Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-53. szám)

1882-11-26 / 48. szám

X. évfolyam, 1882. 48 szám Budapest, november 26 POLITIKAI HÍRADÓ. jfai k % IEPE8 ff ÉP LAP klftdo-híT»ULiahos (JhkiMfWff IT., 4. m.) küldendők. Megjelen minden héten vasárnap. A IÉPE8 EFÉPLAP . . . egy erre 2 írt, félévre ! Érti VILÁG-KECHIXÁVAL ¡ 4 ¡ • X ‹ MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Merénylet a szerb király ellen. Minden nagyságnak megvan a maga átka. A királyokénak az, hogy soha se lehetnek bizonyosak afelől, megadatik-e nekik ágyban, párnák közt halni meg. Milán is, amíg fejedelem volt, nyugton maradhatott, senki nem leskelődött életére, most, alig hogy kissé megmelegedett a feje az új királyi koronában, és már reá lőnek. Különben minden arra mutat, hogy Szerbia királya ellen nem a korona idézte föl a revolvergolyót, hanem a magánbuszi. Az eset röviden a következő. Milán király 1. évi október hó 23-kán, délelőtt 11 órakor érkezett meg a szomszéd Romániából. Még mielőtt megérkezett volna, névtelen levelet kapott, melyben arról értesítették, hogy a hajót, amelyen érkezni fog, dinamittal készülnek fölrobbantani. Azért mindjárt meg is változtatta úti tervét, útja nagyobb részét vasúton tette meg s csak Báziásnál szállt egy egészen más hajóra. Belgrádba érkezése s a szokásos fogadások után azonnal a székesegyházba ment isteni tiszteletre. Itt egy gyászruhába öltözött nő a közönség közül előlépett s rásütötte revolverét. A golyó nem talált, mire a merénylő asszony másodszor akart lőni, de ebben már a király egyik hadsegéde megakadályozta, megragadván a nő fegyveres kezét, míg a jelenlevők gyorsan lefegyverezték és elfogták. A király elég hidegvért tanúsított, neje azonban elájult és el kellett szállítani a borzalmas tett színhelyéről, míg ő maga ott maradt az isteni tisztelet végeztéig. Az elfogott merénylő asszony ellen azonnal megindították a vizsgálatot. Kiderült, hogy a nő neve Markovicsné, s a tetthez semmi köze nincs a politikának, mint azt kezdetben gyanították. Markovicsnét e szörnyű tettre magánbosza vezette. Férjét, Markovics Jefrem szerb ezredest ugyanis a topolai összeesküvésben való részvétel miatt a hadi törvényszék elitélte, sőt, daczára annak, hogy a többi vádlottak kegyelmet nyertek, s hogy érte térden állva könyörgött neje a király lábainál, 1878. május 26-án kivégezték. Mondják, hogy a kivégzés igazi oka nem is a topolai ügyben való bűnrészesség volt, mint inkább az, hogy az ezredes 1863-ban részt vett a lengyel forradalomban, az oroszokat halálosan gyűlölte s nyíltan küzdött a Szerbiában uralkodó pánszláv áramlat ellen. A szerencsétlen nő, ki férje elfogatásakor magyarországi rokonainál Újvidéken tartózkodott, bánatában ingerült, izgatott kedélyhangulatba esett s búskomorságában régen érlelhette magában a boszu tervét. A vizsgálat ellene még mindig foly. Egy magyar a mennyei birodalomról. Érdekes ülése volt e héten a földrajzi társaságnak. Faragó Ödön hazánkfia tartott fölolvasást Klináról, a «mennyei birodalomról.» Faragó ezelőtt kilencz évvel ment ki a távol keletre, hogy ott a klinai vámügy kezelésére fölállított európai szervezetben hivatalt vállaljon. Hazánkfiának sikerült szorgalma, tehetsége által oly magas hivatali állásra emelkedni, mely már a legelőkelőbbek közé sorozható s e minőségben bő alkalma nyílott tapasztalati uton tanulmányozhatni az óriási birodalom viszonyait, melyről annyi mesés dolgot beszélnek. Most két évi szabadságidőt nyerve, Amerikán keresztül haza jött s itthon időzését fölhasználja arra, hogy a távol keleten gyűjtött ismereteit honfitársaival is megismertesse, mit ezek annál nagyobb érdeklődéssel fogadnak, mivel nagyon ritkán nyílik alkalom ily közvetlen s minden tekintetben hiteles forrásból értesülni oly távoli országok dolgairól. A rendkívül érdekes fölolvasásból egyes részleteket ime mi is bemutatunk olvasóinknak. Az egy millió s közel háromszáz ezer négyszög mérföldnyi területtel s mintegy négyszáz millió lakossal bíró óriási birodalom a történetileg fennálló országok között a legrégibb a világon. Első uralkodóháza már 2852 évvel Krisztus előtt megalakult, vagyis 308 évvel a bibliai özönvíz után. E roppant idő alatt a császári uralkodóház nem kevesebb mint harminczháromszor változott s trónján 268 uralkodó ült. A khinainak nyelve, szófüzése, igen kezdetleges. Az egész inkább hasonlít a kis gyermekek beszédéhez, a mikor megkísérlik gondolataikat először szavakba foglalni. Különben e nyelvet fejleszteni nehéz is lett volna, amennyiben annak nagy akadálya volt az írása. A khinai nyelvnek ugyanis nincs a-b-c-je. Írása inkább rajzolás mint írás. Ilyen szórajza vagy írásjegye van minden egyes fő- és melléknév, ige és összekötő szócskákra. Hogy a khinai nyelvnek hány önálló írásjegye van, azt kerek számban meg sem határozhatni. A Khang-hsi császár parancsára készült szótár mintegy 50,000 különböző írásjegyet tartalmaz. Hogy tehát a khinai nyelv minden betűjét megtanulja úgy az ember, hogy azokat emlékezetből leírni tudná, vagy hogy azoknak többféle jelentéseit eszében tarthatná, arra egy halandónak az élete nem elég. Mind e nehézségek daczára a khinai írott nyelv az, amelyet a világ más czélszerűbb írásmódja fölött az emberiség legnagyobb része használ. Sajátságos az is, hogy a khinai betűk alakja és jelentése — feltalálási idejöktől számítva — oly keveset változott, hogy ezeréves feliratok még ma is egész könnyűséggel olvashatók. «A khinai nyelv tanulmányozása közben több oly szavakra jöttem,— írja Faragó Ödön — amelyek előttem a magyarhoz viszonyítva felette rokonhangzásuaknak tetszettek. Ilyen szavak leginkább a háziállatok elnevezésénél gyakoriak, nevezetesenkutya khinaiul kou-dza, vagy déli kiejtéssel kútza; macska khinaiul mas-dza. (Szembetűnő, hogy a horgony, vas-macska elnevezésre a khinai thie-mas-dza kifejezést használ, amelynek szószerinti magyarra fordítása vasmacskát jelent.) A tyúkot khinaiul tyi szóval jelölik; a ló-nak ugyan átalános neve má, de már a fehér vagy habos színű lovat a khinai is ló-nak nevezi. Ilyen rokonhangzásuak még: a nő khinaiul nü , méz, mi-dzsi.