Képes Sport, 1941. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)
1941-09-23 / 38. szám
Tizenhét esztendő után hazatért egy vándor, aki a magyar futballsportnak egyik kimagasló értéke volt. Bejárta a fél világot, hírt, dicsőséget szerzett magának és a magyar sportnak s egyetlen vágya ma is az, hogy hazai földön tovább munkálkodhasson azért az magyar labdarúgásért, melyet mindenekfelett szeret. EisenhofferJózsef nevét nem felejtették el azok, akik élő tanúi voltak a magyar futball legszínesebb, legdicsőségesebb hőskorának. ABTC-ből indult el mindig felfelé ívelő pályafutása, amely a Kispesti AC-on keresztül vezetett a Ferencvárosba és a magyar válogatott csapatba. Eszi — így becéztük annak idején — most 40 éves, de nem néznéd többnek harmincnál. Az egyik kispesti vezető mondta, hogy nyugodtan be merte volna állítani az Újpestellen játszó csapatba.Ami nem is túlzás, hiszen egy esztendővel ezelőtt még nemcsak mestere, hanem állandó tagja volt a világhírű Olimpique Marseille csapatának. Most itt ül velünk szemben és beszél a tapasztalatokban gazdag 17 évről, amit Pécsben, New Yorkban és Marseilleben töltött. — A számunkra annyira szerencsétlen párizsi olimpiász után határoztam el, mondja, hogy külföldön próbálok szerencsét. Nagyon elkeserítő volt az Egyiptomtól elszenvedett 3 : 0-ás eredmény, hiszen klasszisokkal voltunk jobbak. Azt hiszem, afutball történelmében még nem volt rá példa, hogy ilyen balszerencsével veszítsen csapat, mint akkor a magyar válogatott. ElőbbBécsben játszottam két esztendeig, majd hirtelen elhatározással New-Yorkba tettem át a székhelyemet. Hat esztendeig voltam Amerikában, ezután elfogadtam az Olimpique Marseille meghívását és ott kilenc évig . .. tehát egészen mostanáig, __ mint játékos, később pedig mint a csapat mestere működtem. — És hol érezte magát a legjobban? AZAJÖ — Legjobban . . . ? A BTC-ben és a Kispestben» Ezek az időkvoltak életem felejthetetlen emlékei. — Na és külföldön? — Amerika gazdagsága és a francia élet szépsége is élmény marad a számomra. — Idegen országokban milyennek látta a magyar labdarúgósportot? — Ha diadalmasan szerepelt a magyar válogatott csapat valahol, ez erkölcsilleg és anyagilag is javított a helyzetükön. Viszont annál súlyosabban megéreztük mi is, ha a magyar csapat kikapott vagy rosszul játszott. — Most, hogy hazajött, bizonyára látott már bajnoki mérkőzéseket, ezeken keresztül milyennek ítéli meg a magyar futball mai színvonalát? — Láttam két mérkőzést, de a legjobb magyar csapatokat, így a Ferencvárost sem láttam még, nem mondhatok tehát bírálatot. Annyi bizonyos, hogy a régi KAC klaszszissal volt jobb a mai Kispestnél. — Ma időszerű kérdés a játékrendszerről beszélni, ön milyen rendszerben játszatta a csapatát? — Nekem az a véleményem, hogy minden rendszer jó, amit jó játékosok jól alkalmaznak. Én francia csapatomat többféle rendszer játszására tanítottam be és mindig az ellenféltől tettem függővé, hogy milyen rendszerben játszunk. Előfordult, hogy ugyanazon a mérkőzésen két különféle rendszerben játszott a csapatom. Egy ideig inkább a védelemre fektettük a fősúlyt, azután amikor már biztosítottnak látszott a győzelmünk, akkor támadóbb rendszerre tértünk át. Idegenben, ha olyan ellenféllel kerültünk szembe, amelytől félnünk kellett, akkor a WM-rendszert játszottuk, odahaza, könnyebb ellenfelekkel szemben nem ragaszkodtunk a merev formációkhoz. — Franciaországban!* milyen rendszerben játszanaka csapatok? — Ott nagyon sok volt az angol oktató, akik a WM-rendszert vezették be. A párizsi Racing Clubnak sokáig az angol Kimpton volt a mestere. Ez a csapat szinte a tökéletességig fejlesztette a WM-rendszert és kirobbanó sikerük volt, amikor 1936-ban nemcsak a bajnokságot, hanem a Kupát is elnyerték. Ez pedig nagyon nagy szó. Franciaországban a Kupa sokkal nagyobb vonzerővel bír, mint a bajnokság — Csapatának kik voltak a magyar játékosai? — Kohut, Mester, Virág és az újpesti Sas. Amerikára tereljük a szót. — Amerikában miért nem tud a futball gyökeret verni ! — Az amerikaiak importált sportnak tekintik a futballt és nem tudnak irányában felmelegedni. Ott a baseball a főatrakció. Naponként két baseball mérkőzés is van New Yorkban, 30—40.000 néző előtt. Pedig ez a játék igazán nem érdekes és élvezetes. Valósággalaludtam egy ilyen mérkőzésen, a futball irányítása is rossz kezekben van Amerikában. Ha valakinek várn 500 dollárja, már futballcsapatot szervez, hogy üzletet csináljon vele. Aztán ha jön egy-két vereség, elveszíti a kedvét és szélnek ereszti a csapatot. A Brooklyn Wanderers azonban, amelyikben én játszottam, komoly és gazdag klub volt. A híres prágai Spartát is legyőztük. Ezen a meccsen15.000 ember volt, ami Amerikában néző-rekord futballmérkőzésen. — Most, hogy hazajött, mik a tervei? Igaz-e, hogy a Kispestet veszi át? — Erről szó sincs. Jelenlegi körülményeim lehetetlenné teszik, hogy a Kispesttel foglalkozzam. De egy másik klubot,akár vidéken is, szívesen átveszek, persze csak abban az esetben, ha nincs ott jelenleg edző. Mert senkinek az állásáranem pályázom. És ha nem találok olyan csapatot, amelynek most szüksége van oktatóra, inkább várok jövő nyárig. Mindenesetre boldog volnék, ha tapasztalataimat a magyar labdarúgás rendelkezésére bocsáthatnám. Jobb szélen »civilben« Eisenhoffer, a csapat oktatója, mellette Kohut, az 5-ik az újpesti Sas, a II. sor bal szélén Virág, mellette a 2-ik a szegedi Mester Egy Eisenhoffer-bomba a francia kupa döntőjében Olimpique Marseille—Sochaux 3:0. Eizi előtt a kopasz Abegglen II.