Képes Magyarország, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1961-05-01 / 5. szám
QMaITMMll MAGYARORSZAGON A Képes Magyarország számára írta Nina Hibbin, a londoni Daily Worker munkatársa Ragyogó időben indultunk Budapestről. Életemben először látom a magyar vidéket és külön szerencsének éreztem azt, hogy az utazás ilyen különösen szép időben kezdődött. Ahogy a fővárost elhagytuk, gyönyörű gyümölcstermő vidéken haladtunk át. Körülöttünk rózsaszín és fehér virágos fák sütkéreztek a kora reggeli napsütésben. Nálunk Angliában az éghajlat nem alkalmas őszibarack és sárgabarack termesztésre. De gyönyörű almatermő vidékeink vannak. A mi gyümölcsöseinket bekerítik. Magyarországon, mint láthattam, a fák hosszan sorakoznak a dombokon és völgyekben. A táj sokkal természetesebbnek tűnik, mint a mi szűk kis kertjeink. Tágasi, bevetett, sík földek között folytatódott ütünk. Azon tűnődtem, mi a nagy különbség a mi földjeink és a magyar földek között. Aztán megértettem: Magyarországon nincs kerítés. Angliában minden mezőt és rétet kerítés őriz. Pécsre indultunk, de útközben megálltunk egy helyen. Bárcsak tovább itt maradhattunk volna. Paks, ez a kis város, nyüzsgő reggeli életével, lovaskocsikkal — ez Angliában már ritka látvány — színpompás piacával nagyon vonzó az angol látogató számára. Itt ettem az első jellegzetesen magyar ételt, a nagyszerű halászlét. A halászléről már Angliában is meséltek nekem. Figyelmeztettek, el ne mulasszam megkóstolni. Nagyon finom volt, de megijedtem, hogy milyen nehéz megbirkózni a halszálkákkal és bizony elakadt a lélegzetem, amikor egy szálka a torkomra futott... Folytattuk utunkat. A táj képe hirtelen megváltozott. Majdnem úgy éreztem, visszakerültem Angliába. Széles, lankás dombok és völgyek váltakoztak körülöttem, amelyek South Downs-ra emlékeztettek. Pécset, ezt a szép várost első pillantásra megszerettem. Történelme vonzott, virágzó ipari élete megragadott. Megkapott az új városrész gyönyörű házaival, zöldelő kertjeivel. Fenn a Mecseken a szálló erkélyéről tekintettem le a városra. Az ott üdülők elmondták, hogy milyen olcsón töltik szabadságukat ezen a szép helyen. Másnap reggelre kelve búcsút vettem Pécsett a Nádor szállótól. Megfigyeltem a munkások reggeli útját, s a forgalmat az üzletek előtt. Ezen a sétámon eszméltem rá, milyen fontos szerepet játszanak Magyarországon a nők. Fiatal építőmunkásnők csinosan festettek kék overalljaikban, tarka fejkendőikben. Megcsodáltam a női rendőröket, amint irányították a forgalmat. Először láttam nőket ilyen munkában. Abaligeten elnézegettem a jókedvű kirándulókat, akik falatoztak, ittak, mintha csak szabadtéri pikniket szemléltem volna. A pompás medencében nem volt víz. Ezen meglepődtem. Angliában télen-nyáron van víz a tavakban. Persze azután megmagyarázták, hogy ebbe a medencébe szivattyúzzák a vizet. A siklósi várról mesélnem kell. Angliában nem ritkaság az ezeréves műemlék sem. Ez következik hazám szigethelyzetéből is. Persze nálunk nem kellett a műemlékeket úgy újraépíteni, mint itt Siklóst. Mégis, ahogy Az abaligeti tó medrében még nincs víz, ez azonban nem tartja vissza a kirándulókat — már húsvét óta —, hogy a zöldbe boruló fák tövében jóízűen ne falatozzanak A „Kikelet” felé vezető útról érdekes pécsi panorámát lehet látni Virágba öltöztek a gyümölcsfák a Mecseken is is