Képes Postás, 1960 (4. évfolyam)
1960 / 4. szám
N Ы-szetrág A levélgyűjtésre használt első postai ládácskákat 1653-ban Párizsban függesztették ki a város forgalmas pontjain. A ládácskákat be lehetett zárni, tetejükön nyílás volt a levelek bedobása céljából. A leveleket naponként többször kiürítették és a címzettek lakásán kézbesítették. Nálunk a XIX. század első felében alul nyitható, fekete-sárgára festett fából készült levélgyűjtő szekrényeket alkalmaztak. Minthogy azonban akkor még levélbélyegek nem voltak, csupán portós leveleket lehetett a levélgyűjtő szekrény útján feladni. A levélszekrényekben elhelyezett küldemények biztonsága érdekében később a levélszekrényeket öntött vasból készítették és bádogdoboz betéttel látták el. A betétet felnyitás nélkül kellett a gyűjtőnek a hivatalba bevinni. A levélszekrények tökéletesítésére a magyar Buffy Korlát tett javaslatot. Eszerint a dobozokat oldalajtóval látták el és az általa szerkesztett gépi berendezésű négyoszlopos, tetővel fedett gyűjtő kocsi zárszerkezetébe tolták és így a helyszínen üríthető volt. A kocsi alsó része fogadta magába a doboz levéltartalmát. Busfy elgondolását, majd később Dorombi József postatiszt változtatási javaslatát Árkai Sándor budapesti lakatos valósította meg, aki alulnyitható levélszekrényt tervezett, amelyhez zsákvászonból készített gyűjtőzsákot használt. A XIX. század végén mégsem Árkai, hanem Wlcek Vendel grád műlakatos ajánlatát fogadták el az új levélszekrényre. Ez a levélszekrény alulnyíló egyajtós volt, amely a gyűjtőzsák betaszítására akadálytalanul nyílt és a levelek sértetlenül hullottak a zsákba. Rövid idő után Budapest utcáit ellátták az említett levélszekrényekkel, melyeknek ürítése a századfordulón a budapesti utca egyik látványossága volt. Vada Endre