Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1877-06-03 / 22. szám

170 vendégeink tagjait, kik közül eddig csak az öreg Sejkh Szulejmant ismertettük bővebben. Képünk, mely a küldöttséget egy csoportban mutatja be, egy budapesti fényképi fölvétel után készült s a török névaláírást ama könyvből vettük, melyet „C s o k j a s au czim alatt a török küldöttség látogatásának emlékezetére Erődi Béla írt, s mely képekkel ellátva e napokban jelenik meg. A nálunk látogatóban volt török küldöttségnek vezetője, Sejkh Szulejman efendi után rangban második tagja Hodzsa Mehemed efendi volt. A küldöttek között ő beszélt legtöbbet a lakomák alkalmával s talpraesett felköszöntőivel nem egyszer ragadta el a vendégeket. A Bagdadhoz tartozó Szulejmanie városban született s iskoláit is ott végezte. A hatvanas években Konstantinápolyban telepedett le, s itt megbizták az összes könyvtárak rendezésével és lajstromozásával, mely munka hat évet vett igénybe s nagy érdemeket szerzett általa. Ezután a hires Jeni Dsami medreszéjében (akadémiájában) lett a jog és gondolkozástan tanára s ez állást foglalja el ma is. Huszni bej a török képviselőház tagja, melyben Drinápoly városát képviseli. Ez már az újabb irányú török férfiak közül való. Felvilágosodott, gondolkozó ember. Belátja s fáj neki, hogy nemzete elmaradt a mivelődésben s nagy barátja a haladásnak, munkának és tanulásnak s csak ettől várja hazája felvirágozását. Kiválóan érdeklik a tudományos intézetek és a gépgyárak, mint nagy földek birtokosa eddig Angliából hozatta gazdasági gépeit, de ezentúl tőlünk fogja venni s azon lesz, hogy mások is kövessék példáját. Azon van, hogy a mi jót, hasznosat nálunk látott, odahaza meghonosítsa. A mezőgazdaság és kereskedés terén sok ismerete van. Most 48 éves, jeles képzettségű férfi és ügyes szónok. Mehemed Makhlisz efendi a galatai szeráji főiskola (Mektebi szultáni) aligazgatója. Konstantinápolyban az orvos-egyetemen a sebészetet tanulmányozta s az előbbi orosz-török háborúban a hadsereget követte, mint sebész s részt vett a szebasztopoli és kurdisztáni ütközetben. A háború után a rendőrminiszteriumban nyert fősebészi állást. Tíz év után kilépett a katonaságból s egy kerületi tanács tagja lett, hol nyolcz évig működött. Ekkor lett a Mektebi szultáni aligazgatója. Egyike a művelődés iránt leginkább érdeklődő török férfiaknak. Látva, hogy a magyarok mennyire előrehaladtak, nagyon elszomorodott saját hazája hátramaradásán. Igen jól ismeri a török államgépezet hiányait s jól tudja, hogy sokat kellene küzdeni a vele hasonló gondolkozású férfiaknak, míg azokat pótolhatják. Ahmed Fazil efendi csendes, hallgatag ifjú, a török magánjog tanára. Ritkán találni ily felvilágosult gondolkozású papot. Az iszlám által elegendő ok nélkül tiltott dolgokról, mint a képek s a művészet egyéb tárgyai, úgy nyilatkozott, hogy a Koránnak erre vonatkozó tilalmai elavultak. A persa és arab nyelvet is tökéletesen bírja. Konstantinápolyban a katonai középtanodában is az arab nyelv tanára. Csinos költeményeket ír. Nem rég vétetett föl a molláh-k közé, vagyis a papi rendbe. Abdidl Baki bej, a híres Számi vezír pasa fia, 24 éves, született Yiddinben, mikor is atyja ott kormányzó volt. A ,,mahruszei aklam“ nevű hivatalnok képző iskolában végzett tanulmányai után előbb az igazságügyi minisztériumban, majd a külügyminisztériumban nyert alkalmazást, hol jelenleg is működik. Mehemed Tevfik efendi, a ,,Basket“ czimü török lap munkatársa és a ,,Csailak“ (,,Héja‘‘) czimü életlap szerkesztője. Isztambulban született. Az új török pártnak „Mukhbir“ („Hírnök“) czimü lapjában kezdette meg hirlapírói működését, azóta munkatársa volt sok más lapoknak is. Eredeti ember, életeit nem vesztegeti beszédjében, hanem annál borsosabban tálalja fel lapjában. Azt mondják, hogy nagyon sebtiben dolgozik. Leül s hevenyében megírja egymaga az egész lapot. Itt időzése alatt is mindig az utolsó órában ütötte össze tudósításait lapja számára. Baif bej, Huszni bej országgyűlési képviselő fia, szintén 24 éves ifjú, Adrinápolyban született, egy ideig katona volt, de később kilépett a katonaságból s tanulmányaival foglalkozik. A közönség által szófiáknak tartott tanulók, a „Mektebi Szultáni“ czímű polytechnikum növendékei, heten vannak. Fiatal emberek és európai műveltséggel bírnak. Majdnem mindnyájan beszélnek francziául. Muri Besad Konstantinápolyban született 1857-ben. Nem akarják róla elhinni, hogy nem Párisban tanulta a franczia nyelvet, oly szépen és folyékonyan beszéli azt. Bizonyos mélabús hangon beszél, különösen ha a törökök sorsáról szól. Tanulmányait a szmirnai középtanodában végezte, hol a görög nyelvet is elsajátította. A galataszeraji lyczeumban már 17 éves korában diplomát kapott. Most a mérnöki tudományokat, különösen a híd- és útépítészetet tanulmányozza. Bagil bej Görögországban Negroponteban született 1857-ben; egy a görög függetlenségi harczban a görögök ellen nevezetes szerepet játszott családból szármamazott. 1869-ben végezte a görög gymnáziumot Negroponteban, s azóta a galata szeraji lyceum hallgatója. Tüzetesen tud szónokolni. Mehemed Semszeddin bej cserkesz származású. Apja az oroszok ellen harczolt, egyik cserkesz törzs feje volt. Az oroszok által kegyetlenül kiűzött cserkeszekkel jött Törökországba, s ott törökül megtanulva és a közép tanodákat végezve, a „Mektebi Szultáni“-be vétetett fel. Esszad bej Kenan pasa fia, és Esszad Mukhlisz pasának, a hires költőnek és vezírnek unokája, 1856-ban született Angorában; elvégezvén iskoláit, a „Mektebi Szultáni“ intézetbe lépett. Ali Dszevad bej a híres boldogult Haszan Takhszin pasának fia, 1857-ben született Isztambulban. Megígérte, hogy a magyar nyelvet egy év alatt meg fogja tanulni. Biza és Ilasszan bejek szintén a nevezett tanoda növendékei.