Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1879. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1879-09-21 / 38. szám
~VII évfolyam, 1879. 38. szám. HireLajpest, szept. Bl. Az előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalához (Budapest, IV., egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. Megjelen minden héten vasárnap. A KÉPES NÉPLAP . . egy évre 2 írt, félévre 1 frt. A VILÁG-KRÓNIKÁVAL « 4 • • 2 - ES POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Előfizetési fölhívás „KÉPES NÉPLAP“ október hóval kezdődő folyamára. Azon. olvasóinkat, kiknek előfizetése szeptember hó végével lejár, fölhívjuk, hogy megrendeléseiket idejében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldésében fennakadás történjék. frt A Képes Néplap.................................................................. félévre 1 A Képes Néplap a Világkrónikával együtt ............ . 2 A „Világkrónika“ czimű képes heti közlöny, a «Képes Néplap» melléklapja, a hazai és külföldi általánosabb érdekli eseményeket, az azokon kiválóan szereplő személyiségeket népszerű nyelven írt magyarázatokkal kísért képekben mutatja be az olvasónak és részletesebben is ismerteti. Közöl tájékoztató czikkeket, elbeszéléseket, útirajzokat, nép- és tájismertetéseket, szemléltető jelentéseket a hazai és külföldi közérdekű mozzanatokról, találmányokról, fölfedezésekről, szóval mindazon nevezetesebb jelenségekről, mely akár a politikai, akár a művelődéstörténet terén, akár az emberi társadalom életének más ágazataiban fölmerülnek, úgyszintén mulattató apróbb közleményeket, közhasznú tudnivalókat stb. A „Világkrónika“ (a «Háború Krónika» folytatása) hetenként egy ivén jelen meg, több képpel illusztrálva. E képes melléklapunkat előfizetőink 1 hónapra 20 kr., 2 hónapra 40 kr., 3 hónapra 50 kr., 4 hónapra 70 kr., 5 hónapra 90 kr., 6 hónapra 1 frt. pótdij mellett rendelhetik meg arra az időre, a melyre a „Képes Néplap“-ra beküldött előfizetésük szól. Az 1879. évi január—júniusi folyam 1 frtért, a január—szeptemberi 3/1 évi folyam 1 frt 50 ferért kapható. Előfizethetni postán a „Képes Néplap“ kiadó hivatalához Budapest, egyetem-utcza 4. sz. czimzett postautalványnyal, mely 5 krért minden postahivatalnál készen kapható. Az uj külügyminiszter, Gróf Andrássy Gyula tehát lemondott a monarchia külügyeinek vezetéséről s csak addig marad hivatalban, mig néhány még függőben levő ügyet lebonyolít, ami csak napok munkája már. Aztán visszavonul egy időre a nyilvános pályáról s Budára jön lakni. A volt külügyminiszter az uralkodónak legmagasabb kegyével távozik s távozása egyátalán nem jelenti, hogy az általa fölavatott politika bukott s hogy távozásával fordulat fog beállani külügyeink vezetésében. Nem. Ő felsége örömest marasztalta volna továbbra is Andrássyt, s ha már nem bírhatta rá a maradásra, mindent elkövetett, hogy a távozó külügyér utódja, a menynyire lehetséges, hozzá hasonló legyen s mindenesetre magáénak fogadja és a kezdethez híven folytassa annak politikáját. Azért járt eleinte hite, hogy az Andrássy utódja magyar főur lesz. Meg is kérdezték gróf Károlyi Alajost, a londoni nagykövetet, nem volna-e hajlandó elvállalni az Andrássy örökségét, úgyszintén gróf Széchenyi Imrét, a berlini nagykövetet s csak mikor ezek parlamenti gyakorlatuk hiányos voltára hivatkozva, a külügyminiszteri tárczát visszautasították, csak akkor kezdtek körültekinteni oly államférfiak közt is, a kiknél a magyar nemzetiség és a főúri előkelő állás hiányzott. Ekkor jött szóba báró Haymerle Henrik neve, az olasz udvarnál működő nagykövete. Fölhozták mellette alapos képzettségét a nemzetközi jog terén, nem közönséges jártasságát a diplomácziai ügyek körül s elegendő tájékozottságát és munkakedvét, melyet azon alkalommal is bebizonyított, midőn Andrássy és Károlyi grófok mellett a monarchia harmadik megbízottja volt a berlini kongresszuson. Ehhez járult, a mire főtekintettel voltak, hogy ő teljesen ismervén és helyeselvén Andrássy terveit és szándékait, elég biztosítékot nyújtott arra nézve, hogy a monarchia külügyeit az Andrássy által kijelölt irányban fogja vezetni tovább. Báró Haymerle Henrik csehországi régi német polgárcsaládból származik. Tanulmányait a bécsi keleti akadémián végezte be, amikor 1850-ben mint segédtolmács a konstantinápolyi követséghez osztatott be, hol négy év múlva valóságos tolmács lett. 1857-ben Athénbe ment a görög udvarhoz, mint követségi titkár. 1861-től kezdve az európai kisebb udvaroknál volt önálló diplomácziai ügynök és követ, így Drezdában, a Majna melletti Frankfurtban, Kopenhágában s ismét Frankfurtban, honnan 1866-ban Prágába ment, mint tagja annak a konferencziának, mely az osztrákok és poroszok között kötendő béke föltételei fölött alkudozott. A békekötés után Berlinbe nevezték ki ideiglenes ügyviselővé, hol sokat tett arra nézve, hogy a két állam között a háború által megzavart jó viszony helyreállittassék. 1868-ban Beust akkori külügyminiszter Bécsbe hívta s a külügyminisztériumban alkalmazta. De innen a konstantinápolyi nagykövet Prokesch-Osten egyenes kívánságára a török fővárosba tétetett át, s később Athénben lett követ egész 1872-ig, a mikor Hangába nevezték ki követté. Itt nyerte a báróságot is 1876-ban. Andrássy grófnak, mint külügyminiszternek, elegendő alkalma nyílt a Haymerle által beküldött kereskedelmi politikai jelentésekből meggyőződni ennek használható voltáról s Bécsbe hivatta a külügyminisztériumban teljesítendő szolgálattétel végett. 1877-ben pedig titkos tanácsosi ranggal nagykövetté neveztette ki az olasz udvarhoz. Ebbéli minőségében vitte magával Andrássy a berlini kongresszusra, melynek befejeztével visszatért állására Rómába. Olaszországban az osztrák követeknek nincs könnyű állásuk. A régi emlékek még mindig bizonyos keserűséget tartottak meg irántuk úgy az olasz kabinetek, mint különösen az olasz nép keblében. S mióta azItalia irridenta» kibocsátá a jelszót, hogy Olaszország egysége még nem teljes, míg olasz nyelvű népek vannak