Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap» kiadó-hivatalához Előfizetési ára: minden hiten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1876. 38. szám,. Budapest, szeptember 17. A szegedi kiállításról. Az új kor nemzeteinek igazi csatatere a vásár. Itt döntenek a felett a nagy kérdés felett: melyik nemzet az életrevaló, melyik a halálra szánt. Aki a béke fegyvereinek nagyobb, tökéletesebb és olcsóbb tárházát hozza el erre a csatatérre, az lesz a győztes és a többi meghódol és adóz neki. De ezt sem úgy, mint a vérrel áztatott csatamezőn, hol a legyőzött gyakran elvérzik sebeiben, s szerencse, ha hosszú idő teltén felüdül belőlök. Nem. A béke harcterének legyőzöttjei is győzők maradhatnak, ha van bennök képesség és akarat elsajátítani maguknak azt, a mivel őket más nemzet meghaladta. Ebben rejlik a béke harczainak áldásos volta, mely pusztulás helyett jóllétet és fölvirágzást hagy maga után. Két évtizeddel ezelőtt az angoloknak jutott először eszébe, hogy a mi szépet, a mi hasznost náluk a tudomány, művészet, ipar és az emberi tevékenység minden egyéb ága előállithatott, mind azt összemérjék a többi nemzetek hasonnemű termékeivel s aztán győzzön, a mi jobb, így támadt az első világkiállitás, versenysorompóba szólítva az emberi munkát. Az angol „üveg-palota“ (vagy „kristály-palota“, mint az angolok nevezik) első nagyszerű kiállítását nemsokára követte a párisi, mely túl tett még elődjén is s midőn Bécsben ezelőtt három évvel szintén megtartatott a nagy világvásár, mindenki elismerte, hogy ez a párisit felülmúlja. Európa e diadalai nem hagyták nyugodni Észak-Amerikát s az most, állami fennállásának századik évében oly kiállítást rendezett, mely roppant méreteivel és az összegyűlt anyag halmazával már-már a képzelhetetlenséggel határosan nagyszerű. E kiállításokból minden nemzetnek megvolt a maga haszna. A kiállító országok kicserélték vívmányaikat , a találmányokat, melyek az ideig talán kizárólag egy nemzetéi voltak, közkincscsé tették s míg egyfelől piaczot teremtettek készítményeiknek egyéb országokban, addig másfelől alkalmat nyújtottak azoknak is, hogy azon czikkeket, eltanulják, maguk is készítsék. Itt találta meg minden áru tömeges vevőjét, s itt találta fel minden termék, hol van számára a legkedvezőbb termőtalaj. A munka tökéletesebbés nagyobb kelendősége folytán olcsóbbá vált s milliókra ment a megtakarított haszon. A mi kis magyar hazánk már a bécsi kiállításon oly tisztességes helyet foglalt el a többi kiállító országok sorában, hogy — mint mindenki elismerő — Magyarország nélkül Ausztria kiállítása egy kissé szánandólag is ütött volna ki. Ez volt az első nagyobb alkalom, hol Magyarország az ipari tevékenység terén is tudatára jutott önerejének. Ennek a felébredt tudatnak köszönhetjük, hogy most kisebb körben ugyan, inkább a magunk tájékoztatására, mintsem a világ figyelmének felkeltése czéljából, országos kiállítást rendeztünk Szegeden, e nagy alföldi magyar városban. Első tekintélyesebb kísérletünk e téren. Nem is indult meg valami nagy hűhóval, néhány buzgó ember fáradozva teremté meg. Talán a kellő hirdetés hiánya, talán, mint némelyek állítják, a többi vidéki városok féltékenysége azt eredményezte, hogy a szegedi kiállítás teljes mérvben még országosnak sem mondható, mert az országnak csak egy részéből, és pedig kisebb részéből van ott bemutatva, amit iparkodásunk eredményéből felmutatni méltónak találtunk; de azért igy is örvendetes, igy is figyelemre méltó s nem csekély biztatással kecsegtet az iránt, hogy Magyarországnak van ereje e téren is a többi előrehaladottabb országok nyomdokába lépni s a körülmények kedvezése mellett talán még egy sorba is állhatni velők. Nekünk szép, nekünk kedves, nekünk drága ez a kiállítás, mert igazán tősgyökeres magyar, épen olyan, mint az a rónaság, amelyen felállították. Együtt látjuk itt, amit a magyar ipar hasznosíthatót termel hazánkban; látszik, hogy az élet első szükségleteit, a földmivelés, háztartás, építkezés, ruházkodás stb. terén a magyar ipar már saját erejéből elő képes állítani s van már jele annak, hogy a finomabb iparnak szintén van jövője hazánkban. És ez nagy vigasztalás nekünk. A szegedi kiállítás előtt is rendeztek már Magyarországon kisebbszerű kiállításokat, mint Kecskeméten, Apatinban, Újvidéken. De ezek inkább vidéki jelentőségű kiállítások voltak, míg a szegedi, daczára az ország hiányos képviseletének, már inkább megérdemli az országos nevet. Leginkább hasonlítható a bécsi kiállítás