Képes Sport, 1940. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1940-09-03 / 36. szám

Budapesten rendezik meg Európa ökölvívó-bajnokságát, ha... felépül a sportcsarnok A sporttársadalom érdeklő­désének előterében a vasárnap döntésre kerülő magyar—német ökölvívó mérkőzés áll. Erről lapunk más helyén emlékezünk meg, itt csak azt kívánjuk le­szögezni, hogy a közönség nyugalommal tekinthet a nagy küzdelem elé, mert a zsűri tagjaiul olyan régi ki­váló nemzetközi sportembere­ket sikerült megnyerni, akik­nek döntése biztosíték arra, hogy a menetek elbírálása igazságos lesz. Az egyik zsűri­tag az olasz Edwardo Mazzia, a Nemzetközi Bizottság leg­öregebb tagja, a másik pedig a finn Victor Svieds, aki tíz éve elnöke a Nemzetközi Bír­kózó Szövetségnek, ám a szíve még mindig a ring felé húz­za, mert az ökölvívást a bir­kózásnál is jobban szereti. A hét nagy sporteseménye különben, hogy az ökölvívás nemzetközi végrehajtó bizott­sága szerdától szombatig fon­tos ülést tart a Gellért-szálló­­ban, ahol a nemzetközi ököl­vívó élet nagyjelentőségű problémáiról fognak dönteni. Ez­ekre vonatkozóan Ran­­kovszky Artúr, a nemzetközi szövetség magyar főtitkára a következőket mondotta a Ké­pes Sport munkatársának. — Az egyik rendkívüli, hord­erejű kérdés, amiről dönte­nünk kell, az Amerikai Atlé­tikai Unió válságával kapcso­latos. Ez a szövetség úgyszól­ván valamennyi sportágat magában foglalja és most az ökölvívók ki akarnak válni az Unióból és mint önálló Amatőr Boxdíj Szö­vetség kérik a felvételüket. A kérdés roppant kényes és nagyon alapos megfontolásra van szükség, hogy az összes szempontok figyelembe véte­lével olyan határozatot hoz­hassunk, amely a sport érde­keit megóvja és szolgálja.­­ Ezen az ülésen kell meg­állapítanunk az nagyobb sporteseményről is megemlékeztem, közlöm, hogy az elmaradt olympiai játékok helyett meg akarjuk rendezni az ökölvívás világbajnok­ságát. Erre azonban csak 1942-ben kerülhet sor. Sok egyéb pro­gramszám mellett szerepel a tárgysorozaton egy külpoliti­kai jellegű kérdés is. Arról kell dönteni, mi történjék azoknak az államoknak sport­­szövetségeivel, amely államok beolvadtak egy-egy nagy biro­dalomba. Ez annál fogasabb kérdés, mert a balti államok ma már Oroszországhoz tar­toznak, ez pedig ez időszerint nem tagja a Nemzetközi Ököl­vívó Szövetségnek. Megtudtuk végül, hogy a MÖSz külföldi vendégei csü­törtökön a Balatont keresik fel, ahol megtekintik a sport­­hát versenyeit, Európa—Amerika ökölvívó mérkőzés határnap­ját és helyét, amire vonatko­zólag az lesz a javaslat, hogy ezt az évről-évre megrendezés­re kerülő nagy versenyt má­jus 10-ikére tűzzük ki Csiká­­góba. Más lapra tartozik, hogy a háborús viszonyok -­­ha addig nem sikerül a világ­békét létrehozni — meg is en­gedik-e a verseny megtartá­sát. Ezt a mérkőzést azonban még meg kell előznie Európa bajnokságának. Erre Varsó volt kijelölve, de ez a hely — legalább is a je­lenlegi viszonyok között — nem alkalmas a nagy mérkő­zés megrendezésére. Ha a sportcsarnok idejé­ben felépül, Budapest is megkaphatja a rendezés jogát. A verseny terminusa különben a jövő év áprilisa. — És hogy a tervbevett leg­A Hungária feloszlása után a kék-fehér játékosokat egyre­­másra hívogatták az egyesüle­tek. Szabó, Kis, Ripó, Dudás, Müller, Kisutzky, Szabó III. után Turay nevét is szóba hozták. A népszerű »Suttyó« nem tartozik mánd a fiatal ge­nerációhoz. Egykor »császára« volt a futball­nak, ma már csak »ex«-e. De még fogalom a neve és formájával áll, vagy buk­hat egy csapat. Turay is szóba került... Azt mondták elmegy. Nem is pesti csapatba, hanem vidékibe. Edző és játékos lesz. Remek fizetést kap. Háromszáz pen­gő fizet. A BSzKRt elleni barátságos mérkőzésen mackóruhában ját­szott az MTK-ban, a PTBSC elleni bajnokin azonban már hiányzott. Egyesek meg mer­tek volna esküdni, hogy lát­ták, amikor vonatra szállt, mások viszont máshol fedez­ték fel. Akár itt volt, akár ott, az MTK döntetlenül végzett a PTBSC-vel. A rejtély csak a legutóbbi napokban derült ki, amikor előkerült újra Turay és játékra jelentkezett az MTK-nál. Tervei felől kérdeztük meg Turay Jóskát, midőn felhúzta újra a bőrcipőt, hogy ezt a szezont is végigfutballozza. — A múlt vasárnap nem ér­tem rá, — mondja — vidéken voltam. (Értesülésünk szerint Kecskeméten. Szerk.) Már úgy volt, hogy vidékre távo­zom, szép fizetést ígértek, de olyan terveim vannak, ame­lyek Budapestre kötnek. Itt maradok tehát az MTK-nál. Legalább egy évig. Az öltöző egyik sarkában szakoktatás folyik az angol rendszerről. Turaynak (akár­csak a Fradiban a két Sárosi­nak) nem tetszik a rendszer. Meg is mondja róla a vélemé­nyét: — Ez a rendszer nem jó Ma­gyarországon. Maradjunk csak a mi jó magyar rendszerünk­nél, amellyel Schaffer, Pataky, Schlosser, Orth és társai ját­szottak és amellyel végigver­tük Európát. Ne csinálják azt, amit a vízipólóban, hogy min­denkire ráállítanak egy játé­kost. Közben befut Gombkötő, mire Turay megkérdezi: — Hogy is van azzal a ke­reskedelmi érettségivel? Most aztán kiderül, miért maradt Budapesten Turay. Suttyó tovább akar tanulni és kereskedelmi érettségit is sze­retne egyszer szerezni, hogy megfelelő állásba mehessen. Vasszorgalmáról ismert flut­­ball­istánk bizonyára ezt is el fogja érni. Idő és akarat kér­dése az egész. 4. A másik rejtély Cseh Matyi. Ő Kispestről tűnt el. Augusz­tus 15-én lejárt a szerződése. Mindenki azt hitte, hogy to­vábbra is ott marad. Cseh azonban eltírul s újra felütötte fejét a pletyka. Cseh ide megy, Cseh oda megy. Cseh azonban nem ment sehova. A népszerű Matyi katona. Még nem tudja, hogy hova szerződik. Több egyesület is várja. A Kispest heti 45 pen­gő fixet kínált neki, de ez a mi Matyinknak kevés — mondja bátyja: Cseh I. 4 c íme ez a helyzet a Hungária egykori üdvöskéivel. Hol bujkál Turay és Cseh II.? Az ex-császár A Matyi Két úr beszél az örökös eltiltásokról — ön jól tudja, hogy nagy híve vagyok a miniszteri biztosnak, de meg kell mondanom: nem tudom he­lyeselni, hogy úgy dobálózik az örö­kös eltiltásokkal. — Ön viszont jól tudja, hogy egy­általán nem vagyok híve a minisz­teri biztosnak, de bevallom, hogy a szigorát helyeslem é­s a magam ré­széről jóváhagyom az örökös eltil­tásokat. — Könnyű magának! Maga nem futballista! Kiváncsi vagyok, mit csinálna, ha egyetlen örömétől, a futballabdától eltiltanák s tudná, hogy amíg a világ világ, maga már nem élvezheti a kedvenc sportját. Helyeselné-e akkor is­? — Nem helyeselném. D­e ha szán­dékosan megrúgnám, egy játékostár­samat, én is megérdemelném. Csak­hogy én nem rúgnám meg! — Ugyan kérem! Kicsúszik az olyasmi. Egy kis fault nem a világ. — A fault nem is. De megrúgni a másikat! — Az is fault. — Látja, ez a tévedés. A fault an­gol szó és vétlen hibát jelent. Nem pedig szándékos rúgást. Azok, akik egykoron írásba foglalták a játék­­szabályokat, nem is gondoltak arra, hogy akadhat futballista, aki előre megfontolt szándékkal társát rúgja a labda helyett. Csak arra gondol­tak, hogy a futball heves játék lé­vén, véletlenül is előfordulhat egy­­egy szabálytalan mozdulat benne. Ezek megtorlására szolgál a sza­badrúgás,­ vagy ismétlődő esetben a kiállítás. Annak azonban, aki szán­dékosan, mondhatnám tervszerűen megrágja a másikat, nincs helye a sportemberek között. — Tiltsák el egy negyedévre. Fél­évre. De ne örökre! — Már mindent megpróbáltak! Volt már szónoklat, lelki klinika, általános amnesztia, minden. Va­­nak, akiket nem lehet megfékezni. Örökre el kell tehát tiltani ezeket, nem azért, hogy ők ne futballoz­hassanak, hanem azért, hogy a töb­biek emlékezzenek rájuk. — Hetenként kéttucat játékost tilt­hatna el örökre. — Meg is tenném! Legyen nyu­godt, három hét múlva rend lenne a pályán. — Maga egy Nerc! — Nem. Jm­ csak szeretném meg­óvni a sporterkölcsök tisztaságát. A sportban nincs helye erőszaknak. Maga most nevetni fog! — Nem fogok. Nos? —. .Lin azt­ a játékost is örökre tiltanám el, aki a trikójánál fogva rántja vissza a szélsőt. De örökre ám! Hova jutunk, ha a szélső na­gyobb gyorsaságát vagy ügyesebb voltát trikóhúzással lehet ellen­súlyozni — egy szabadrúgás árán! Tíz év múlva majd már lelövik a csatárt góllövés előtt. Legfeljebb szigorított szabadrúgást ítél a bíró. — Nevetséges dolgokat beszél. Maga nem is egy Nero. Maga egy Zsarnóczay! Azt hiszi, azért van az az egyesbíró, hogy véreng­zen. Hát szív nincs a világon? —­ Kezdjék a futballista urak! A múlt héten kint voltam egy mécs­esen. Azt kellett látnom, hogy új MLSz ide, új MLSz oda, az ifi urak éppúgy rugdossák egymást, mint az­előtt. A különbség csak az, hogy most, ha fütyül a biró, vigyázóba állanak. Hát a vigyázz-állás nem segít. Aaj örökös eltiltás annál in­kább. — Mondja meg őszintén: nem rúg­ták meg magát egy meccsen? — De igen. — Tudtam. ÚJ HÖLGYBAJNOK Hölgybajnokunk játékának. Dicsérete abban van. Olyan érték lesz belőle, mint — a Körmöczy far­an­y.

Next