Képes Sport, 1942 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-20 / 3. szám

Forray Árpád a magyar ökölvívók boroszlói esélyeiről A nemzetek és fajok nagy háborúja dúl most szerte a világban. Ebben a nagy erő­kifejtésben persze kevés idő és alkalom nyílik arra, hogy ezek a nemzetek az aré­nák porondjain vagy a sportpályák gyepén mérjék össze egymással az erejüket. A nemzetközi sportélet alszik, vagy legalább is ritkán ad magáról életjelt. A német sportvezetők azon­ban most sem pihennek és fáradtságot és anyagi áldoza­tot nem kímélve, fedél alá hozták Európa ököl­v­ívó-bajnokságát. És mert a sport min­den más terén túlsá­gos csend honol, ün­nepeljük örömmel a német ökölvívó veze­tőknek ezt a sport­szerű cselekedetét. A háborús EB termé­szetesen nem felel meg a békeidő nagy bajnokságainak, hi­szen a szorítók között nem találjuk meg Európa minden nem­zetének képviselőit a mai viszonyok figye­lembevételével azon­ban így is szép szá­mú és erős mezőny fog küzdeni a büszke bajnoki címért. Az ságra, Európa bajnok­­amely a hét második felében — január 21-e és 25-e kö­zött — kerül lebonyolításra, a magyar ököl­vívó válogatott már hétfőn este elutazott Boroszlóba. A verseny kiírása szerint min­den résztvevő nemzetnek súlycsoporton­ként két két embert lehet indítani. A kísé­rők és mérkőzésvezetők száma pedig a be­nevezett csapat nagyságához aránylik. A Magyar Ökölvívó Szövetség kihasználva a kiírásban megengedett nevezési számot, maximális létszámú együttessel képviselteti a a nemzeti színeket. A csapat kísérői között vannak Kalándy Imre, a Szövetség elnöke, Forray Árpád, a Szövetség alelnöke, aki egyúttal pontozói tisztet is fog betölteni, Sulkó Béla szövetségi kapitány, Dobránszky szövetségi tréner, Vink­ei és Nagy mérkő­zésvezetők. Amennyire azt előre meg lehet állapítani, a háborús Európabajnokság rendezése min­denben a legmegfelelőbb és megszokott óramű-pontossággal a németektől fog lezaj­lani. Más kérdés, hogy sportbeli téren mit várhatunk. Erről és az EB egyéb időszerű kérdéseiről beszélgettünk elutazás előtt For­ray Árpáddal, aki az Ökölvívó Szövetség mai vezetői közül nemzetközi viszonylatban talán a legtájékozottabb. Túl sok a homályos pont — Megfelelő előkészítés után indul-e útnak a tizenhat főnyi magyar gárda a boroszlói bajnokságra! — tettük fel az első kérdést. — Amennyire meg tudtam állapítani, az arra illetékesek mindent megtettek, hogy a fiúk a lehető legjobb formában induljanak útnak. Azt azonban nem tudom, hogy sike­rült-e a fiúk állóképességének fokozása, amire pedig a legutóbbi magyar-olasz mér­kőzés alapján nagy szükség van. A szak­szerű­ e­lókészítés minden bizonnyal kiterjedt erre is és így remélem, ezen a téren sem lesz l­orosztóban semmi hiba. Az állóképes­ség fokozásán kívül a technikai felkészült­ségen volt a fő hangsúly. Fiaink technikai iskolázottsága jóformán világhírű. Aggályos ellenben, hogy az ellenfelek között túl sok a homályos pont. Rendszeres nemzetközi kapcsolatokról ugyanis nem lehet beszélni, ■már ped­ig összehasonlításra csak a sűrű nemzetközi kapcsolatok alapján vállalkoz­hat az ember. Az olasz válogatott tagjai­­ például jórészt az utánpótlás keretéből ke­rültek ki. Annyit mindenesetre megállapít­hatok, hogy a boroszlói bajnokságot a né­metek fölénye fogja jellemezni, mert hiszen a hazai versenyzők mindig nagy helyzeti előnyben vannak és ezt az előnyt még nö­veli a szokatlan kiírás is. A legalkalmasabb időben — Megfelelő időpontban kerül-e lebonyo­lításra a háborús EB! — hangzik második kérdésünk. — A formák szempontjából a legmegfele­lőbb időpontban. Egyesületeink ugyanis a Csapat Bajnokságra készülnek, amely a leg­nagyobb hazai verseny és így ökölvívóink a szövetségi előkészítésen kívül egyesületeik­ben is állandóan dolgoznak. Más kérdés, hogy lelki szempontból megfelelő-e ez az időpont, mert bizony a Budapestre kitűzött Európabajnokság elmaradása néhány, erre beállított versenyzőt letört. Szerencsére megtörtént a helyes lelki előkészítés is, am­elyet Kalándy elnök úr végzett nagy kö­rültekintéssel. — Magáról a csapatról csak annyit, hogy az a múlthoz képest, nem áll a legragyo­góbb erőkből, jelenleg azonban ez a legjobb együttesünk. A múltban ugyanis mindig volt a csapatban 3—4 biztos pont, amire minden körülmények közt számíthattunk. Ezt most nem mondhatjuk el. Itt van pél­dául Podány, aki a múltban egyik legbiz­tosabb emberünk volt, most az előkészítő mérkőzéseken súlyon felül indult, de nem tudott helytállni a fiatalokkal szemben. Be­állítása — szerintem — nem a legmegnyug­tatóbb megoldás. De nemcsak Podánnyal vagyunk így, hanem a többi »öreggel« is. Én már annak idején azért mondtam le a ka­pitányságról, mert láttam, hogy az után­pótlás biztosítását és az ezzel kapcsolatos szükséges dolgokat nem sikerült keresztül­vinni. Ha Torma II. nem játszadozik... — A magyar gárdából kinek van esélye győzelemre! — Erre a kérdésre különösen nehéz fe­lelni. Nem tudjuk ugyanis, hogy kik lesz­nek az ellenfeleink. A németek, tudomásom szerint, szabadságolják a katonaversenyző­­ket, ezekről viszont nem tudhatjuk, hogy milyen formában­ vannak. Általában nagy ingadozások várhatók a formák körül és akár a mi részünkről, akár más országok versenyzőinek részéről nagy »betörések« lehetségesek.­­ V­együk talán sorra a különböző súly­csoportokat. A magyar színeket ugyebár a következők képviselik: légsúly: Podány, Miriszlai; harmatsúly: Bogács, Darni; pe­helysúly: Frigyes, Chapogya; könnyűsúly: Papp, Voinovich; váltósúly: Tonna II., Szentgyörgyi; középsúly: Csontos, Szalai; félnehézsúly: Szigeti, Jászai; nehézsúly: Nagy és Homolya. Mi a véleménye a ver­senyzőkről egyénenkintt . Kellemetlen kérdés! Ha az ember őszintén akar válaszolni, tömegesen hara­gítja magára a s értődőket. Hogy azonban mégis adjak valami képet a versenyzők vár­ható szerepléséről, jegyezzük fel talán a következőket. Amennyiben Podánynak si­kerül simán leadni a súlyfelesleget és ez a fogyasztás nem megy állóképességének a rovására ... No, de hagyjuk. Én mégis töb­bet várok Miriszlaitól. Bogács minden bi­zalma a rutinjában van, talán ez elegendő is lesz az eredményes szerepléshez. Darai még mindig nem kiforrott versenyző, bár a pesti gyakorlatozásokon nagyon sokat ja­vult. Frigyes készült fel a legjobban. Ő annyiszor próbálta már megostromolni nagy versenyek bajnoki címét, hogy most a igazán itt az ideje a sikernek. Nagyon akar most Frigyes és csodálkoznék, ha ezt a nagy akarást nem koronázná siker. Legalább is egy szép helyezés alakjában. Remélem, hogy ebben segítőtársa lesz Csapagya, aki még nem elég érett ilyen nagy viadal­ra. Könnyűsúlyban sem Papp, sem Voinof­vich nincs régi nagy formájában, bár az utolsó próbákon mindent megtettek, hogy javuljanak. Persze nehéz formába lendülni annak, aki egyszer már abbahagyta. — Külön fejezetet érdemel Torma II. , a magyar ökölvívósport reménysége. Ha a kis Tor­ma nem könnyelműsködi el a mér­kőzéseit, — amire nagyon is hajlamos — biztosan számíthatunk győzelmére. Egyszer Zágrábban egy ismeretlen horvát verseny­zővel próbált »játszadozni«. Addig-addig játszadozott, amíg olyan ütést kapott, hogy megroggyant bele. Pedig ha komolyan veszi ellenfelét, nem lehetett volna vitás a győzelme. Most is csak ettől féltem Tor­ma 11.-t. Szentgyörgyi bámulatos akarat­erővel és küzdőképességgel rendelkezik. Ha­ védekezni is megtanulna. Tormának is méltó ellenfele lehetne. Helyezést még így is elérhet. Csontos és Szalai közül utóbbi van jobb formában. Nekik egyébként igen nehéz a helyzetük, mert ebben a súlycso­portban túl erős mezőny lép a kötelek közé. A győztest itt könnyű eltalálni, mert akár Baumgarten, akár Pepper indul, minden­képpen győztesnek tekinthető. Jászainak csak akkor van esélye, ha reitendes erejű ütései sikerülnek. Szigeti rutinjával fogja megkísérelni az eredményes szereplést. Nagy most kezdi visszaszerezni elvesztett önbizalmát, ami azt jelenti, hogy a régi tudását teljes mértékben nyújtani fogja. Helyzete azonban neki is és Homolyárunk is igen nehéz, mert a győztes itt minden bizonnyal Hoff és Bunge közül kerül ki. Olasz nehézsúlyú nincs, aki klasszisnak ve­hető és más nemzeteknek nincs hozzájuk felérő nehézsúlyú versenyzője. Mikor ezek a sorok napvilágot látnak, válogatottaink már talán meg is érkeztek Boroszlóba. Bátran megírhatjuk tehát, hogy a magyar fiúkat nem minden aggoda­lom nélkül bocsátottuk a rá, mert a felké­szülés bizony nem sikerült minden tekin­tetben. Ha mégis sikerülne magyar szív­vel és magyar lelkesedéssel a nemzeti szí­neket újabb diadalra vinni, — aminek a reményéről a Válogatás apróbb hibái elle­nére sem mondunk le — a magyar sport­társadalom örü­lne a legjobban. A fiúkon a sor, hogy ezt az örömet meg­szerezzék. Ifj. Láng János. * Forray Árpád, a MÖSz alelnöke SCHAMBACH FEST-TISZTÍT V., Vilmos császár­ út 62. Telefon: 119-045 és VIII., Baross-utca 59. Telefon : 143-416 SCHILLI JÓZSEF ÚRISZABÓ mindennemű sport- és estélyiruhák készítője Budapest, V., Dorottya­ utca 11. Telefon : 182-291

Next