Képes Sport, 1943. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1943-09-07 / 36. szám

3000-res futóbajnok volt a Gamma labdarúgó válogatott Horváth Károlya Délelőtt felkerestük a jdKKEmMLi Gamma-gyárban Horváth Károlyt, a válogatott Si­ keret egyik legjobb for­mában lévő tagját. A WK­ikKK.9 szerény, szimpatikus fiú a személyzeti osztály tisztviselője. (Mint utó­lag megtudtuk, egyik 14L legszorgalmasabb tiszt­viselője.) De most adjuk RBBpk át neki a szót: — 1920 augusztus 29 én Sók­ jjBaágh születtem­­ Gyulán. Tanul-JBH Hiányaimat ott , tem­piomban érettségiztem. Már diák koromban sokat atletizáltam, futbal­loztam és még sok más sportot űztem. Tizenhét éves koromban tagja lettem a Gyulai AC ifjú­sági csapatának és többször voltam ifjúsági válogatott. Egy alkalommal megnyertem a ke­­miét 3000 méteres siklató bajnokságát, majd tagja lettem a Gyulai AC-nak és ott is játszot­­tam, amíg feljöttem Pestre. — Mikor jött fel Pestre? — 1941-ben feljöttem próbajátékra a Gammá­hoz. Itt tetszett is a játékom, de szüleim kéré­sére visszamentem Gyulára. Végül 1942-ben ko­moly elhatározással ismét vonatra ültem. Azóta itt vagyok Pesten. Egy hónapig a Közellátási Minisztériumban voltam tisztviselő és onnan kerültem ide a Gamma-gyár személyzeti osztá­lyára. — Mindjárt betették az első csapatba? — tesszük fel a következő kérdést. — Igen. Azóta állandó tagja vagyok a csa­patnak és remélem hasznomat is veszik. — Most, hogy a válogatottság küszöbön áll, árulja el nekünk, mi a titka annak, hogy ta­valy és az idén is ilyen jó átlagformában van. — Jó formámnak az az oka, hogy a heti edzé­seket pontosan betartom és hogy sportszerűen élek. — Most, közvetlenül az indulás előtt nem fél egy kicsit a repülő úttól és a svéd és finn mérkőzéstől ? — Ami az utat illeti, attól nem félek, mert itthon a Gamma SE-ben már repültem. A mérkőzésekkel kapcsolatban csak azt mond­hatom, nagyon boldog vagyok, hogy Vághy kapitány úr az ország legjobb 15 játékosa közé engem is oda sorozott. Ígérem mind a 15 játé­kos nevében, hogy kint külföldön, messze ha­zánktól szívvel-lélekkel küzdünk majd a ma­gyar színekért és minden áron kiharcoljuk a győzelmet. Nyugodtan küldhetjük tehát fiainkat a min­dig vendégszerető Svéd- és a testvér Finn­országba. Hisszük és reméljük, hogy ez a tizenöt ízig-vérig magyar fiú folytatja majd az ismét feljövőben lévő magyar labdarúgás győ­zelmi sorozatát. Novák Ilonka útnak Csík Ferenc dr. úszókapi­tány gratulál Szegedinek 2:45-ös új 200 m-es mell­ilonkának Hunyadfi a hó- A Balaton hősnője című cikkünkben legutóbb érdekes interjút közöltünk Pécsiné Molnár Magdával, a Bala­ton átúszás női győztesével. Pécsiné bravúrját azóta már a filmhíradókban is láthatta a kö­zönség, amint a viharos hullámokkal küzdve, győztesen ér a célba. Cikkünkbe egy kis nyom­datechnikai hiba csúszott, amennyiben­ Pécsiné legutóbbi balatoni eredménye 4 óra 04 perc, 16 mp tévesen 4 óra 44 perc, 16 mp-nek volt feltüntetve. Miután pedig ez a 40 kis perc különbség mégis csak nagy dolog, Pécsiné Molnár Magda javára sietünk ezt helyre­igazítani. Tehát: 4 óra 04 perc, 16 másodperc! Kik a legjobb bank­atléták? A Magyar Pénzintézeti Spo­rtegyletek Li­gája kedden és szerdán a margitszigeti .’•rportterepen rendezi meg bankbajnoki atlé­tikai versenyét. A verseny — amelyen szá­mos sí menti atléta is rész­t vesz — mindkét napon délután 4 órakor kezdődik. ÜGETŐ MŰSOR Szeptemberi versenynapok: 10., 14., 16., 21., 23., 28., 30 A versniyek mindenkwr dilutin fél 3 órakor kaadanak A szövetségi kapitány mosolyog,­­ az edző pedig kesereg A Labdarugók Házában igen mozgal­mas az élet. Minden sarokban kizárólag a válogatott esélyeit latolgatják. A své­­dek formáját illetőleg senki sem tud biz­tosat mondani. Az egyik vezető csendesen megjegyzi, hogy a svédek igen veszélye­sek otthonukban, hisz a múlt évben egy jó képességű csapatot vertek 6:2-re, de már a csapat nevét nem tudja. Kalmár Jenő a szövetségi oktató leg­­szótlanabb az egész társaságban. Nekidől a korlátnak és gondokba ráncolja homlo­kát. Merengéséből t­elveztem, amikor »ma­gányát« megzavartuk. A válogatott csa­patot és annak esélyeit illetően kérdezzük meg. Nem valami jó beszélő alany a szö­vetségi oktató, azért úgy látszik, hogy a keserűsége megszólaltatta: — Mit mondjak erről a válogatottról?! idény kezdeti formák, egy­­ egész csomó sérült, minden poszton inog az egész csa­pat. Legjobbjaink Perényi, Szalay sérül­­tek­ Balogh állapota sem megnyugtató. A szolnoki Szűcs talán kiheveri sérülését, de halovány vigasz ez. — A svédek olyan erősek ? — vetjük fel a kérdést. — A svédek mindenesetre rettentő gyor­sak és egy álmos magyar csapatot kön­­­nyen sakk mattra tehetnek az otthoni kör­nyezetben. Pár év óta nem láttam a své­deket, pedig akkor is már erősen javuló­ban voltak. — Egyáltalában eljut-e a válogatott Svédországba? — Ez is bizonytalan még. Egy biztos hogy a válogatott egyik csoportja szerdán indul Berlinbe. Lehet, hogy ottrekedünk. Eddig az a helyzet, hogy Berlinből re­pülőgépen mennénk tov­ább, de hogy ez a menetrendszerű repülőgép közlekedik-e­­ jelenleg, azt még nem sikerült megtud­nunk.­­ Nem­ is csodálkozunk ezek után, hogy Kalmár Jenőnek nincs valami »tyuhaj« jókedve. Közben megérkezett Vághy Kálmán szövetségi kapitány. Ünnepélyesen megha­jol Kalmár Jenő előtt és átadja az I. osz­tályú sportérmet és az ahhoz járó okleve­let a szövetségi edzőnek, aki megilletődve fogadja, de ez az »ünepélyes« aktus sem tud mosolyt varázsolni gondokba gyötört arcára. Vághy Kálmán és Kalmár Jenő

Next