Képes krónika, 1931. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1931-03-15 / 11. szám
Petőfi Sándor gyermekéveit kilenc éves koráig Kiskőrösön, Félegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson és a szentlőrinci, majd a gyönki gimnáziumban töltötte. Először kilenc éves korában jött Pestre; ekkor 1832—35-ig volt itt. Ez alatt az idő alatt az evapi-i gélikusok, majd a piaristák iskolájába járt. Nem volt jó tanuló: 114 tanulótársa közül a piaristák gimnáziumában a 108-ik volt. A piaristák épülete ma még áll, de már csákányok verik. Temetik a múltat, az ódon helyiség, a kopott folyosók ma még megvannak, de egy év múlva talán már csak képekben, rajzokban fogunk emlékezni rá. Lassanként ezek is kifogynak és a jövő század embere már csak nagynéha fog a belvárosi templom mellett megállani egy pillanatra azért, hogy emlékezzen a régiekre. Az emberekből lassan, de biztosan pusztul a romantika. Pedig szükség van arra, hogy a szép Budapesten, sétáink alkalmával egy-egy régi épület a nyugodtabb, csendesebb régi világot idézze elénk. Ilyenkor apáink, anyáink hangját véljük hallani, szebben kong a templom harangja, emlékeink visszaszállnak a múltba, puhul a szív és tisztul a lélek. A belvárosi plébániatemplom, a templom mögött lévő Flórián-szobor és a Petőfi-tér sokat tudna mesélni a kis Petőfiről. Másodszor csak igen rövid ideig, 1839-ben járt Pesten. Színész szeretett volna lenni s egy ideig a Nemzeti Színháznál mint statiszta működött. A következő két évet, 1839- től 1841-ig, részben a katonaságnál, részben Pápán töltötte. 1842-ben megint Pesten van, de csak addig, míg ruhát vásárol magának és új ruhájában végigsétálja Pest város összes utcáit. Ugyanebben az évben ismerkedik meg Vörösmartyval és az akkori idők rettegett kritikusával, Bajza Józseffel is. Lelke olyan, mint a háborgó tenger. Soha, sehol és semmiben sem tudott nyugtot találni. Egész élete vándorlás. Kevés emberrel kötött barátságot; mindenkivel bizalmatlan volt. Az övé az erdő, mező és a virágok voltak. A rendkívülinek, a pillanatoknak volt az embere, azért nem tud Petőfi Sándor Pest városában A Dohány-utcai ház, ahol Petőfi 1847—48-ban lakott. (Ma Dohány-utca 16.) Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt március 15-én. A régi Marczibányi-ház Budapesten (Rákóczi-út 12.), Dohány-utca felőli része, ahol Petőfi lakása Budapesten 1845—47., a Hatvani-Petőfi 1849-ben lakott, utca 6. és 10. számú háza.