból, mely a serdültek szerint rohamlépésben közeleg. Ők építeni szeretnének. Elhessegetik maguktól a bús világ keserveit. Nem látják át, hogy csak szomorúságra születtek. Nem ejti rabul szárnyaló lelküket a ma sivársága, mint ahogy apjuk is kimaradt az ő korukban, az általános vigalom osztályrészéből. A szabadulás biztonságával ébrednek és néznek körül. Őket a Teremtő életre hívta s ők élni akarják az életet s nem hajlandók értelmetlenül átsurranni rajta. Leülnek az építőkocka mellé s lázasan rakják egymásra a köveket. Jaj, csak el ne rontsa a bábeli zűrzavar tornyukat! Érjék meg a boldog éveket s velük minden nyolc esztendős szegény megvert magyar gyerek — «Tiszán innen, Dunán túl». Még egy Szilveszterről szeretnék beszámolni. A negyedikről. Az eljövendőről. Mely nem az átélt keservek búcsúztatója lenne, ahol az éjféli gong nem a gyötrelmek elől mámorba feledkezett embert köszöntené. Egy Szilveszterről álmodom, mely utolsó napja lenne a méltatlan életnek és hajnala az egymásnak megadott s nemcsak kívánt boldog újesztendőnek. Hol megszervezett hangulat helyébe a diadalmas őszinteség érkezik. Egy Szilveszter-napról álmodom, melyen végig a honban áradó örömmel üljük ünnepét a Szent Koronát küldő földi helytartónak, ki mosolygó országra tekint alá az égből, hol az elszenvedett tisztító tűz után kedvét lelik a nap sugarai a délibáb játékában és szélesen nevet a hold a Balaton tükrében. A fonóban szól a nóta s a mezők peremén magas jegenyefák viruló szép magyar életre bólintgatnak. 3