Képes Sport, 1943. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1943-07-27 / 30. szám
A filmszakma rákfenéje a protekció mondja báró Podmaniczky Félix fimrendező A Newyork kávéház egyik márványasztala mellett ül az újságíró a legszilajabb magyar filmrendezővel, Podmaniczky Félix báróval. Az újságíró jegyez, míg a rendező élénken, megszakítás nélkül beszél... — Üldöz a balszerencse, ahová megyek, utánam fut, de nem hagyom magam. Egymás után rendeztem a jó filmeket, és ha egy-egy nem is sikerült, ez még arra, hogy ne engedjenek dolgozni,nem ők Nem véletlenül lettem filmrendező. Ifidesapám gárdatiszt volt és az édesanyámat — a bécsi Burst Színház művésznőjét — a színpadról vitte haza feleségnek. Nagyapám bátyja, Podmaniczky Frigyes a pesti Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa volt. A véremben van a művészet. Huszonhárom éves koromban kezdtem foglalkozni a filmmel. Szerzett jogaim vannak, nem vagyok betolakodott, mégsem engednek rendezni. Én azonban türelmes vagyok és kivárom az időt, amikor majd rájönnek arra, hogy elsősorban azoknak kell helyet adni a filmgyártásban, akik ezt élethivatásnak tartják, nem pedig kenyérkereseti forrásnak. És ha nem következik be gyökeres változás a magyar filmszakmába, akkor a háború után kimegyek külföldre olyan helyre, ahol többre értékelik a tehetséget mint a protekciót. — Milyennek látja a rendező szerepét a magyar fimgyártásban? — kérdezzük gyorsan, felhasználva a pillanatot, amíg cigarettára gyújt. — Sajnos, nálunk a rendezőnek van a legkevesebb beleszólása a gyártásba. Arra viszont, hogy művészileg is foglalkozzék a filmmel, nincs ideje Ezzel szemben az a kötelessége, hogy tíz,tizennégy nap alatt befejezzen egy filmet, mert kevés a műterem és mindenkinek sorra kell kerülni. Még azoknak is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy voltaképpen mire való a celluloid szalag. A filmszakma egyik rákfenéje, hogy azokat az elemeket is felszívja, akik más pályán letörtek, itt viszont minden különösebb előtanulmány nélkül protekcióval esetleg vezető szerephez jutnak. Jellemző példát is mondhatok. A napokban levelet kaptam egy ötvennégy esztendős statisztától, aki arra kér, legyek segítségére, mert rendezőgyakornok szeretne lenni. Elfelejti, hogy abban a pillanatban, amikor a filmkamera elé kerül, megszűnik minden protekció és csak a tehetség érvényesülhet. — A másik baj, hogy olyanok is rendezni akarnak, akik a rendezést iskolában tanulták. Pedig ezt megtanulni csak a műteremben lehet. Nincs szükség kétszáz-háromszáz pengős gyakornokokra, akiket csak a protekció nyom be a filmszakmába, s nem kellenek az ösztöndíjasok sem. Gürcöljenek ők is évekig, keserves akarással, mint ahogyan mi is kínlódtunk. Tanulják meg a fiatalok, hogy a filmszakmát is a »zsemlyehordásnál« kell kezdeni és nem az előkelő nagybácsinál vagy a boka összecsapásnál... — A klikkrendszer is átka a filmszakmának. Ezt tűzzel-vassal kellene irtani azonban egyelőre még vígan burjánzik. — Ha majd ezek a súlyos hibák megszűnnek, akkor talán beszélhetünk a magyar filmgyártásról és a művészeti produkcióról. — Színészeink egy része — sajnos — politizál. Mire való ezt Miért kell a színésznek politizálni? A színésznek az a hivatása, hogy a tiszta művészetnek éljen és az alakítása gyönyörködtessen. — A most induló fiatal színészutánpótlást őszintén sajnálom. Szerintem a háború tartamára nincs jövőjük. Drága a nyersanyag és igen nehezen beszerezhető, tehát takarékoskodni kell vele. A tőke pedig nem szívesen kockáztat és a legjobb esetben öthat mondatos szereppel intézi el a még ismeretlen színészt. Pedig ebből a néhány mondatból nem lehet elbírálni valakinek a tehetségét. Állami segéllyel színészképző internátust vagy kollégiumot kellene felállítani, ahol azután harminc-negyven tehetséges növendéket a színművészet minden ágára kiképezhetnének. Ez ugyan fejenként legalább húszezer pengőbe kerülne, de megérné, mert a végzős növendékek tehetségükkel és tudásukkal behoznák az államnak a rájuk költött összegeket. — Sajnos, tudom, hogy hiába Eszembe jut a német közmondás, beszélek. »Leben und leben lassen«. A mi filmszakmánk jó részében viszont a »Leben und nicht leben lassen« elv uralkodik... * Szédülten állunk fel a kávéházi asztal mellől. Lehetséges volna, hogy valóban úgy állnak a dolgok a magyar filmszakmában, ahogy azt Podmaniczky Félix filmrendező elkeseregte... JMÍtUVICAi ÖXóeZOéa A rendőr életének és kötelességteljesítésének apoteózisa ez a film. Gyönyörű elgondolás volt celluloid szalagra vinni. Hamza D. Ákos írta és rendezte. Sokszor megírtuk már róla, hogy legjelentősebb filmrendezőink egyike, ezzel a filmjével még jobban megerősítette ezt a véleményünket. A meggyőzően, realisztikusan rendezett külvárosi leiaj-jelenetek a francia iskolát éreztetik. Mostani filmje után nem csodálkoznánk, ha elhalmoznák Hamzát hasonló művészi filmek rendezésével. A film fényképezése is jó munka. A főszerepet játszó Karády Katalin varázslatos hangjával elbűvöl. Nagy István a próbarendőr szerepében lelkes alakítást nyújt. Toronyi csupaszív rendőraltisztje erőteljes, róla is több ízben megírtuk, hogy a legszebben beszélő magyar színészek közé tartozik. Csortos Gyula lezüllött figurája kabinetalakítás. A többi szereplőt is magával ragadta a nemes cél és tehetségük javát adták. A mindig új utakon haladó Lénáékat ezért a filmért őszintén meg kell dicsérni. Caz ingoacuuf finglya Gyenge meséjű, de jól kidolgozott olasz film. Rendezésben tökéletesen művészi és így az sem baj, hogy a finoman felépített jelenetek néhol a cselekmény rovására mennek, miáltal helyenkint vontatottá teszik a filmet. £. Pratelli egyik legjobb rendezője az olaszoknak. Az álomszépen fotografált olasz tájképek élményszerűek. A színészek jók. (L 6űn cvun/éáááan Senki se tudta megállapítani a bemutatón, hogy ez a film tulajdonképpen milyen műfajhoz tartozik? Azt ellenben egyöntetűen leszögezték, hogy kár az ilyen filmek bemutatásával rontani az olasz filmgyártás hitelét, még inkább pedig ilyen gyenge külföldi filmet importálni. Semmi szükség arra, hogy ezek a filmek amúgy is kevés számú premier színházaink helyét és idejét lefoglalják. Staii, a daCday&ág szigete Csodálatosan szép expedíciós film, melyet a német Rex-filmgyártó cég készített. A bennszülöttek mindennapi életének, szokásainak, munkájának és örömének a keresztmetszetét láttuk. Szinte irigyeltük a szigeten kultúrálatlanul, de boldogan élő bennszülötteket. A Bali-sziget őslakói szerencséjükre nem tudják, hogy néha milyen nagy baj a civilizáció . . . FILMHÍREK Ranódy László dr. újból dolgozik A rendezői utánpótlás egyik legtehetségesebb tagja, Ranódy László dr. másfél évig tartó betegségéből felépült és munkáját újból megkezdte. A huszonnégy éves, ösztöndíjat nyert fiatal rendezőasszisztens Hamza Ákos, Balogh Béla és Ráthonyi Ákos mellett tanult. Legutóbb Móra Ferenc »Ének a búzamezőkről« című, regény forgatókönyvét írta, amelyet azonban a filmbizottság politikai szempontból filmesítésre nem engedélyesent. ..* Az Ufa berlini anyaintézete Güttler Lajost, a budapesti székház kölcsön-osztály igazgatójává nevezte ki. A magyar filmszakmában közkedvelt Güttler Lajost kollégái őszinte jókívánságokkal halmozták el. Mindenki főszereplő a most elkészült korszerű magyar filmújdonságban, a Kívánság hangverseny-ben. A magyar művészek színe-java szerepel ebben a színpompás, tarka műsorú filmben. Az összekötő mesét Babay József írta és Legenyey József konferálja be az egyes számokat. A filmet Balogh István rendezte.