Képes Krónika, 1936 (18. évfolyam, 3-52. szám)
1936-01-19 / 3-4. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR NEGYEDÉVRE 240 P. KÜLFÖLDRE KIADJA : A KÖZPONTI SAJTÓVÁLLALAT RT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. HONVÉD- 450 P. VAGY 18 CSEH KORONA, ILLETVE 100 LEUT. FELELŐS KIADÓ: BARANYAY LAJOS VEZÉRIGAZGATÓ. UTCA 10. T.: 12-7-47. 12 - 48. 13-0 06. 21 8-84. VAGY 45 DINAR. A TÜNDÉRVASAR CÍMÜ GYERMEK A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : BERKES RÓBERT DR. AZ ELŐFIZETÉS POSTÁN VAGY А лл нал S7 р/жи. LAPPAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 330 P. SZERKESZTI: GÁSPÁR JENŐ. TAKP.-CSEKKSZÁMLÁN KÜLDHETIK BUDAPEST, 1936. I. 19. SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI FOLYÓIRAT Magyar farsang Írta: Endrődi Béla XVIII. ÉVFOLYAM, 3 -4. SZÁM. Vízkeresztkor megszólaltak a farsangi sípok, dobok és hegedűk, jelentvén, hogy megérkezett Karnevál herceg. Az örökéletű fenség minden esztendőben megtartja tündöklő bevonulását s hol hoszszabb, hol rövidebb ideig tartózkodik körünkben ifjú leányok és táncos gavallérok örömére. Ez idén ugyancsak rövidre szabta ittlétét, január hatodikétól február huszonhatodikéig tart mindössze a farsang, azután hamvazószerda hűvös, zuzmarás és ködös hajnalán didergő párok távoznak a báltermekből, fáradtan bandukolva a hétköznapok felé. E szomorú hajnalig azonban pünkösdi királyként uralkodik Karnevál herceg s vele a jókedv és az ifjúság. A farsang évről-évre más divatját hozza táncnak és öltözködésnek s már a talyi farsang idején is észlelhettünk bizonyosségeket, amelyek határvonalat húznak, ^ ' farsangok közé. E jelenségig -¥ A k.izködésben, a magyar farsang"* magv aláhúzása, kidomborítása. j p öröm látni ezt azezetet s főkép jóleső öröm, hogy a mai fia—»dg ráeszmélt erre s fontosnak tartja. Annyit zsörtölődünk a mai fiatalokkal szemben s íme, ők megcsinálták, amit mi elmulasztottunk. Ezért mindenesetre köszönet illeti őket s a régi, immár nyugalomba vonult bálrendezők bizonnyal irigyen nézik, milyen frissé, újjá, szokatlanná varázsolja Karnevál herceg ódivatú köpenyét az a piros tulipán, amit csak nálunk tűztek a gomblyukába. A magyar farsang divatja nem követel sujtásos frakkot, sőt — igen helyesen — a sarkantyús csizma is otthon maradhat a sifonérban, meg a pitykés dolmány. Az urak öltözködését — alkalmazkodva a nyugateurópai divat szabályaihoz — békében hagyja az új áramlat s éppúgy a hölgyeket is megóvja attól, hogy egy pesti külvárosi szüreti mulatság képét varázsolják a bálterembe jelmezkölcsönzők segítségével. Az új báli toilette nem magyar, csak magyaros. Szabása hódol a párisi divatnak, de apró díszei, ékítései, hímzései, csipkéi adják meg magyaros jellegét, mondjuk egyszerűen: úgy, hogy a lyoni selyemre rásimul a halasi csipke. Ez nem feltűnő, nem kiabáló és mégis szemnek és szívnek jóleső látvány, a mellett jól is áll mindenkinek. Nem csúfít, sőt! Épp ezért szívesen hordja mindenki. A magyaros jelleg még abban is megnyilatkozik a farsangi alkalmakkor, hogy az úgynevezett «nyitópárok», akik némi ünnepélyességgel kezdik meg a táncot, mint kiválasztottak, részben csárdást, részben külön a báli estére betanult palotást táncolnak nyitó-táncnak s ehhez a tánchoz kék, zöld, vagy rózsaszín «díszmagyart» viselnek a leányok, esetleg fehéret. Egy ilyen díszpalotást nyolc-nyolc piros, fehér és zöld díszmagyarba öltözött leány táncolt tavaly, tündéri látványvolt az ifjú színekbe öltözött fiatalság. És ezek a díszmagyarok nem súlyosak, ékszerezettek és zsinórozottak, hanem könnyedek, leányosak, lengék, karcsú és graciózus bennük az amúgy is karcsú és graciózus termet. Bizony még az öregek szíve is megdobban, amint szőkék és barnák belibegnek a parkettre ebben a különleges, honi díszben, amelyet immár nem kell rákényszeríteni senkire. Önmagától felvenné mindenki, ha — lenne. Lesz is majd mindenkinek, miután a tavalyilendület az idén sem lankadt. Ne is lankadjon soha, — te büszke, gyönyörű, magyar ifjúság hord bivalyón a magyar díszt, de mindig mint ünnepi köntöst s nem mint farsangi maskarát... De nem is tekinti annak senki. Egyik előkelő iparművészeti folyóirat csak nemrég közölt hallatlanul ötletes, egyáltalában nem feltűnő és mégis jellegzetesen magyaros estélyi ruhákat különböző divattervezőktől, akik valósággal vetélkedtek abban, hogy a legjobbat nyújtsák. Ezek az estélyi ruhák teljesen a mai divat szabályai szerint készültek, csak apró díszítésükben magyarosak, úgy, mintha valaki egyéni kedvvel, ízléssel magyarosította volna meg őket. És ez a lehetőség, az egyéni ízlés érvényre juttatása a magyaros öltözködésben, ez is roppant lendületet fog adni a magyaros farsangi ruha elterjedésének, mert a ruha magyarosításában nincs szabónői korlát, divattervezői tilalom, itt az egyéni ízlés, találékonyság és ötletesség szabadon érvényesülhet. Természetesen ne csikóbőrös kulacs, árvalányhaj és piros csizma legyen a kelléktár, ahonnan a magyarosság rekvizitumai előkerülnek, hanem főképp azok a csodálatos hímzések, varrottasok és csipkék, amelyek miatt a magyar háziipar rég világhírű már. Rövidesen a magyaros bábiruha is világhírű lesz. Csak ne szégyeljük hordani a világ előtt. * ж