Képes krónika, 1931. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1931-03-15 / 11. szám

Petőfi Sándor gyermekéveit kilenc éves koráig Kiskőrösön, Félegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson és a szentlőrinci, majd a gyönki gimná­ziumban töltötte. Először kilenc éves korában jött Pestre; ekkor 1832—35-ig volt itt. Ez alatt az idő alatt az evapi-i gélikusok, majd a piaristák iskolájába járt. Nem volt jó tanuló: 114 tanuló­társa közül a piaristák gimnáziumában a 108-ik volt. A piaristák épülete ma még áll, de már csákányok verik. Temetik a múl­tat, az ódon helyiség, a kopott folyo­sók ma még megvannak, de egy év múlva talán már csak képekben, raj­zokban fogunk emlékezni rá. Lassan­ként ezek is kifogynak és a jövő szá­zad embere már csak nagynéha fog a belvárosi templom mellett megál­­lani egy pillanatra azért, hogy emlé­kezzen a régiekre. Az emberekből lassan, de biztosan pusztul a romantika. Pedig szükség van arra, hogy a szép Budapesten, sé­táink alkalmával egy-egy régi épület a nyugodtabb, csendesebb régi vilá­got idézze elénk. Ilyenkor apáink, anyáink hangját véljük hallani, szeb­ben kong a templom harangja, em­lékeink visszaszállnak a múltba, pu­­hul a szív és tisztul a lélek. A belvárosi plébánia­templom, a templom mögött lévő Flórián-szobor és a Petőfi-tér sokat tudna mesélni a kis Petőfiről. Másodszor csak igen rö­vid ideig, 1839-ben járt Pesten. Szí­nész szeretett volna lenni s egy ideig a Nemzeti Színháznál mint statiszta működött. A következő két évet, 1839- től 1841-ig, részben a katonaságnál, részben Pápán töltötte. 1842-ben me­gint Pesten van, de csak addig, míg ruhát vásárol magának és új ruhá­jában végigsétálja Pest város összes utcáit. Ugyanebben az évben ismer­kedik meg Vörösmartyval és az ak­kori idők rettegett kritikusával, Bajza Józseffel is. Lelke olyan, mint a háborgó ten­ger. Soha, sehol és semmiben sem tu­dott nyugtot találni. Egész élete ván­dorlás. Kevés emberrel kötött barát­ságot; mindenkivel bizalmatlan volt. Az övé az erdő, mező és a virágok voltak. A rendkívülinek, a pillanatok­nak volt az embere, azért nem tud Petőfi Sándor Pest városában A Dohány-utcai ház, ahol Petőfi 1847—48-ban lakott. (Ma Dohány-utca 16.) Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt március 15-én. A régi Marczibányi-ház Budapesten (Rákóczi-út 12.), Dohány-utca felőli része, ahol Petőfi lakása Budapesten 1845—47., a Hatvani-Petőfi 1849-ben lakott, utca 6. és 10. számú háza.

Next