Képes Krónika, 1936 (18. évfolyam, 3-52. szám)
1936-07-19 / 29-30. szám
ashiko fia Mr. Abraham Freedom testét ütemesen ringatta a nyugodt kocogással haladó teve. A napsugarak vakító mázzal vonták be a nyeregben ülő alak fehér ruháját és glóriát vontak a parafasisak köré is. Tam, tam. .. dobogtak a tevék patái a szikes talajon. Mr. Freedom, negyvenhat éves, amerikai állampolgár, newyorki lakost vitték a hazája felé. A láthatár szélén lassan felkúszott egy fekete sáv. Mr. Freedon tudta, hogy az a Mossabinda-erdő, azon folyik át az Ubangi folyam. Estére elérik. Estére hazaér. Tam, tam... haladt a karaván. A hat teve lába különös ritmust zakatolt. Mr. Freedom behunyta a szemét és ajka köré megelégedett mosolyt ültetett. Szemhéja mögött, a jó sötétségben, lassan föltűnt az apja képe, Samuel Freedom, portás a Sun-Theaternél. Vagyis Sam apó, ahogy a színészek nevezték. Szegény, tudatlan, öreg néger. Sam apó. Csomós, fehér haja, különös fehér szakálla volt és Jixiba. JjOJHOA ntpiád teveháton utazó fia nem emlékezett rá, hogy valaha is fiatal lett volna. . . Egyszobás lakásban laktak a Harlemben, szegények voltak nagyon és Sam apó, amikor késő éjjel hazajött, fehér kötényt kötött a fehér szakálla alá és ebédet főzött másnapra bodroshajú kis néger fiának. És mesélt közben, mesélt a régesrégen meghalt jó mamáról, aki most bizonyára szépet álmodik a harlemi temetőben, csupa jó ismerős, csupa fáradt, öreg néger asszony között. A zsír sercegett a pástétomsütőben és a mély álomból felzavart fiú csöndesen hallgatta a csöndes történeteket. Várta, hogy mikor kerül már Afrikára a szó. Mert ezt szívesen hallgatta és Sam apó szívesen beszélt az Ubangi folyamról, amelyet ő maga sem látott 50 has a Mossabinda-erdőről, ahonnét rabszolgának hozták a nagyapját. Beszélt a törzsről, az erős és hatalmas N’ganalla törzsről, ahol elfelejtett, ismeretlen rokonok élnek. Afrikáról beszélt . . Minden este, színház után. Afrikáról beszélta fiának. Aztán ő is elment. Egyszerűen, ceremóniák nélkül, elment a felesége mellé. Azóta is biztosan Afrikáról álmodnak mind a ketten. Tam, tam... döcögtek a tevék. És Mr. Abraham Freedom előtt elvonult az ifjúsága. Az éjszakai próbák a Nigger Theaterben. A nagy fekete színészek, akik kezdetben szóba se álltak vele. Aztán a siker. A forró tapsok és a jó dollárok. Évek, évek... Pénz és hírnév. Nagy transparensek a Broadwayn: «Freedom, Freedom, Freedom!». Hangosfilm. Hollywood. Finoman suhanó autók. Finoman simuló fehér asszonyok. Nagyon szép, nagyon kapzsi és nagyon idegen fehér asszonyok. És éjszakánként viszszajár Afrikába. Közben jönnek-mennek az évek. Egyik a másik után. Autogramm délután a párisi Vendőmetéren. Freedom-arckrém a londoni kirakatokban. Fogadtatás: Róma. Díszfelvonulás : Berlin. És minden város háta mögött ott kísért Afrika. «The 34 Szénakazal