Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-16 / 3. szám
KÉPES NÉPLAP ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadóhivatalához Előfizetési ára: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1870. 3. szám. Budapest, január 16. Falusi János levelei. (A szolgabírákról.) Nincs hivatal, a melyiket a nóta annyiszor emlegetne, mint a szolgabirákét. S valljuk meg, hogy a nóták nem sok jót és szépet mondanak a szolgabirákról. Úgy látszik, hogy a kik azokat a régi nótákat készítették, nem éltek a szolgabirákkal valami jó barátságban. Tolvajok, lókötők könnyen ócsárolhatták a rendőri hivatal főképviselőit, mint kegyetlen és népnyúzó zsarolókat. Még a forradalom előtti időkben termett az a nóta, melyben egyebek közt azt is dalolja a betyár, hogy ő nem fél a szolgabirótól, mert csak — mondja — Lovat lopok udvarára S még meg is hí vacsorára! Őoala az orgazda szolgabirónak nem válik becsületére a nóta, bizony nem dicsekedhetik vele a nótakészitő zsivány se ! De hát csakugyan ilyenek lettek volna régen a szolgabirák ? Nehéz volna azt is elmondani, hogy ilyenek voltak, de azt is, hogy nem voltak. Bátran meg lehetünk felőle győződve, hogy régen is úgy volt, mint ma: minden hivatal annyit ért, amennyit ért az azt betöltő hivatalnok. Mindenütt jó volt a szolgabíróság, ahol jó volt a szolgabíró. Régen is, mikor még az úrbéri viszonyok nem voltak megoldva, a szolgabiró egyaránt lehetett áldás vagy átok a népen. Nem voltak részletes törvények, amelyek az ő hivatalos eljárását mindenben szabályozták volna s igy az a szolgabiró, aki közigazgatási, jogi, vagyoni, fegyelmi és rendőri ügyekben s ezeken kivül még egy csomó vegyes ügyekben, csaknem korlátlanul ítélt, intézkedett s végrehajtást is teljesített; az a szolgabiró — mondjuk— ki mindezt végezte: valóságos kis mindenható volt. Használhatta ezt a mindenhatóságot akár jóra, akár roszra, a mint jobb és nemesebb, vagy roszabb és aljasabb lélek szorult belé. Szemere Bertalant (aki aztán a magyar forradalom alatt miniszter is lett) emlegetik különösen, mint kitűnő szolgabirót, akire a borsodvármegyei öregek még most is hálásan emlékeznek. Ez a nevezetes ember az ő szolgabirói mindenhatóságát arra használta, hogy valósággal mindene volt a népnek. Szerető, de szigorú atyja, rendtartó parancsnoka, igazságos birája, vagyona és élete biztosságának hű, gondos és soha nem szunyadó őre; a gonoszoknak: latrok, tolvajok, zsiványoknak engesztelhetetlen üldözője; a vizsgálat alatt levő, vagy elítélt raboknak pedig fáradhatatlan javítója a legemberiesebb eszközökkel. Bármit beszéljünk is a régi korbeli szolgabirákról , kellett bennök sok jónak lenni, mert különben nem ragaszkodnánk hozzájuk annyira, hogy most is még a szolgabirákra gondolunk, mikor a közigazgatás újraszervezéséhez akar az ország fogni. Nincs az országban semmiféle hivatal, amelynek annyi és annyiféle dolga volna, mint a szolgabirónak. Adó, közmunka, újonczozás, közegészségügy, rendőrség s az általános közigazgatás ezerféle ágára tartozó ügyek végrehajtása mind az ő nyakukban van. S mit tesznek vele? hogyan győzik ezt a sokféle teendőt ? Győzni sehogyan se győzik teljesen, úgy a hogyan kellene folyni a dolgoknak jó közigazgatás mellett, hanem úgy tesznek vele, mint mindenki tesz, akinek elvégezhetetlen sok a dolga. Némelyik semmit sem tesz, mert úgy sem tudja elvégezni a dolgát, ha elemészti is magát bele. Mások pedig szorgalmaskodnak, látnak-futnak, fáradnak, de a sokfelé osztott erőpazarlásnak nem igen van látatja, ha életét felemészti is valaki hivatalos kötelességei teljesítésében. Ezen tehát változtatni kell. Vagy nagyobb személyzetet kell adni a szolgabirónak hivatalában, vagy több szolgabirói járást alkotni s több szolgabirói hivatalt is állítani, de úgy, hogy egy csomó más kiadástól megkíméljük mellette az országot és népét. Lehetséges ez ? Az országos kormány mindenesetre utána fog nézni, hogy lehetséges-e? Vannak már is, akik azt állítják, hogy lehetséges. Az „Ellenőr“ czímű politikai lap például kifejti, hogy Magyarország elbír két annyi szolgabíróságot, mint amennyi eddig volt. Íme itt közöljük czikkéből azt, ami erre a kérdésre vonatkozik: „Magyarország 78 megyei törvényhatóságának 4872 □ mértföklnyi területén, 12,757 községre, 12 millió lakosság között van ez idő szerint alkalmazva 498 szolgabiró; ugyanannyi szolgabirói kerületben. Jut tehát minden szolgabirónak átlagosan 93/40 mértföldnyi területen 25 község 24.000 lakossal. Ez a helyzet átlagos képe ma. S mint ebből is kitetszik: a szél.