Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-16 / 3. szám

1. Ezen át kell esni, öcsém­! 2. Vízfogás. 3. Hajóba! 4. Szabadítás. 5. Minden kezdet nehéz... EVEZŐS­CSEMETÉK A József­ utcában van egy szép, nagy, szolid ház. Kívülről nem is látszik rajta, hogy az evezősök itt tartják téli edzésü­ket. Ezt »kasztlizásnak* hívják. Nem, kérem, ne tessék a ma­­gánnyelv »kasztizására* gondolni, ami azt jelenti, hogy Vala­kit lecsuknak. Eddig én sem tudtam mit jelent ez a rejtélyes szó. A kapu alatt tábla: MESz TANMEDENCE. Kanyargós folyosókon és lépcsőkön, többször megfordulva saját tengelyem körül, jutok a »Tanmedencéhez*. Benn a teremben nagy tartány, egyik oldalán ülnek a fiúk és szorgalmasan dolgoznak. Szakoktatók keze alatt tanulják ezek az »evezőspalánták* a modern »fairbah­n* stílust, melyet már a berlini olimpián is megcsodáltunk a német és amerikai nyolcasnál. A fal mellett aprótermetű fiú ül. Mint az egyik evezős megjegyzi ,vígan kuncog a markába*, mert míg a többi »óriások* a csónakban gürcölnek, addig ő, a kormányos csak dirigál — akárcsak nyáron a versenyeken. »Vízfogás!! Szaba­dítás!!* — hangzik a vezényszó. Közben kedves epizód szakítja félbe a munkát. Újoncot avatnak, a résztvevők legnagyobb örö­mére. Az »áldozat* sikít, kapálódzik, de nincs kegyelem. El­ülnek a »közröhej* hullámai és újból kezdődik a komoly munka. Nemsokára véget ér az edzés, leeresztik a »tanmedence* vizét. Most úgy néz ki, mint egy kopott fürdőkád. Nekifohászkodok és elindulok visszafelé. Rövid félórai ba­rangolás után megpillantom a »külvilágot”. Félek, hogy mire legközelebb erre jövök, a ház nem lesz már a helyén. Mert ha a jó Isten is úgy akarja, akkor még a József­ utca is elindul a sok evezéstől. Hogy fog csodálkozni a paksi búvár. Mert ahogyan én az evezősöket ismerem, biztosan »csurogni* fognak. FÖLDÉNYI ERVIN

Next