Képes Krónika, 1936 (18. évfolyam, 3-52. szám)

1936-07-19 / 29-30. szám

a­shiko fia Mr. Abraham Freedom testét üte­mesen­ ringatta a nyugodt kocogással haladó teve. A napsugarak vakító máz­zal vonták be a nyeregben ülő alak fehér ruháját és glóriát vontak a pa­rafasisak köré is. Tam, tam. .. dobog­tak a tevék patái a szikes talajon. Mr. Freedom, negyvenhat éves, ameri­kai állampolgár, newyorki lakost vit­ték a hazája felé. A láthatár szélén lassan felkúszott egy fekete sáv. Mr. Freedon tudta, hogy az a Mossabinda-erdő, azon fo­lyik át az Ubangi folyam. Estére el­érik. Estére hazaér. Tam, tam... haladt a karaván. A hat teve lába különös ritmust za­katolt. Mr. Freedom behunyta a sze­mét és ajka köré megelégedett mosolyt ültetett. Szemhéja mögött, a jó sötét­ségben, lassan föltűnt az apja képe, Samuel Freedom, portás a Sun-Thea­­ternél. Vagyis Sam apó, ahogy a szí­nészek nevezték. Szegény­, tudatlan, öreg néger. Sam apó. Csomós, fehér haja, különös fehér szakálla volt és Jixiba. JjOJHOA nt­piád teveháton utazó fia nem emlékezett rá, hogy valaha is fiatal lett volna. . . Egyszobás lakásban laktak a Har­lemben, szegények voltak nagyon és Sam apó, amikor késő éjjel hazajött, fehér kötényt kötött a fehér szakálla alá és ebédet főzött másnapra bodros­­hajú kis néger fiának. És mesélt köz­ben, mesélt a régesrégen meghalt jó mamáról, aki most bizonyára szé­pet álmodik a harlemi temetőben, csupa jó ismerős, csupa fáradt, öreg néger asszony között. A zsír ser­­cegett a pástétomsütőben és a mély álomból felzavart fiú csöndesen hall­gatta a csöndes történeteket. Várta, hogy mikor kerül már Afrikára a szó. Mert ezt szívesen hallgatta és Sam apó szívesen beszélt az Ubangi folyamról, amelyet ő maga sem látott 50 ha­s a Mossabinda-erdőről, ahonnét rabszolgának hozták a nagyapját. Be­szélt a törzsről, az erős és hatalmas N’ganalla törzsről, ahol elfelejtett, is­meretlen rokonok élnek. Afrikáról be­szélt . . Minden este, színház után. Afrikáról beszélt­­a fiának. Aztán ő is elment. Egyszerűen, ceremóniák nél­kül, elment­ a felesége mellé. Azóta is biztosan Afrikáról álmodnak mind a ketten. Tam, tam... döcögtek a tevék. És Mr. Abraham Freedom előtt elvonult az ifjúsága. Az éjszakai próbák a Nigger­ Theaterben. A nagy fekete szí­nészek, akik kezdetben szóba se áll­tak vele. Aztán a siker. A forró tap­sok és a jó dollárok. Évek, évek... Pénz és hírnév. Nagy transparensek a Broadwayn: «Freedom, Freedom, Freedom!». Hangosfilm. Hollywood. Finoman suhanó autók. Finoman si­muló fehér asszonyok. Nagyon szép, nagyon kapzsi és nagyon idegen fehér asszonyok. És éjszakánként visz­­szajár Afrikába. Közben jönnek-men­­nek az évek. Egyik a másik után. Autogramm délután a párisi Vendőme­­téren. Freedom-arckrém a londoni ki­rakatokban. Fogadtatás: Róma. Dísz­­felvonulás : Berlin. És minden város háta mögött ott kísért Afrika. «The 34 Szénakazal

Next