Képes Sport, 1942 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-20 / 3. szám
Forray Árpád a magyar ökölvívók boroszlói esélyeiről A nemzetek és fajok nagy háborúja dúl most szerte a világban. Ebben a nagy erőkifejtésben persze kevés idő és alkalom nyílik arra, hogy ezek a nemzetek az arénák porondjain vagy a sportpályák gyepén mérjék össze egymással az erejüket. A nemzetközi sportélet alszik, vagy legalább is ritkán ad magáról életjelt. A német sportvezetők azonban most sem pihennek és fáradtságot és anyagi áldozatot nem kímélve, fedél alá hozták Európa ökölvívó-bajnokságát. És mert a sport minden más terén túlságos csend honol, ünnepeljük örömmel a német ökölvívó vezetőknek ezt a sportszerű cselekedetét. A háborús EB természetesen nem felel meg a békeidő nagy bajnokságainak, hiszen a szorítók között nem találjuk meg Európa minden nemzetének képviselőit a mai viszonyok figyelembevételével azonban így is szép számú és erős mezőny fog küzdeni a büszke bajnoki címért. Az ságra, Európa bajnokamely a hét második felében — január 21-e és 25-e között — kerül lebonyolításra, a magyar ökölvívó válogatott már hétfőn este elutazott Boroszlóba. A verseny kiírása szerint minden résztvevő nemzetnek súlycsoportonként két két embert lehet indítani. A kísérők és mérkőzésvezetők száma pedig a benevezett csapat nagyságához aránylik. A Magyar Ökölvívó Szövetség kihasználva a kiírásban megengedett nevezési számot, maximális létszámú együttessel képviselteti a a nemzeti színeket. A csapat kísérői között vannak Kalándy Imre, a Szövetség elnöke, Forray Árpád, a Szövetség alelnöke, aki egyúttal pontozói tisztet is fog betölteni, Sulkó Béla szövetségi kapitány, Dobránszky szövetségi tréner, Vinkei és Nagy mérkőzésvezetők. Amennyire azt előre meg lehet állapítani, a háborús Európabajnokság rendezése mindenben a legmegfelelőbb és megszokott óramű-pontossággal a németektől fog lezajlani. Más kérdés, hogy sportbeli téren mit várhatunk. Erről és az EB egyéb időszerű kérdéseiről beszélgettünk elutazás előtt Forray Árpáddal, aki az Ökölvívó Szövetség mai vezetői közül nemzetközi viszonylatban talán a legtájékozottabb. Túl sok a homályos pont — Megfelelő előkészítés után indul-e útnak a tizenhat főnyi magyar gárda a boroszlói bajnokságra! — tettük fel az első kérdést. — Amennyire meg tudtam állapítani, az arra illetékesek mindent megtettek, hogy a fiúk a lehető legjobb formában induljanak útnak. Azt azonban nem tudom, hogy sikerült-e a fiúk állóképességének fokozása, amire pedig a legutóbbi magyar-olasz mérkőzés alapján nagy szükség van. A szakszerű elókészítés minden bizonnyal kiterjedt erre is és így remélem, ezen a téren sem lesz lorosztóban semmi hiba. Az állóképesség fokozásán kívül a technikai felkészültségen volt a fő hangsúly. Fiaink technikai iskolázottsága jóformán világhírű. Aggályos ellenben, hogy az ellenfelek között túl sok a homályos pont. Rendszeres nemzetközi kapcsolatokról ugyanis nem lehet beszélni, ■már pedig összehasonlításra csak a sűrű nemzetközi kapcsolatok alapján vállalkozhat az ember. Az olasz válogatott tagjai például jórészt az utánpótlás keretéből kerültek ki. Annyit mindenesetre megállapíthatok, hogy a boroszlói bajnokságot a németek fölénye fogja jellemezni, mert hiszen a hazai versenyzők mindig nagy helyzeti előnyben vannak és ezt az előnyt még növeli a szokatlan kiírás is. A legalkalmasabb időben — Megfelelő időpontban kerül-e lebonyolításra a háborús EB! — hangzik második kérdésünk. — A formák szempontjából a legmegfelelőbb időpontban. Egyesületeink ugyanis a Csapat Bajnokságra készülnek, amely a legnagyobb hazai verseny és így ökölvívóink a szövetségi előkészítésen kívül egyesületeikben is állandóan dolgoznak. Más kérdés, hogy lelki szempontból megfelelő-e ez az időpont, mert bizony a Budapestre kitűzött Európabajnokság elmaradása néhány, erre beállított versenyzőt letört. Szerencsére megtörtént a helyes lelki előkészítés is, amelyet Kalándy elnök úr végzett nagy körültekintéssel. — Magáról a csapatról csak annyit, hogy az a múlthoz képest, nem áll a legragyogóbb erőkből, jelenleg azonban ez a legjobb együttesünk. A múltban ugyanis mindig volt a csapatban 3—4 biztos pont, amire minden körülmények közt számíthattunk. Ezt most nem mondhatjuk el. Itt van például Podány, aki a múltban egyik legbiztosabb emberünk volt, most az előkészítő mérkőzéseken súlyon felül indult, de nem tudott helytállni a fiatalokkal szemben. Beállítása — szerintem — nem a legmegnyugtatóbb megoldás. De nemcsak Podánnyal vagyunk így, hanem a többi »öreggel« is. Én már annak idején azért mondtam le a kapitányságról, mert láttam, hogy az utánpótlás biztosítását és az ezzel kapcsolatos szükséges dolgokat nem sikerült keresztülvinni. Ha Torma II. nem játszadozik... — A magyar gárdából kinek van esélye győzelemre! — Erre a kérdésre különösen nehéz felelni. Nem tudjuk ugyanis, hogy kik lesznek az ellenfeleink. A németek, tudomásom szerint, szabadságolják a katonaversenyzőket, ezekről viszont nem tudhatjuk, hogy milyen formában vannak. Általában nagy ingadozások várhatók a formák körül és akár a mi részünkről, akár más országok versenyzőinek részéről nagy »betörések« lehetségesek. Vegyük talán sorra a különböző súlycsoportokat. A magyar színeket ugyebár a következők képviselik: légsúly: Podány, Miriszlai; harmatsúly: Bogács, Darni; pehelysúly: Frigyes, Chapogya; könnyűsúly: Papp, Voinovich; váltósúly: Tonna II., Szentgyörgyi; középsúly: Csontos, Szalai; félnehézsúly: Szigeti, Jászai; nehézsúly: Nagy és Homolya. Mi a véleménye a versenyzőkről egyénenkintt . Kellemetlen kérdés! Ha az ember őszintén akar válaszolni, tömegesen haragítja magára a s értődőket. Hogy azonban mégis adjak valami képet a versenyzők várható szerepléséről, jegyezzük fel talán a következőket. Amennyiben Podánynak sikerül simán leadni a súlyfelesleget és ez a fogyasztás nem megy állóképességének a rovására ... No, de hagyjuk. Én mégis többet várok Miriszlaitól. Bogács minden bizalma a rutinjában van, talán ez elegendő is lesz az eredményes szerepléshez. Darai még mindig nem kiforrott versenyző, bár a pesti gyakorlatozásokon nagyon sokat javult. Frigyes készült fel a legjobban. Ő annyiszor próbálta már megostromolni nagy versenyek bajnoki címét, hogy most a igazán itt az ideje a sikernek. Nagyon akar most Frigyes és csodálkoznék, ha ezt a nagy akarást nem koronázná siker. Legalább is egy szép helyezés alakjában. Remélem, hogy ebben segítőtársa lesz Csapagya, aki még nem elég érett ilyen nagy viadalra. Könnyűsúlyban sem Papp, sem Voinofvich nincs régi nagy formájában, bár az utolsó próbákon mindent megtettek, hogy javuljanak. Persze nehéz formába lendülni annak, aki egyszer már abbahagyta. — Külön fejezetet érdemel Torma II. , a magyar ökölvívósport reménysége. Ha a kis Torma nem könnyelműsködi el a mérkőzéseit, — amire nagyon is hajlamos — biztosan számíthatunk győzelmére. Egyszer Zágrábban egy ismeretlen horvát versenyzővel próbált »játszadozni«. Addig-addig játszadozott, amíg olyan ütést kapott, hogy megroggyant bele. Pedig ha komolyan veszi ellenfelét, nem lehetett volna vitás a győzelme. Most is csak ettől féltem Torma 11.-t. Szentgyörgyi bámulatos akaraterővel és küzdőképességgel rendelkezik. Ha védekezni is megtanulna. Tormának is méltó ellenfele lehetne. Helyezést még így is elérhet. Csontos és Szalai közül utóbbi van jobb formában. Nekik egyébként igen nehéz a helyzetük, mert ebben a súlycsoportban túl erős mezőny lép a kötelek közé. A győztest itt könnyű eltalálni, mert akár Baumgarten, akár Pepper indul, mindenképpen győztesnek tekinthető. Jászainak csak akkor van esélye, ha reitendes erejű ütései sikerülnek. Szigeti rutinjával fogja megkísérelni az eredményes szereplést. Nagy most kezdi visszaszerezni elvesztett önbizalmát, ami azt jelenti, hogy a régi tudását teljes mértékben nyújtani fogja. Helyzete azonban neki is és Homolyárunk is igen nehéz, mert a győztes itt minden bizonnyal Hoff és Bunge közül kerül ki. Olasz nehézsúlyú nincs, aki klasszisnak vehető és más nemzeteknek nincs hozzájuk felérő nehézsúlyú versenyzője. Mikor ezek a sorok napvilágot látnak, válogatottaink már talán meg is érkeztek Boroszlóba. Bátran megírhatjuk tehát, hogy a magyar fiúkat nem minden aggodalom nélkül bocsátottuk a rá, mert a felkészülés bizony nem sikerült minden tekintetben. Ha mégis sikerülne magyar szívvel és magyar lelkesedéssel a nemzeti színeket újabb diadalra vinni, — aminek a reményéről a Válogatás apróbb hibái ellenére sem mondunk le — a magyar sporttársadalom örülne a legjobban. A fiúkon a sor, hogy ezt az örömet megszerezzék. Ifj. Láng János. * Forray Árpád, a MÖSz alelnöke SCHAMBACH FEST-TISZTÍT V., Vilmos császár út 62. Telefon: 119-045 és VIII., Baross-utca 59. Telefon : 143-416 SCHILLI JÓZSEF ÚRISZABÓ mindennemű sport- és estélyiruhák készítője Budapest, V., Dorottya utca 11. Telefon : 182-291