Képes Sport, 1942 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1942-11-17 / 46. szám

A Ferencváros esete Szőke II futballbíróval Rég nem vert fel oly nagy port egy sportesemény, mint az Elektromos—Ferencváros 3:2-es mérkőzésének félbeszakítása. Most akörül zajlik a per, igazolja-e az MLSz a mérkőzést a tény­leg elért eredménnyel vagy semmisítsem meg és rendelje el a bajnoki mérkőzés újrajátszását. Az első tárgyaláson az Elektro­mosok részéről senki­ se jelent meg, mert — mint mondták — a játékvezető lefújta a játékot, azt ők megnyerték és az eredményt nem lehet megváltoztatni. Egészem más az álláspontja a Ferenc­városnak. Erről vitéz Kemenesy Sándor, az egyesület főtitkára így nyilatkozott a Képes Sportnak: — Nekünk az Elektromos sportegyesületével semmi bajunk, hiszen ők nem tehetnek arról, hogy Szőke II. ily gyengén vezette a mérkőzést és azt idő előtt minden komoly ok nélkül beszüntette. Hogy a mérkőzést feltűnően gyengén vezette, azt mindenki megállapíthatta, aki kint volt a latorca utcai sporttelepen, de kitűnik ez Hingyi György szövetségi ellenőr jelentéséből is. Ez a jelentés azonban nemcsak a játékvezetés gyengeségét hangsúlyozza, hanem Szőke II.-nek a közönséggel szemben tanúsított viselkedését is élesen kifogásolja. Kár tehát a hibát a Ferencvárosban keresni, amelynek sem a vezetősége, sem a játékosa­i nem voltak előidézői a játékbeszüntetésnek, ebben egyedül és kizárólagosan a játékvezető a hibás. — Elismerjük, hogy a közönség zajongott és tüntetett Szőke II. ellen, de ezt csak saját magának köszönheti. A leg­nyugodtabb idegzetű nézőt is kihozza ugyanis a sodrából, ha azt látja, hogy az egyre durvábban játszó Buzássyt nem zárja ki a bíró a játékból, hanem megelégszik a folytonos figyelmeztetés­sel, velünk szemben viszont a szabályok teljes szigorát alkal­mazza és két büntető rúgással perceken belül a terhünkre dönti el a mérkőzés. Megértjük tehát a közönség viselkedését, bár - ezt hangsúlyozzam — mi is helytelenítjük. —• Ami a mérkőzés sorsát illeti, arra vonatkozóan a Ferenc­város csak a szabályok előírásának az alkalmazását kéri. Ha a Szövetség megállapítja, hogy mi vagyunk a hibásak, ám írja a mérkőzés két pontját az Elektromos javára. Ha ellenben a ren­­delkezésére álló és általunk rendelkezésére bocsátott adatokból az derül ki, hogy a játékvezető volt a hibás, nem következhet be más, mint a mérkőzés megsemmisítése és újrajátszatása. Emellett szól a szövetségi ellenőr jelentése, amely lesújtó véleményt tar­talmaz a játékvezető működéséről és nem lát okot az elhamarko­dott játékbeszüntetésre és a mi igazunkat támasztja alá a rendőri jelentés is. — Amikor Szőke II. az ellenünk ítélt második 11-est is berúgatta és a mi csapatunk az ítéletet és annak eredményét tudomásul véve a játékkezdésre felállt, a nézőtérről valóban élesen tüntettek ellene. Ez azonban nem lehetett ok arra, hogy Szőke II. belefújjon a sípjába és levonuljon a játéktérről. Kötelessége lett volna megkísérelni, hogy a zajongást udvarias felszólítással megafonon lecsillapítsa és csak akkor adhatott volna jelt a mérkőzés beszüntetésére, ha sem a felszólítás, sem a rendőrség intézkedése nem bizto­síthatta volna a mérkőzés sportszerű befejezését. Szőke II. azonban egy percig sem várt és kísérletet sem tett a játék folytatására.­­ Úgy látszik különben, hogy nagy zavarában összekeverte a szabályok rendelkezéseit is, ahelyett, hogy az előírt öt percnyi várakozással rendet próbált volna teremteni, a rendőrségtől kívánta, hogy az öt perc alatt ürítse ki a pályát. Ezt a kíván­ságát persze a rendőrség nem teljesíthette, hiszen ez gyakorlati­lag keresztülvihetetlen. A közönség eltávolítása azonban mégis megtörténhetett volna és utána — még mindig elég világos lévén — le lehetett volna játszani a hátralevő 12 percet. — 12 percet — hangsúlyozom — mert a játékvezető bevallása szerint is ennyi volt hátra, ez az idő pedig nekünk is alkalmat szolgáltathatott volna a mérkőzés eredményének a megváltozta­tására. Ezek után a sporttársadalom érthető érdeklődéssel vár­­.• hogyan dönt ebben a kérdésben az MLSz? Az egyesbíró csütör­tök este folytatja az ügy kivizsgálását és talán meg is hozza döntését. Mit szól azonban az ügyhöz a Játékvezetők Testülete, amely eddig — csodálatosképpen — még egyáltalában nem hal­latta szavátf T­e is add oda rongyaidat! mert ez hazafias kötelességed, — olvassak a plakáton, a hirdeté­sekben és újságcikkekben. És a magyar társadalom híres arról, hogy sokkal nagyobb áldozatok meghozatalában is példát mutat, a rongyait meg különösen szívesen adja oda, ha ezzel is szolgál­hatja a hazafias kötelességét. Eddig nem is tudták sokan — vagy talán nem gondoltak rá — mily fontos nyersanyag a rongy. Annál jobban megértik most, amikor már az egész világ ráeszmélt a­­ nyersanyag rendkívüli fontosságára és hadászati jelentőségére. Érthető tehát, hogy az iparügyi miniszter rendeletben szabályozta a textilhulladék — rongy — gyűjtését és tegnap már meg is kezdték a leventék a munkát, amelynek eredménye újabb lépéssel viszi majd előbbre a magyar honvédelem ügyét. Ezt a célt szolgálja >A Rongy­ című kultúrfilm bemutatása, amiről legutóbbi számunk filmrovatában már megemlékeztünk. Ez a kis film nagyon ügyesen vetíti a néző elé, hogyan lesz a feleslegessé vált rongyból ismét fonal, majd később új textiláru. Most tudja csak meg a közönség, mily fontos és értékes anyagot dobott eddig könnyelműen a szemétbe, mert úgy vélte, hogy elhasznált rongyaira nincs többé szüksége. A mai nehéz viszonyok közt a rongy nemcsak értéket jelent, amit bűn volna a szemétbe dobni vagy elégetni, de nélkülözhetetlen is ez a textilanyag, mert pótolja a külföldi piacok nehezen behozható anyagát. Ezért kell összeszedni mindenféle rongydarabot, a használatból kivett nyakkendőtől kezdve a rongyos harisnyáig, mert a rongy ma nemes textilhulladéknak számít Gyűjtsük tehát össze és adjuk át az érte kopogtató leven­téknek, akik vasárnap mindenütt jelentkezni fognak érte. RONGYAIDAT

Next