Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-04 / 23. szám

Hogyan töltse szünidejét a labdarúgó írta KÉPESSY JÓZSEF MK A Nemzeti Raj­tanokság tarka elő W­L>T­ adás sorozata a s­o­­k fordulóval HOJEIM^X^véget ért. Elhang­zott a kapuzárást jelentő kettős hirófötty. A közönség­ hosszú so­rokban megindult hazafelé, a játékosok pedig az évad verej­­tékes küzdelmének fáradtságá­val dobálták 1e a cipőket, sport­szárakat, ingeket. A Nemzeti Football Club ha­lálával 13 főre zsugorodott me­zőny élén vigasság, a középen békés elégedettség, a végén ke­serűség szállta meg a lelkeket. Miközben pezsgő durrog bajnokká lett Ferencváros há­­­­zatáján, azalatt a kieső sereg­hajtók félelemmel az NBB-ben leendő gondolnak szereplé­sükre. Az élet színes kaleidoszkóp­jában váltogatják egymást az örömteli és fájdalmas esemé­nyek. A távozó Szürketaxival és Kassával egyidőben az NB­R-ből felkerülő­­ VMFC és SBT<­ boldogan lép be az Ígé­ret földjét jelentő NB-be. Az évvégi természetes őrség­váltás pillanatában a játé­kosokhoz fordulunk. Mondani­valónk időszerű, szól, hogyan töltse mert­ arról szünidejét a labdarúgó. Könnyű táplálkozás, sok napfény, víz és levegő Tavasszal és nyá­­r­o­ron a vitaminokra yJBjJy kiéhezett szervezet //fi­­/ számára valóságos I thiP/ regenerálódást je­lent a friss zöld­­ség és gyümölcslé­­fogyasztása. A játékos kerülje a fűszeres, zsí­ros húsokat, a nehéz tésztákat és étrendjét úgy állítsa be, hogy tartalékolni tudjon a vi­taminokból a szűkös téli időkre. Mert ameddig nyáron fillére­kért szerezheti meg ezeket, té­len bizony nem igen futja ba­nánra, narancsra s hasonló exotikumokra. A labdarúgó szabadidejét töltse Isten kék szabad ege alatt s ne feledje, hogy a Duna partján töltött jelentő szervezete félóra többet számára a legsikerültebb lapjárásnál is. Kerüld a kártyát, korunk leg­haszontalanabb időtöltését! Ehelyett olvass, tanulj, hall­gasd a rádiót, műveld magad s emlékezzél a régiekről. A vitaminokhoz hasonló fon­tossággal bírnak a fürdőzések. A nap és víz kihúzza az iz­mok fáradtságát, meggyorsítja a sejtek anyagcseréjét, röviden felfrissíti testünket és szelle­münket. Ne feledkezzünk meg a kiegészítő sportok fontosságáról T­a seregszemlét tartunk já­tékosaink testi fejlettsége fe­lett, elszomorító kép tárul elénk, mert az arányosan fej­lett testű labdarúgó ritka, mint a fehér holló. A robusz­tus lábizomzat keskeny vállal és csenevész karokkal folyta­tódik. Az NB 150 főnyi játékos me­zőnyében talán tíz tizenöt atlé­tát találunk. Jól esik a szem­nek egy-egy Korányit, Bírót, Miklósit, Polgárt, Olajkárt, Sá­rost li­l­át, Kolláthot, Ki­­szelyt, Szendrődit és Toldit látni a sok zsoké küllemű já­tékos kö­zött. Ne feledjük, hogy a tehetségre születni kell, a felsőtestet azonban megfelelő célgimnaszti­kával ilgen megerősíthetjük.jelentése­A sportember három legna­gyobb kincse a gyorsaság, ru­ganyosság és állóképesség. Ha ezek közül csak hiányzik, féljátékos az egyik is az illető. Mert mit ér a jól fejlett tech­nika lassúság mellett, vagy mennyit ér az olyan játékos, akinek erejéből csak 45 percre futja. Ezt a három kelléket a helyesen megválasztott ki­egészítő sportokkal megszerezhetjük és megőrizhetjük. Különösen három sportágat: a sízést, úszást és az atlétizálást ajánl­juk. Mindhárom olcsó sport és megteszi azt, amit a­­­ jómód­ban levő angol labdarúgók sok kilométeres golfozása, tenisze és krikettje jelent. Hova lettek az atléta labdarúgók ? A háború utáni években a BEA­C és BTC játékosai tech­nikában nem állottak magas fokon. Mégis, mivel legtöbb­jüknek az Ml­sz-on kívül a MASz-ban is volt igazolólapja, számos nagycsapatot fektettek kétvállra. A BTC fedezetsorából Cse­­gédy 170 cm-rel főiskolai ma­gasugró bajnok volt, Rauch­­maul 165 cm-t ugrott, Kárpáti pedig megnyerte Budapest 400 méteres gátfutóbajnoksá­­gát! Az FTC szélsebes jobb­szélsője Héger, ifi gátbajnok és 11.3­08 gyorsfutó, a BEAC- isták közül pedig Kertész 630 cm-es távolugró, Kovács Brna 11.2-vel kerületi 100-as re­korder, Pluhár jó staféta futó, Marczinkó pedig ügyes súly­dobó volt. Be tudtak futni a nagy MTK-ben is. A Jony, Opata, Mándi, Braun staféta 4X100-as­ szemünk láttára ért el — álló váltással — 48.4 mp-es időt! Állítsák fel az MLSZ-ben a játékosok könyvtárát Vadas Iván pompás érteke­zést adott ki a »töretlen len­dület« jelentőségéről. Meggyő­ződésünk, hogy egyetlen lab­darúgónk sem olvasta el a ki­váló magyar szakember mun­káját, amit nem is csodálunk, mert egyszerűen nem jutottak hozzá. Pedig ha elolvasták volna, nem lenne rejtély szá­mukra, hogy a 30­­ V éves Toldi miért »Íy merev az első 25 percben s miért ontja a gólokat a­­ já­ték­idő utolsó sza­ká­ban. A miniszteri biztos állíttassa fel az MlySz hen a könyvtárát, hazai és játékosok külföldi szak-és folyóirat gyűjteményét. Az itt összesereglő játékosok tovább fejlesztenék elméleti tudásukat, ugyanitt vetíthetné­n­ek tanulságos keskenyfilme­­ket és vitaesteket rendezhetné­nek a JT bekapcsolásával. Ez a labdarúgó Auróra kor véle­ményünk szerint igen hasznos szerepet töltene be. A szünidőt tehát ne csak pi­henésre, valamint a kiegészítő sportok tízesére használjuk, ha­nem mélyedjü­nk bele az elmé­leti dolgokba is. Figyeljük a biológia, a mozgástan és a kondicionálás új elveit, mert ne feledjük, hogy ma már csak az az ember tudja megállni helyét az élet bármely terén, — s így a labdarúgásban is — aki szakmájával mind elmé­letileg, miiyl gyakorlatilag tö­kéletesen tisztában van, lendülete­s szárnyakat adott a­ töb­bieknek is. Külön szenzáció volt sérült fedezetünknek, Csabainak jobbszélső játéka: ahogy a harma­dik gól előtt elment, a fedezetétől és centerezett, az a legöregebb vá­logatott szélsőtől is nagy teljesít­mény lett volna! IV a többiekkel is nagyon elégedett voltam. Jutal­mul a fiúknak ma két adag tejet engedélyeztünk. Mészáros István, a lila-fehérek ki­tűnő mestere, szokott csendes mo­dorával így nyilatkozott: Csatáraink mindent agyonkom­bináltak és emellett talpuk­an ját­szottak, ez okozta a pontvesztesé­­gü­nket. Számoltak azzal, hogy a bajnokságot már úgysem nyerhet­jük meg, úgyhogy amikor félidőben megmondtuk, hogy a Taxi 1:0-ra ve­zet a Ferencváros ellen, csakj le­gyintettek és nevetve mondták: »trükk az­ egés­z! . .« Hiús»«- erős­­ködSttllik, hogy mindenképpen meg­kell nyerni a mérkőzést, mert hát­im . . . Egyszerűen nem hitték, és a második félidőben is ugyanolyan meggyőződés nélkül futballoztak, mint az elsőben. Még szerencse hogy a nagy kedvvel játszó kispes­tieknek nem sikerült a mérkőzés vége felé értékesíteni a helyzetei­ket, külünben . . . Végül Cseh Matyit, az újdonsült kispesti csatárt kérdeztük meg a já­ték felől: — A mérkőzés eredménye szerin­tem­­ teljesen reális. Egyikünk sem érdemelte volna meg a győzelmet, noha nekünk több gólhelyzetünk akadt. Arra a kérdés­ünkre, hogy miként érzi magát új csapatában, Cseh II. röviden csak ennyit mondott: — Kitűnően! Két mérkőzés négy nyilatkozat tükrében Tóth István, az Elek­­romosak nép­­szerű edzője szörnyen bosszanko­dott a biztosnak látszó mérkőzés el­vesztése után. Nem értem, hogyan állhat ki egy játékos betegen s ezt titkolja­ a vezetők előtt. Pázmándynak hetek óta derék­ofájdalmai vannak, nem is akartam beállítani, de ő erősködött, hogy egy-két mozdulat után nem érzi a fájdalmakat, engedjem ját­szani. Szendrődi is eltitkolta, hogy nincs rendben. Mind a ketten úgy játszottak, hogy rossz volt nézni . . . Pedig ha helyettük kisebb tudású, de egészséges játékos Szél nőik nem rohanhatott szerepet, a volna 1«­ bennünket a második félidőben . . . Egyébként is egy tiszta gólunkat nem ítélte meg a játékvezető. En­­nyi előnyt pedig már igazán nem adhatunk. A bánatos Potyával* szemben Wé­ber Lajosnak, a győztes Szolnok edzőjének ragyogtak a szemei a mérkőzés után. — Azzal a lelkesedéssel, amellyel a írók a második félidőben minden labdára mentek, ma egy nagycsa­patot is megvertünk volna. Való­sággal elsöpörtük ellenfelünket a pályáról! Minek köszönhetjük ezt? Annak, hogy Szántót, legmozgéko­nyabb csatárunkat bevontuk össze­kötőbe. Az ő páratlan agilitása és A vívás világjából Kevey János főhadnagy pár­bajtőr-bajnoksága nem jelent meglepetést vívókörökben. Már régóta várták, hogy Kifvey át­ütő nagy sikert fog aratni eb­ben a fegyvernemben, hiszen a csapatbajnokságban is ai isTVK egyik legjobb embere volt. A Szegedről a fővárosba került vívó eleinte karddal dolgozott, ám erős fizikuma ellenére sem tudott különösebb eredményt el­érni- Később tőrrel próbálta finomítani vívómodorát. Ez már jobban is ment, amikor pedig az épé felé fordult a fi­gyelme, láttuk, hogy itt fog végérvényesen kikötni. Tem­­peramentumos, okos vívását még a gép is elismerte és jól esik megállapítani, hogy ismét egy nagyrahivatott versenyző­vel gyarapodott a párbajtőr­vívók gárdája.* Rónay Sándor és Tilly Radio­ harcolt körömszakadág a MAC II. o. kardgyőzelméért, amely 4:4-es állás után az utolsó tuson dőlt el. Ez más versenye­ken is gyakran előfordul, az ellenben annál ritkábban, hogy az egyik vívó , Tilly Endre a döntő tust maga bemondja és ezzel az ellenfél győzelmét, előre, még a zsűri megállapí­tása előtt, szentesítse. Fóbia adásul szolgálhat lovagiassága!

Next