Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-53. szám)
1882-07-02 / 27. szám
X. évfolyam, 1882. 27. szám Budapest, július 2 ., előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalához Mpp'tplfin mi TI dfiTl hfitfin vasáman A KÉPES NÉPLAP ... egy évre 2 frt, febr. 1 fr». (Budapest, IV., egyetem-utoia 4. n.) küldendők. P' A VILÁG-KRÓNIKÁVAL « 4 . • 2 » ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Garibaldi életéből. (Képekkel.) II. A nagy szabadsághős eseményteljes életéből a lapunk múlt heti számában közölt csoportos képet ezúttal kiegészítjük egy másodikkal, mely szintén kilencz jelenetet tüntet fel, részint történeti nevezetességüeket, részint oly jeleneteket, melyek Garibaldi jó szívének és nemes gondolkozásának tanúbizonyságai. A legfölül balra látható kép (10) a sziciliai hadjáratot diadalmasan befejezett tábornok találkozását mutatja Viktor Emánuel királylyal. Garibaldi testestőllelkestől republikánus ember volt, Viktor Emánuel polgárias modora azonban s különösen az, hogy ő alatta az olasz egység eszménye biztosabban ígért megvalósulást, s a republikánus Garibaldit is kibékíté királyával, s noha elveihez hűtesen nem jön soha, igazi lojalitással szolgálta a királyban megtestesült olasz nemzeti törekvések ügyét. Garibaldi levett kalappal közeledett a királyhoz, lóhátról fogtak egymással kezet s a király barátságos szavai és őszinte elismerése annyira megnyerték az ősz tábornokot, hogy aztán soha nem gondolt keserűséggel reá, s úgy nevezte őt, hogy «Olaszország első polgára, — noha király». A jelen csoportozat második képe (11) Garibaldi visszatérését tünteti föl csendes otthonába, Kaprera szigetére, hová mindannyiszor visszavonult, midőn akczióját befejezte s a másiknak megkezdésére nem látta még elérkezettnek az időt. Ilyenkor ott a kis szigeten barátai, fiai és néha egy-két munkás fogadó, kikkel ő ott abban versenyzett, hogy a sziklás, kopár szigetet termékenynyé tegye, a mi bizony csak részben s csak oly makacsságig szilárd akaratnak sikerült, minő Garibaldié volt. Róma miatt Garibaldi örökös súrlódásban állott az olasz kormánynyal, ő minél előbb meg szerette volna szerezni az örök várost hazája fővárosának s többször indult meg, hogy fegyveres kézzel foglalja el. Az olasz kormány s kivált annak feje, a nagy Cavour, veszedelmesnek látta ez erőszakolást, a pápát a franczia császár fegyveresei őrizvén birtokában, kit ingerelni Olaszországnak nem állhatott érdekében. E miatt Garibaldi és Cavour sokszor jöttek keserű ellenkezésbe,sőt halálos ellenségekké válhattak volna, ha a király közbe nem veti magát s országának e két hű és nagy fiát ki nem békíti egymással. Ezt a kibékülést mutatja a 12. számú kép, amig az alatta levő (13) ismét Kaprerára visz bennünket s egy végtelen megkapó jelenetet ábrázol. Garibaldi egy este észrevevé, hogy egy kis gödölye hiányzik a nyájból. Valahol elmaradhatott a sziklák között. A tábornok azonnal keresésére indult, de noha csaknem az egész éjszakát átbolyongta a kis bárány után, nem akadhatott rá. Visszatért tehát s már le is feküdt, mikor meghozták a kis állatot átázva, fázva, reszketve minden tagjában. Valami hasadékba bukott bele s nem birt kivergődni belőle. Garibaldi ágyába véve a didergő kis állatot, s ott melengeté, ott ápolá párnái között, mintha valami kis gyermek volna s ő lenne az anyja. Hasonló kedves jelenet látható a 14-ik képen is. Garibaldi, mint nagy nemzeti hős, tömérdek ünnepeltetésben részesülhetett volna, ha nem irtózik a külsőségektől. De így se kerülhette el, hogy kitüntetések ne érjék. Egyszer egy gyermekküldöttség tisztelgett nála. No, azt csak nem utasíthatta el, hiszen Jézus is azt mondát «Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket». Látható örömmel fogadta a kis emberek deputáczióját, sorba ölelte, csókolta annak tagjait, intvén őket, hogy a hazának hű fiai, a szabadságnak, becsületnek s minden szépnek és nemesnek bátor harczosai legyenek. Az aspromontei nap (1862. aug. 29.) szomorú nap Garibaldi életében. Nem bírta bevárni, hogy Róma úgy hulljon hazája ölébe, mint az érett gyümölcs, s a köréje csoportosult harczosokkal elindult elfoglalására. De a királyi sereg útjába állta Aspromontenál összeütközésre került a dolog. Egy golyó bokában találta Garibaldit, mire összerogyott. Pallavicino ezredes a legnagyobb tisztelettel közeledett feléje s elkérve kardját, puskákon szállíttatta el a tábornokot a csatatérről egy fa alá, hol az első köteléket rá adták. A megsebesült Garibaldit mint foglyot Varignano erődbe vitték aztán s ideiglenesen itt ápolták. Elszállítását a csatatérről mutatja 15-ik képünk, mig a 16-ik varignanoi fogságában tünteti föl a tábornokot. 1864-ben Garibaldi Londonba ment. Albion népe oly lelkesedéssel fogadta a hős vezért, a milyenben Kossuth Lajos óta e hidegvérű néptől más ember még nem részesült. Londonba vonulását, fogadtatását tünteti föl a 17-ik számú kép, míg a 18-ik számú azt a jelenetet mutatja, mikor a német-franczia háború alatt a Garibaldi vezénylete alatt a Vogez-hegyek közt harczoló franktizőrök — szabad lövészek — Garibaldi elé Dijonba hozzák az általuk elfoglalt porosz zászlót, mely állítólag e hadjáratban az egyetlen zászló volt, amelyet a német seregtől a francziák elvehettek. Utolsó, nagyobb képünk ravatalán kiterítve mutatja a szabadság nagy hősét. Ő ugyan végrendeletében akként intézkedett, hogy halála után égessék el tetemeit s hamvát helyezzék elhunyt gyermekei teteme mellé. Ez ellen azonban hangosan kikelt az olasz közvélemény egy része, s mivel a család maga sem örömest felelt volna meg az elhunyt e rendelkezésének, Garibaldi tetemét bebalzsamozták s ideiglenesen elhelyezték egy a