Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-19 / 3. szám
VIT. évfolyama. 1879. 3. szám. Budapest, Jcumzdm 1958 POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Az előfizetőek a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalához MprHfilon minilpn hpfpn vasárnan A KÉPES NÉPLAP ... egy évre 2 frt, félévre 1 frt (Budapest, tv., egyetem-utasa 4. ss.) küldendők, ívegjesen minden neten vasárnap. A HÁBORU-KRÓNIKÁVAL » 4 » » 2 » Oroszországból. A nagy éjszaki birodalom a sors sok csapásának van kitéve. Mintha csak valami felsőbb hatalom akarná beteljesíteni rajta azt a sok átkot, melyet magára fölidézett, és még mindig idéz. A legnagyobb izgatottság tartja nyugtalanságban a trón környezetét, a legfőbb hivatalokat, — a katonaság a nép ellen indul, — maga a nép pedig egy forrongó vulkán, mely előbb-utóbb kitör. A tanuló ifjúság vérbefojtott zavargásai nagy rokonszenvre találnak a főbb városokban. Dél-Oroszországban, a muzulmán hitű lakosság, kivált a tatárok közt kitört a forradalom s egész hadseregek indulnak elnyomására. Ugyancsak forradalom dühöng azokon a területeken, a melyeket legújabban ragadt magához a czár a szultántól. S hogy a mérték teljes legyen: a Kaspi-tenger éjszaki részein kitört a döghalál, a fekete pestis s ijesztő mérvben terjed szerteszét. Az e borzasztó járvány által meglátogatott terület Ázsia és Európa határán fekszik s Asztrakán déli részeit foglalja el. Asztrakán (tatár szó, annyit jelent mint sárkány lakó) valaha tatár királyság volt s 1554 óta áll orosz uralom alatt. A tartomány fővárosa is e nevet viseli. Ez a Volga folyó Sekra nevű szigetén fekszik s gyönyörű vidéke van, mely a gőzösön utazónak a mi Budapestünket juttatja eszébe. A szigeten erősség is áll (Kreml) öt kupoláju székesegyházzal és érseki lakkal, mely nagy benyomást tesz a szemlélőre. Most téglafal keríti, mely a kaspi-tenger hajóhad és a kaukázusi hadsereg fegyvertárát foglalja magában. Talán a világ egy városa sem bir a különböző nemzetek oly tarka vegyületéből álló lakossággal, mint Asztrahán. Lakja orosz, tatár, örmény, kalmük, persa, hindu, turkomán, bokharai, georgiai, lesghi, görög, mihez ha még az itt szüntelen sürgölődő minden nemzetbeli európait oda képzeljük, elmondhatjuk, hogy e város egyike a világon azoknak, melyek piaczán legtöbb különböző nemzet van képviselve. A lakosság különböző nemzetei közt leggazdagabb az örmény; ez kezeli a kereskedést és pénzváltást. Ez osztály nagy fényt űz, de csak ruhában és a maga személyében, cselédje, háza sokszor a legszurtosabb. Az örmény nők többnyire szép fogatokon járnak, de már lovuk valóságos váz, olyan sovány h a ló már szerintük nem fényűzési tárgy. A tulajdonképi dolgozó osztály egészen tatár és ez képezi a lakosság legnagyobb részét. A napszámos, pék, kertész stb. mind tatár. E nép munkaereje, s a munka, mit véghez visz, kitartása, szorgalmas szerénysége csudálatra indít. E városban lakó persák mind kereskedők és legtöbbnyire gazdagok; persa és indiai, nevezetesen selyemárukkal kereskednek nagyban és kicsiben. A persa, mihelyt itt meggazdagodott, orosz alattvalóvá lesz, az okból, mert ha haza akar költözni, a fönálló törvény szerint, szerzett vagyona legnagyobb részét a helytartóság az állam részére letartóztatja. A persa szép és méltóságos alakkal bír, annál furcsábban jön ki aztán, mikor a piaczon vásárolt holmit, csirkét, zöldséget, stb. maga czipeli haza és készíti is el a konyhában, mert a persa nőnek még a házi belgazdaság intézésébe, kezelésébe sincs semmi beszólása. Télen a kirgizek is bejönnek pusztájukról tevéiken, hogy a vadászott állatok bőréért európai árukat, kelméket, lőkészletet cseréljenek. A befagyott Volgán át hosszú sorban ballagnak tevéiken, kettő-három is ülve egyencsúcsos prémes süveget viselnek fejükön és felöltő bundába takaróznak. E nép annyira megszokta a pusztai életet, hogy még a városban tartózkodása alatt sem vonul födél alá, hanem a piaczon s tágasabb udvaron sátort üt és az alatt lakik. A kalmükok szintén a pusztákról szoktak berándulni tevéiken ; kevés beszédű, makacs, de egyszersmind félénk nép; csaknem mind lőcslábu, és zömök, de felette tanulékony, azért asztraháni mesteremberek legörömestebb fogadnak be inasul kalmük fiút. Fejüket khinai módra beretválják, búbján egy fürtöt hagyva, melyet három ágra befonnak s hátul lelógva hordják. Kopasz fejükön lapos sárga kalpagfélét viselnek sallanggal. Legfontosabb Asztrahánban a halászat. Messze földről jönnek ide orosz alattvalók, hogy halászattal valamit keressenek. A nagy halászat-tulajdonosoktól kapnak eszközöket, s a kifogott halat ezeknek tartoznak átadni. Hogy mily jövedelmes itt a halüzlet, mutatja, hogy van oly kereskedő, kinek halkereskedésében és halászatában 40 millió ezüst rubel forog. Az európai bámulva áll meg azon haltömegek előtt, melyeket itt garmadába rakva lát, s melyeket innen Oroszország belyébe szállítanak. * A pestis pusztításai. Oroszország déli részén, a Volga mellékén, az astrakháni kormányzóságban, a dögmirigy egyre terjed. A pestist Oroszországba, hir szerint egy kozák hozta magával a Kaukázusból. Szerelmi ajándék volt, a minek most annyi ember esik áldozatul. A szerelmes kozák pompás kendőt hozott menyasszonyának Asztrakhánból. A leány büszkén ölte magára a gyönyörű kendőt s mindenki bámulta. Már következő perczben roszul érezte magát s három óra múlva meghalt. Ez nov. 25-kén történt. Eleinte nem igen figyeltek ez eseményre, de midőn a halálozások száma oly nagy lett, hogy a hulláknak temetetlenül kellett az utczákon heverniök, orvosokat s hivatalnokokat küldött le a kormány, kik hosszabb kutatás után rájöttek a ragály kiinduló pontjára. A pestis ez idő óta hihetetlen gyorsasággal terjedt. A kor