Képes Krónika, 1936 (18. évfolyam, 3-52. szám)

1936-01-19 / 3-4. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR NEGYEDÉVRE 240 P. KÜLFÖLDRE KIADJA : A KÖZPONTI SAJTÓVÁLLALAT RT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V.­ HONVÉD- 4­50 P. VAGY 18 CSEH KORONA, ILLETVE 100 LEUT. FELELŐS KIADÓ: BARANYAY LAJOS VEZÉRIGAZGATÓ. UTCA 10. T.: 12-7-47. 12 - 48. 13-0 06. 21 8-84. VAGY 45 DINAR. A TÜNDÉRVASAR CÍMÜ GYERMEK­ A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : BERKES RÓBERT DR. AZ ELŐFIZETÉS POSTÁN VAGY А лл нал S7 р/жи. LAPPAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 3­30 P. SZERKESZTI: GÁSPÁR JENŐ. TAKP.-CSEKKSZÁMLÁN KÜLDHETIK BUDAPEST, 1936. I. 19. SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI FOLYÓIRAT Magyar farsang Írta: Endrődi Béla XVIII. ÉVFOLYAM, 3 -4. SZÁM. Vízkeresztkor megszólaltak a farsangi sípok, do­bok és hegedűk, jelentvén, hogy megérkezett Kar­nevál herceg. Az örökéletű fenség minden eszten­dőben megtartja tündöklő bevonulását s hol hosz­­szabb, hol rövide­bb ideig tartózkodik körünkben ifjú leányok és táncos gavallérok örömére. Ez idén ugyan­csak rövidre szabta ittlétét, január hatodikétól feb­ruár huszonhatodikéig tart mindössze a farsang, az­után hamvazószerda hűvös, zuzmarás és ködös haj­nalán didergő párok távoznak a báltermekből, fárad­tan bandukolva a hétköznapok felé. E szomorú haj­nalig azonban pünkösdi királyként uralkodik Kar­nevál herceg s vele a jókedv és az ifjúság. A farsang évről-évre más divatját hozza táncnak és öltözködésnek s már a t­­alyi farsang idején is észlelhettünk bizonyos­­­ségeket, amelyek határ­vonalat húznak, ^ ' farsangok közé. E je­lenségig -¥ A k.izködésben, a magyar farsang"* magv aláhúzása, ki­domborítása. j p öröm látni ezt az­­ezetet s főkép jóleső öröm, hogy a mai fia—»dg ráeszmélt erre s fon­tosnak tartja. Annyit zsörtölődünk a mai fiatalokkal szemben s íme, ők megcsinálták, amit mi elmulasz­tottunk. Ezért mindenesetre köszönet illeti őket s a régi, immár nyugalomba vonult bálrendezők bi­zonnyal irigyen nézik, milyen frissé, újjá, szokat­lanná varázsolja Karnevál herceg ódivatú köpenyét az a piros tulipán, amit csak nálunk tűztek a gomb­lyukába. A magyar farsang divatja nem követel sujtásos frakkot, sőt — igen helyesen — a sarkantyús csizma is otthon maradhat a sifonérban, meg a pitykés dol­mány. Az urak öltözködését — alkalmazkodva a nyu­gateurópai divat szabályaihoz — békében hagyja az új áramlat s éppúgy a hölgyeket is megóvja attól, hogy egy pesti külvárosi szüreti mulatság képét va­rázsolják a bálterembe jelmezkölcsönzők segítségé­vel. Az új báli toilette nem magyar, csak magyaros. Szabása hódol a párisi divatnak, de apró díszei, ékí­­tései, hímzései, csipkéi adják meg magyaros jelle­­gét, mondjuk egyszerűen: úgy, hogy a lyoni selyemre rásimul a halasi csipke. Ez nem feltűnő, nem kiabáló és mégis szemnek és szívnek jóleső látvány, a mellett jól is áll mindenkinek. Nem csúfít, sőt! Épp ezért szívesen hordja mindenki. A magyaros jelleg még abban is megnyilatkozik a farsangi alkalmakkor, hogy az úgynevezett «nyitó­­párok», akik némi ünnepélyességgel kezdik meg a táncot, mint kiválasztottak, részben csárdást, rész­ben külön a báli estére betanult palotást táncol­nak nyitó-táncnak s ehhez a­ tánchoz kék, zöld, vagy rózsaszín «díszmagyart» viselnek a leányok, esetleg fehéret. Egy ilyen díszpalotást nyolc-nyolc piros, fehér és zöld díszmagyarba öltözött leány táncolt tavaly, tündéri látvány­­volt az ifjú színekbe öltözött fiatalság. És ezek a díszmagyarok nem súlyosak, ék­szerezettek és zsinórozottak, hanem könnyedek, leá­nyosak, lengék, karcsú és graciózus bennük az amúgy is karcsú és graciózus termet. Bizony még az öregek szíve is megdobban, amint szőkék és barnák belibegnek a parkettre ebben a különleges, honi dísz­ben, amelyet immár nem kell rákényszeríteni sen­kire. Önmagától felvenné mindenki, ha — lenne. Lesz is majd mindenkinek, miután a tavalyi­­lendület az idén sem lankadt. Ne is lankadjon soha, — te büszke, gyönyörű, magyar ifjúság hord bivalyón a magyar díszt, de mindig mint ünnepi köntöst s nem mint farsangi maskarát... De nem is tekinti annak senki. Egyik előkelő iparművészeti folyóirat csak nemrég közölt hallatlanul ötletes, egyáltalában nem feltűnő és mégis jellegzetesen magyaros estélyi ru­hákat különböző divattervezőktől, akik valósággal ve­télkedtek abban, hogy a legjobbat nyújtsák. Ezek az estélyi ruhák teljesen a mai divat szabályai sze­rint készültek, csak apró díszítésükben magyarosak, úgy, mintha valaki egyéni kedvvel, ízléssel magya­rosította volna meg őket. És ez a lehetőség, az egyéni ízlés érvényre juttatása a magyaros öltözködésben, ez is roppant lendületet fog adni a magyaros far­sangi ruha elterjedésének, mert a ruha magyarosí­tásában nincs szabónői korlát, divattervezői tilalom, itt az egyéni ízlés, találékonyság és ötletesség szaba­don érvényesülhet. Természetesen ne csikóbőrös ku­lacs, árvalányhaj és piros csizma legyen a kelléktár, ahonnan a magyarosság rekvizitumai előkerülnek, hanem főképp azok a csodálatos hímzések, varrot­­tasok és csipkék, amelyek miatt a magyar háziipar rég világhírű már. Rövidesen a magyaros bábiruha is világhírű lesz. Csak ne szégyeljük hordani a világ előtt. * ж

Next