Képes krónika, 1939 (21. évfolyam, 2. szám)
1939-01-08 / 2. szám
lódtam, míg végre egy-egy valakivel meg tudtam értetni, hogy a hungarian más, mint az osztrák ! Ha Henrnek szólítottak meg, az ellen tiltakoztam. Az angol ugyanis mindenkit a saját nyelvén szólít úrnak: „Herr Stróbl, Monsieur Stróbl, Senor Stróbl“. Igyl... Megtanítottam őket az „úr“ szóra s még ahhoz ishozzászoktattam, hogy a nevem után mondják, hogy úri Stróbl úri — Egyébként Angliában nagyon szeretik a magyarokat — mondja tovább. — Az uralkodóház tagjai is büszkék arra, hogy magyar rokonságuk van. Még Mary királynő is dicsekedett ezzel. Dicsérik lovagiasságunkat, úriságunkat és férfias becsületérzésünket. —■ No és a politika? A mai viszonyok? — lepem meg a váratlan kérdéssel. Ijedten, értelmetlenül néz rám. Aztán előkap egy hatalmas albumot, elém teszi. — Hát nézd, ez az én politikám! Képek, cikkek, riportok külföldi sikereiről. Már szinte lázas lelkesedéssel beszél: — Politikával csak külföldön foglalkozom és így ... Becsületet szerzek nemcsak nevemnek, de magyarságomnak is. Egyetlen nagy politikát űzök, mert engem csak a magyar géniusz előbbre vitele érdekel. Ez nem napi politika, hanem az örök magyar harc akár mindenki ellen — és megismétli — a magyar géniusz előbbreviteléért. Máskép nem vagyok hajlandó politizálni — még idehaza sem. Hát elismerjük: oktalanság volt politikai hitvallást kérdezni — művésztől. Művésztől csak emberi hitvallást várjunk, mert a napi politikában az igazi művész — hitetlen. Csak emberi és magyar hitvalló tud lenni, semmi más. Pártok csatája? Ugyan mi köze hozzá! Az ő „politikájának“ akkor van sikere, Sir Oswrtld Moelny afltfol tascisla vezér Ramsay MacDonald