Képes Sport, 1943. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1943-09-07 / 36. szám
3000-res futóbajnok volt a Gamma labdarúgó válogatott Horváth Károlya Délelőtt felkerestük a jdKKEmMLi Gamma-gyárban Horváth Károlyt, a válogatott Si keret egyik legjobb formában lévő tagját. A WKikKK.9 szerény, szimpatikus fiú a személyzeti osztály tisztviselője. (Mint utólag megtudtuk, egyik 14L legszorgalmasabb tisztviselője.) De most adjuk RBBpk át neki a szót: — 1920 augusztus 29 én Sók jjBaágh születtem Gyulán. Tanul-JBH Hiányaimat ott , tempiomban érettségiztem. Már diák koromban sokat atletizáltam, futballoztam és még sok más sportot űztem. Tizenhét éves koromban tagja lettem a Gyulai AC ifjúsági csapatának és többször voltam ifjúsági válogatott. Egy alkalommal megnyertem a kemiét 3000 méteres siklató bajnokságát, majd tagja lettem a Gyulai AC-nak és ott is játszottam, amíg feljöttem Pestre. — Mikor jött fel Pestre? — 1941-ben feljöttem próbajátékra a Gammához. Itt tetszett is a játékom, de szüleim kérésére visszamentem Gyulára. Végül 1942-ben komoly elhatározással ismét vonatra ültem. Azóta itt vagyok Pesten. Egy hónapig a Közellátási Minisztériumban voltam tisztviselő és onnan kerültem ide a Gamma-gyár személyzeti osztályára. — Mindjárt betették az első csapatba? — tesszük fel a következő kérdést. — Igen. Azóta állandó tagja vagyok a csapatnak és remélem hasznomat is veszik. — Most, hogy a válogatottság küszöbön áll, árulja el nekünk, mi a titka annak, hogy tavaly és az idén is ilyen jó átlagformában van. — Jó formámnak az az oka, hogy a heti edzéseket pontosan betartom és hogy sportszerűen élek. — Most, közvetlenül az indulás előtt nem fél egy kicsit a repülő úttól és a svéd és finn mérkőzéstől ? — Ami az utat illeti, attól nem félek, mert itthon a Gamma SE-ben már repültem. A mérkőzésekkel kapcsolatban csak azt mondhatom, nagyon boldog vagyok, hogy Vághy kapitány úr az ország legjobb 15 játékosa közé engem is oda sorozott. Ígérem mind a 15 játékos nevében, hogy kint külföldön, messze hazánktól szívvel-lélekkel küzdünk majd a magyar színekért és minden áron kiharcoljuk a győzelmet. Nyugodtan küldhetjük tehát fiainkat a mindig vendégszerető Svéd- és a testvér Finnországba. Hisszük és reméljük, hogy ez a tizenöt ízig-vérig magyar fiú folytatja majd az ismét feljövőben lévő magyar labdarúgás győzelmi sorozatát. Novák Ilonka útnak Csík Ferenc dr. úszókapitány gratulál Szegedinek 2:45-ös új 200 m-es mellilonkának Hunyadfi a hó- A Balaton hősnője című cikkünkben legutóbb érdekes interjút közöltünk Pécsiné Molnár Magdával, a Balaton átúszás női győztesével. Pécsiné bravúrját azóta már a filmhíradókban is láthatta a közönség, amint a viharos hullámokkal küzdve, győztesen ér a célba. Cikkünkbe egy kis nyomdatechnikai hiba csúszott, amennyiben Pécsiné legutóbbi balatoni eredménye 4 óra 04 perc, 16 mp tévesen 4 óra 44 perc, 16 mp-nek volt feltüntetve. Miután pedig ez a 40 kis perc különbség mégis csak nagy dolog, Pécsiné Molnár Magda javára sietünk ezt helyreigazítani. Tehát: 4 óra 04 perc, 16 másodperc! Kik a legjobb bankatléták? A Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligája kedden és szerdán a margitszigeti .’•rportterepen rendezi meg bankbajnoki atlétikai versenyét. A verseny — amelyen számos sí menti atléta is részt vesz — mindkét napon délután 4 órakor kezdődik. ÜGETŐ MŰSOR Szeptemberi versenynapok: 10., 14., 16., 21., 23., 28., 30 A versniyek mindenkwr dilutin fél 3 órakor kaadanak A szövetségi kapitány mosolyog, az edző pedig kesereg A Labdarugók Házában igen mozgalmas az élet. Minden sarokban kizárólag a válogatott esélyeit latolgatják. A svédek formáját illetőleg senki sem tud biztosat mondani. Az egyik vezető csendesen megjegyzi, hogy a svédek igen veszélyesek otthonukban, hisz a múlt évben egy jó képességű csapatot vertek 6:2-re, de már a csapat nevét nem tudja. Kalmár Jenő a szövetségi oktató legszótlanabb az egész társaságban. Nekidől a korlátnak és gondokba ráncolja homlokát. Merengéséből telveztem, amikor »magányát« megzavartuk. A válogatott csapatot és annak esélyeit illetően kérdezzük meg. Nem valami jó beszélő alany a szövetségi oktató, azért úgy látszik, hogy a keserűsége megszólaltatta: — Mit mondjak erről a válogatottról?! idény kezdeti formák, egy egész csomó sérült, minden poszton inog az egész csapat. Legjobbjaink Perényi, Szalay sérültek Balogh állapota sem megnyugtató. A szolnoki Szűcs talán kiheveri sérülését, de halovány vigasz ez. — A svédek olyan erősek ? — vetjük fel a kérdést. — A svédek mindenesetre rettentő gyorsak és egy álmos magyar csapatot könnyen sakk mattra tehetnek az otthoni környezetben. Pár év óta nem láttam a svédeket, pedig akkor is már erősen javulóban voltak. — Egyáltalában eljut-e a válogatott Svédországba? — Ez is bizonytalan még. Egy biztos hogy a válogatott egyik csoportja szerdán indul Berlinbe. Lehet, hogy ottrekedünk. Eddig az a helyzet, hogy Berlinből repülőgépen mennénk tovább, de hogy ez a menetrendszerű repülőgép közlekedik-e jelenleg, azt még nem sikerült megtudnunk. Nem is csodálkozunk ezek után, hogy Kalmár Jenőnek nincs valami »tyuhaj« jókedve. Közben megérkezett Vághy Kálmán szövetségi kapitány. Ünnepélyesen meghajol Kalmár Jenő előtt és átadja az I. osztályú sportérmet és az ahhoz járó oklevelet a szövetségi edzőnek, aki megilletődve fogadja, de ez az »ünepélyes« aktus sem tud mosolyt varázsolni gondokba gyötört arcára. Vághy Kálmán és Kalmár Jenő