Képes Magyarország, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1961-05-01 / 5. szám

QMaI­­TMMll MAGYA­RO­RSZA­GO­N A Képes Magyarország számára írta Nina Hibbin, a londoni Daily Worker munkatársa Ragyogó időben indultunk Budapestről. Életemben először látom a magyar vidéket és külön szerencsének éreztem azt, hogy az utazás ilyen különösen szép időben kezdődött. Ahogy a fővárost elhagytuk, gyönyörű gyümölcster­mő vidéken haladtunk át. Körülöttünk rózsaszín és fe­hér virágos fák sütkéreztek a kora reggeli napsütésben. Nálunk Angliában az éghajlat nem alkalmas őszibarack és sárgabarack termesztésre. De gyönyörű alma­termő vidékeink vannak. A mi gyümölcsöseinket bekerítik. Magyarországon, mint láthattam, a fák hosszan sorakoz­nak a dombokon és völgyekben. A táj sokkal termé­szetesebbnek tűnik, mint a mi szűk kis kertjeink. Tágasi, bevetett, sík földek között folytatódott ütünk. Azon tűnődtem, mi a nagy különbség a mi földjeink és a magyar földek között. Aztán megértettem: Magyar­­országon nincs kerítés. Angliában minden mezőt és ré­tet kerítés őriz. Pécsre indultunk, de útközben megálltunk egy he­lyen. Bárcsak tovább itt maradhattunk volna. Paks, ez a kis város, nyüzsgő reggeli életével, lovaskocsikkal — ez Angliában már ritka látvány — színpompás piacával nagyon vonzó az angol látogató számára. Itt ettem az első jellegzetesen magyar ételt, a nagyszerű halászlét. A halászléről már Angliában is meséltek nekem. Fi­gyelmeztettek, el ne mulasszam megkóstolni. Nagyon finom volt, de megijedtem, hogy milyen nehéz meg­birkózni a halszálkákkal és bizony elakadt a lélegzetem, amikor egy szálka a torkomra futott... Folytattuk utunkat. A táj képe hirtelen megváltozott. Majdnem úgy éreztem, visszakerültem Angliába. Széles, lankás dombok és völgyek váltakoztak körülöttem, amelyek South Downs-ra emlékeztettek. Pécset, ezt a szép várost első pillantásra megszeret­tem. Történelme vonzott, virágzó ipari élete megraga­dott. Megkapott az új városrész gyönyörű házaival, zöl­­delő kertjeivel. Fenn a Mecseken a szálló erkélyéről te­kintettem le a városra. Az ott üdülők elmondták, hogy milyen olcsón töltik szabadságukat ezen a szép helyen. Másnap reggelre kelve búcsút vettem Pécsett a Ná­dor szállótól. Megfigyeltem a munkások reggeli útját, s a forgalmat az üzletek előtt. Ezen a sétámon eszmél­tem rá, milyen fontos szerepet játszanak Magyarorszá­­gon a nők. Fiatal építőmunkásnők csinosan festettek kék overall­jaikban, tarka fej­kendőikben. Megcsodáltam a női rendőröket, amint irányították a forgalmat. Elő­ször láttam nőket ilyen munkában. Abaligeten elnézegettem a jókedvű kirándulókat, akik falatoztak, ittak, mintha csak szabadtéri pikniket szemléltem volna. A pompás medencében nem volt víz. Ezen meglepődtem. Angliában télen-nyáron van víz a tavakban. Persze azután megmagyarázták, hogy ebbe a medencébe szivattyúzzák a vizet. A siklósi várról mesélnem kell. Angliában nem ritka­ság az ezeréves műemlék sem. Ez következik hazám szi­get­helyzetéből is. Persze nálunk nem kellett a műem­lékeket úgy újraépíteni, mint itt Siklóst. Mégis, ahogy Az abaligeti tó medrében még nincs víz, ez azonban nem tartja vissza a kirándulókat — már húsvét óta —, hogy a zöldbe boruló fák tövében jóízűen ne falatozzanak A „Kikelet” felé vezető útról érdekes pécsi panorámát lehet látni Virágba öltöztek a gyümölcsfák a Mecseken is is

Next