Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-23 / 21. szám

Vili. évfolyam, 1880. 21. SZáHl. Biald­pest, tixelrols &3 ÉS Az előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó-Mvataláloz MWiplftn minden hótfin vilszírníin A KÉPES NÉPLAP . . egy évre 2írt, félévre 1 frt, (Budapest, IV., egyetem-utcza 4. sz.) küldendők, Megjen minden V6tön Vasarnap. A VILÁG-KRÓNIKÁVAL .4. ,2. POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Gróf Széchenyi István. A «legnagyobb magyar», kinek emlékszobrát e héten leplezik le azon a téren, melyen e teremtő lélek­nek már is három nagy alkotására tekinthet végig ércz­­szemeivel: az akadémián, a lánczhidon és a Dunán füstölgő büszke hajókon, — már származásában birni látszott a nagyokra hivatott pálya zálogát. Atyja az a gr. Széchenyi Ferencz volt, ki a múzeumot s annak könyvtárát, anyja pedig nővére volt annak a Festetich György grófnak, ki az ország első gazdasági nagy tanintézetét, az u. n. Georgikont alapította nagy áldozatokkal. Ily példákra lehetett visszagondolnia, midőn elszánta magát, hogy a tes­­pedő magyart a világhaladással lépést tartó nemzetek sorába emelni megkísérti. Gr. Széchenyi István 1791. szept. 21-én született Bécs­­ben. Ifjúságát, miután a gondos nevelői kezek alól kikerült, a kato­naságnál s többnyire külföldön, részint az I. Napóleon elleni hábo­rúkban tölté, Párisnak két izbeni megszállásánál is jelen volt s a lip­csei nagy csata megnyerésében, habár csak mint lovas százados ven benne részt, fontos szerepet játszott. Katonasága s később a bécsi kongresszus alatt a haza iránti szeretetének csak kevés külső jelét árulta el s nem lehetett benne gya­nítani a később oly magasra csapó lángszellemet; ellenben a katonai tudományokban s lovagi testgya­korlatokban a legkitűnőbbek közzé tartozott. Pompásan lovagolt, vívott és úszott s ebben ritkitá párját. A háború befejezte után sokat utazott külföldön, többnyire gyalog, mely alkalommal b. Wesselényi Miklós volt elvárhatatlan társa, kivel kölcsönösen táplálni kezdék egymásban a honszeretetet s a haza javára való törekvés vágyát. Hazájába térvén, részt vett az 1825-ki pozsonyi országgyűlésen mint főrendi tag. Akkor tanács­koztak épen egy társulat megala­kításán, melynek czélja a magyar nyelv pallérozása lenne. De nem találták el a mód­ját, hogyan kezdjenek hozzá. Ekkor fölállt egy eddigelé csak a hadseregnél s a főúri mulatságokban ismert déli huszár kapitány a ren­dek tábláján s mondá: «Nekem itt szavam nincs. Az ország nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok; s ha föláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, s az­zal segíti honosaim magyar neveltetését: én erre jószá­gaim egy évi jövedelmét föláldozom.» Gróf Széchenyi István.

Next