Képes Magyarország, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1961-05-01 / 5. szám

I /y)eggel hatkor megélénkül a Jó- ( zsef nádor tér. Frissen kelt em­* berek sietnek a várakozó Ika­rusok mellé, derűsen, olyan vidám­sággal, amilyet csak a tavaszi nap éltető sugaraira kibukkanó mezei vi­rág iud árasztani. Pedig ezen a va­sárnapon az idősebbek gyülekeztek ide. Több az ősz fürt, mint a barna tincs. Mintha az ősz kívánkozna ta­lálkoznia tavasszal. November a má­jussal. Ügy látszik, a fiatalok dolgát már eligazították. S most öregedő kettes­ben pihenik ki a gyermeknevelés jóleső fáradtságát. Folytatják az éle­tet ott, ahol abbahagyták. Felmennek a hegyekbe, el a Balaton selymes ví­zének partjaihoz _ ­és az ismeretlenbe, i /] ‘ mert ez talán a J}. sm t. f//Í legjobb mulatság a pihenőnapon. Előkerülnek a megkopott hátizsákok, a vedlőbőrű hegymászó bakancs, s valahonnan az öreg almárium fiókjából talán még a fiatalos izgalom is előkerül, ami az utazásnak] nélkülözhetetlen kelléke. (Vikiiültz& törzigárda Nyolc autóbusz várakozik a Jó­zsef nádor téren. Egyik a Börzsöny­be viszi el utasait. Azazhogy csak Kemencéig, s onnan kiki a maga lá­bán a tarkavirágos hegyre. A másik a Dunakanyar csendjébe gördül be. A harmadik autóbusz maga is tele van az újdonság izgalmával, hiszen új útvonalat adnak át a vikendezőkek: Pilis—Gerecse—Vértes. A negyedik a Balatonfelvidék útjait járja: Fe­hérvár, Veszprém, Nagyvázsony, Ti­hany, Balatonfüred. Két kocsi „Üt az ismeretlenbe” felirattal indul, belse­jében sok tréfát rejtegetve. Kettő meg Dobogókőre—Tatára—nyelvgya­korló túrára. Mert ezeken csak né­metül lehet beszélni, akár jól, akár rosszul. Kattognak a fényképezőgépek. A lencsék elkapják a derülő ég első fénysugarait. A mi lencsénk egy csi­nos, fiatal lányra téved... Ott áll a Dunakanyarba induló Ikarus előtt. Piros pulóver feszül rajta. Olyan, mint az érett gyümölcs. Anikó a ne­ve. Paizs Anikó. Egyedül megy a ro­mantikus Dunakanyarhoz. S kis za­varral mondja: — Igen, most egyedül. De nem egyedül szoktam járni. Az egyik túravezető meg — rokon­szenves fiatalember — körüljáratja tekintetét, s mosolyogva köszönti az érkezőket. Tréfásan súgja felém: — Törzsgárda. Nálunk is kialakult már a törzsgárda a szenvedélyes uta­zókból. Alig látok ismeretlen arco­kat. Valamennyien szenvedélyes uta­zók, vagy túrázók, vagy vikendezők. Ki ennek, ki annak vallja magát. Merva Ferenc Közért-boltvezető és felesége talán a legszorgalmasabb Igen, must egyedül mindnyájuk között. Mióta aZ IBUSZ megszervezte a vikend-autóbuszokat, azóta járják az országot. Nem kis gondot okozott ez Merva Ferencné- nek, a Merva-háztartás pénzügymi­niszterének. — Egészen át kellett szerveznem a háztartási költségeket. Valóságos ket­tős könyvelést vezetek. Viszont a ki­rándulás felment az ünnepi bevásár­lás alól. Az IBUSZ gondoskodik ki­tűnő ebédről. ök a legrégibb törzsgárdisták. Jel­vény helyett az országjárók nagydí­ját kapták meg: egy üveg kecskemé­ti barackpálinkát. 'VifÍMagJái — difíalaitul Az „Üt az ismeretlenbe” utasait szintén megajándékozta az IBUSZ. Csak meg kell hozzá fejteni a rejtvé­nyeket. Dupla vagy semmi játékot rendeznek az úton, amely amúgyis tele van rejtéllyel és talánnyal Ketten a törzsgárdából: Merva Ferenc és felesége az Idegenvezetővel beszélget (Kotnyek Antal felv.) Bábolnára mennek — csak még nem tudják. Hűvösvölgynél előbb meg kell állnlok — ezt sem tudják. Nem bánják meg, mert amíg az autó­busz vesztegel, egy pohár szőke, hab­zó sör kínálja magát kárpótlásként a műdefektért. Bábolnán aztán átszáll­hatnak az autóbuszról a pompás há­taslovakra, amit díjlovaglásnak is nevezhetnénk — dehát a lovaglás díjtalan. S tejfölös csirkepaprikás várja őket ebédre. Egy-két pohár bor is kijár, s visz- szafelé egy dupla fekete. • És este, amikor csillagtakaró borul a város fölé, jókedvűen, frissen, aj­kukon dallal szállnak le az Ikarus- ról, egy kellemes kirándulás, egy szép vasárnap emlékeivel. Hétfőn már a munka várja a vasárnapi uta­sokat. Szombaton meg vasárnap új­ra felkerekednek, hogy bejárják ha­zánk szépséges tájait, elgyönyörköd­jenek a virágba borult hegyek szép­séges látványában, s elinduljanak is­meretlen utakra Megismerni a magyar föld lelkét, hazai tájak édes arcát. Gál Zoltán 7

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék