Képes Sport, 1941. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1941-12-23 / 51. szám

Juhász István, a Gamma elnöke: — Szeretném, ha az 1941-es Karácsony meghozná a futballbékét Elérkeztünk az 1941-es év végéig is. Ka­rácsony van. Az ajándékok és interjúk ün­nepe. Az 1941-es év kavargó eseményei még nem tisztultak ki, nem értek meg annyira, hogy józan, hűvös tapasztalás származhas­son belőlük, de közvetlen hatásuk alól már felszabad­ul­tank. Az a tény, hogy a 16 elsőosztályú egye­sület­ közül mindössze öt akad már, amely még nagyjából kimeríti az úgynevezett »társadalmi egyesület« ismérveit, félreérthe­tetlenül arra mutat, hogy a vezetés szerepe az üzemi, vállalati sportegyesületek kezébe került. Tagadhatatlan, hogy ennek kialaku­lásában elsősorban az anyagi szempontok­­jutottak döntő jelentőséghez, másfelől azon­ban meg kell állapítanunk azt is: a súly­pontnak ilyen irányú eltolódása nem volt káros a magyar labdarúgásra. Minden ered­mény a fejlődés, a kibontakozás egy állo­mása kell hogy legyen, nem lehet tehát ér­dektelen, ha bepillantunk egy vállalati­­sportegyesület, annak elsőosztályú labda­rúgócsapata életének eszmei hátterébe és a mérleg egyik serpenyőjébe helyezve az elért eredményt, a másikba a vallott célokat, megállapíthatják ennek a számotvetésnek értékét, lehetőségeit és jelentőségét. A Gamma, amelyet ennek az év végi vizs­gálatnak és visszapillantó mérlegelésnek tárgyává tettünk, mindennél alkalmasabb erre. Elsősorban nem méreteinél fogva irányadó: szervezetének egységessége, ve­zetésének biztos vonala, céljainak magas szempontjai, eredményeinek igazoló ereje, szellemének bensőséges családiassága és­­sportszerűségének mindenkori érvényesí­tése azok az érvek, amelyeknél fogva egé­szen különleges szerepet tölt be. A Gamma már születése percétől kezdve egy ember nevével forrott össze: Juhász Istvánéval. A kettő ma már a­­köztudat­­ban is egy fogalmat alkot. Mindazt, amit a Gamma a sportban, a labdarúgásban elért, elsősorban őmiatta és őáltala érte el. Sza­vai tehát, amelyeket mostani karácsonyi kérdéseinkre kaptunk, nemcsak mint egyik legkiválóbb csapatunk legfőbb vezetőjének szavai jelentősek, de azokból, mint egyik legjelentősebb sportvezérünk megnyilat­kozásából az egész magyar labdarúgás eszmét, gondolatot és példát vehet. Első kérdésünk arra irányul, melyek vol­tak a Gamma sportéletének megteremtésé­nél a legfőbb szempontok? — Célom az volt, — mondja Juhász Ist­ván — hogy a vállalat alkalmazottai min­den megkötöttség nélkül, önkéntesen kap­csolódjanak bele a sportba. Ez megtörtént és igen nagy jelentősége többek között ab­ban nyilvánul meg, hogy önműködően le­dőlnek azok a mondvacsinált válaszfalak, amelyeek egy magyar embert egy másik magyar embertől elválaszthatnának. Sze­rintem ez kell hogy legyen a vállalati sportélet legelső célja és legelső eredmé­nye. — Milyen mértékben érti meg és támo­gatja a gyár nagyszámú alkalmazottja a vezetőségnek sportéletük fejlesztésére irá­nyuló törekvéseit — Teljes mértékben. A legtöbben tevéke­nyen vesznek részt a sportban, lelkesen és minden kényszer nélkül. Akik ezt nem te­szik, vagy nem tehetik, szellemi segítsé­gükkel vesznek részt a közös munkában. Tapasztalatom szerint mindenkibe annyira beleoltódik a közös munka révén a Gamma­­színük szeretete, hogy ha el is megy tő­lünk, bárhová kerül, a Gammához húz to­vábbra is a szíve, bensőleg ragaszkodik hozzánk. — Melyek azok a sportágak, amelyeket vezérigazgató úr a gyár és általában a vállalati sport szempontjából a legfonto­sabbaknak tart? — A tények szerint a futballsport moz­gatja m­eg — mint mindenhol — nálun­k is a legnagyobb tömegeket. Ebben akár mint játékos, akár mint szurkoló, szinte min­denki részt vesz. Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy egyéb sportágaink, így első­sorban azok, amelyek nemzetvédelmi szem­pontból jelentősek, nem részesülnek ugyan­olyan, sőt nem egyszer nagyobb támoga­tásban. Elég, ha csak a sportegyesületün­k­­ben működő repülőkre hivatkozom. A re­pülésre, amellyel aránylag jóval keveseb­ben foglalkoznak, többet költünk, mint a labdarúgásra, éppen nagy nemzetvédelmi jelentősége miatt. Jelenleg már nyolc vi­torlázó és egy motoros repülőgéppel ren­delkezünk. — Célszerű lenne-e a vállalati sportot bizonyos mértékben központi irányítás alá helyezni? — Egy ilyen központi irányításnak nem­ érezzük hiányát. Lehetnek természetesen szempontok, amelyek ezt talán szükségessé teszik a jövőben, akkor mi is automatiku­san fogadjuk ezeket a szempontokat. — Rendez-e a Gamma olyan nagyszabású sporteseményeket, amelyeken a gyár összes alkalmazottai résztvennének. — ilyen nagyszabású tömegsportesemé­nyeket — amelyeknek megrendezése amúgy­­ is nagyon nehéz — nem tervezünk. Állan­dóan rendezünk azonban olyan sportbemu­tatókat, amelyekre a gyár összes alkalma­zottait meghívják, így például tornabem­u­­tatókat, amelyek hivatva vannak a Gamma sportegységét még jobban elmélyíteni. Kü­lönös jelentősége van ezeknek a bemutatók­nak a propaganda szempontjából is, fiatal­jaink kedvet kapnak a sportoláshoz, így az utánpótlás folyamatosságát is elősegítjük. — Ismeretes, hogy a Gamma-gyárban és annak sportéletében is a lehető legnagyobb kölcsönös megértés, bajtársi, családi szel­lem, a szinte már közmondásos Gamma-szel­lem uralkodik. Mi a titka ennek a szellem­nek? — Hogy őszinte legyek, nincsen titka. Ez a szellem abból a gondolatból ered, hogy magyar és magyar között nem ismerünk különbséget. Örülnénk, ha ez a szellem nemcsak a Gamma »titka« lenne, de az egész magyar sportélet közkincsévé, egyik alap­vető gondolatává válna a gyakorlatban is. — Mi volt a célja a Gammának egy első­osztályú labdarúgócsapat felállításával. — Nem volt célja. Eredeti tervem az volt, hogy öt labdarúgócsapatunk kemény mun­kával küzdje fel magát a magasabb osztá­lyokba. Közben történt azután, hogy a Bu­dafok anyagi nehézségek közé jutott és az alkalmazottak egy része azzal a kéréssel fordult hozzám: vegyük át a Budafokot. Meg kell említenem, hogy számos alkalma­zottunk anyagi garanciát is vállalt a csapa­tért. A kérést teljesítettem, így vágtunk elébe a természetes fejlődési folyamatnak, csapataink szép eredményei azonban azt mutatják, hogy a jövő fejlődés biztosítva van. (Tudni kell nemcsak azt, hogy a Gamma FC a negyedik helyen végzett az őszi idény­ben, de azt is, hogy például a Gamma Szent Imre­városi Sport Egyesület labdarúgó­­csapata — az egész országban egyedülállóan — pontveszteség nélkül zárta le az őszi évadot! A szerk.) — Sokan mondották és mondják ma is, hogy könnyű a Gammának, hiszen a meg­felelő anyagi erő segítségével sok tehetsé­ges játékost vásárolhat össze. Elég volt-e ez az eredményhez? — Egyáltalán nem volt elég. Lehet bár­mennyi tehetséges játékos egy nagyhírű csapatban, egységes szellem nélkül ered­ményt elérni nem lehet. Példa erre a volt Nemzeti és most éppen a Ferencváros esete. Elvem egyébként is az, hogy a labdarúgó­­csapatnak a jövő év vég­ére saját lábára kell állnia. Nem azért mondom ezt mintha a labdarúgócsapat nem lenne éppen olyan kedves gyermeke a Gamma-családnak, mint a többi; megadtuk azonban neki a lehetősé­geket, időt is adtunk neki, bizonyítsa be, hogy életképes. — Mennyit áldoz a vállalat a sportra évente? — Ez nehéz kérdés. Különösen azért, mert a sporttal kapcsolatban számos olyan ki­adásunk van, amely egyébként is megvolna, csak mi hozzuk kapcsolatba a sporttal. Fel­fogásunk az, hogy munka nélkül senkit sem támogathatunk, a sportélet kereteiben azon­ban számos szegénysorsú alkalmazottat he­lyezünk el mint szertárost, gondnokot és egyéb segéderőt és ilyen módon segítünk rajtuk. A sportra fordított kiadások összege évente mintegy 150—200.000 pengőre tehe­tők. A továbbiakban azután szó esik még ar­ról, hogy Juhász István a szakkérdésekbe nem szól bele és nem vállalkozik tanács­adásra sem. A Gammában az az elv: min­den sportág maga jöjjön tervekkel és ötle­tekkel és ha azok életrevalók, a támogatás nem marad el. Ha azonban szükség van rá, személyesen veszi át a legfőbb vezetést. Így volt ez nyárom a Gamma FC sok meglepe­tést szerzett szerződtetéseinél, amikor Já­­nosy Béla sportigazgató szinte naponta tett jelentést a fejleményeikről és kért egyben hozzájárulást. Ha ez nem lett volna lehet­séges — mint maga Jánosy igazgató mon­dotta — két játékost sem szerződtethetett volna a Gamma. Ha pedig valami ellenke­zik sportbeli felfogásával, az elnök úr sze­mélyesen is közbeszól, mint ahogyan élt vétójogával egy annak idején nagy port felvert válogatott játékos szerződtetési ter­vénél. A Gamma elnöke végezetül a következő­ket mondta a Képes Sportnak: — Szeretném és örülnék, ha az 1941-es Karácsony a futballban meghozná a békét. A rendszerkérdésről van szó. Ebben vélemé­nyem az, hogy mindenkinek a meggyőződé­sét tisztelni kell. Lehetnek csapatok és já­tékosok, amelyeknek egy bizonyos rendszer megfelel, lehetnek olyanok, amelyeknek egy másik rendszer jó. Az egész kérdés jelentő­sége nem olyan nagy, mint amilyent sokan tulajdonítottak neki. Van aki a kék nyak­kendőt szereti, van aki a pirosat; hibás lenne bármelyik rendszert is az egyedül üdvözítőnek kijelenteni. A beszélgetés végetért. A Gamma céljain és elgondolásain keresztül, amelyeket meg­ismertünk, tisztább és világosabb képet al­kothatunk a múlt eredményeiről, a válla­lati sport jövőjének lehetőségeiről és fel­adatairól. Köszönjük meg a Gammának, hogy ezt az önvizsgálatot és számvetést a magyar sport szá­mára lehetővé tette. Follinus János Juhász István SCHAMBACH FEST-TISZTÍT V., Vilmos császár­ út 62. Telefon : 119-445­­■s Vili,­ Baross­ utca 59. Telefon : 143-106

Next