Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1947-07-29 / 30. szám
l&no, Mutuiíc#, Qooo főttig CjcUcre? Színhely az MTK bajzautcai, pazar eleganciával berendezett városi klubhelyisége. A falakon köröskörül neonfények világítanak, a vadonatúj fotösökben szépasszonyok pihengetnek, szól a zongora, melyen ezúttal Solymosi, a kékfehérek kapusa játszik. A falakon selyemzászlók hirdetik az MTK különféle portyáit, míg a főhelyről Brüll Alfréd elnök képe tekinti be a helyiséget. Egy halkszavú, csupain, nyurga, szőke fiatalemberrel telepedünk le az egyik asztal mellé. A fiú megilletődve foglal helyet. Neve : Kosztka Ignác, alias Kertesi, akitől a kék-fehér hivők a tavaszi évad gólképtelenségének megszűnését várják. — 1923-ban Budapesten születtem, tehát 24 esztendős vagyok —■ kezdi mondókáját Kertesi Náci. — Az Újlaki FC-ben Óbudán kezdtem el a labdarúgását, unokafivéremmel, Hidegkúti Nándorral, öt évig játszottunk itt, majd az Elektromosba léptünk. Itt is jól ment a játék, a legszebb emlékem a Kolozsvári AC elleni Szt. István kupameccsen aratott 1:0-ás győzelmünk. Aztán elszakadtam Nánditól. Én a Pereceshez kerültem, ő pedig az MTK játékosa lett. — Hogy érezte magát Perecesen ? — őszinte lehetek ? — kérdezi. — Rosszul! Eleinte nem volt semmi baj, de aztán a játékosok féltékenykedtek rám. Egyeseknek fájt az a 19 gól, amit az elmúlt évadban lőttem, meg aztán azt sem bírták, hogy Gallowich Tibi bácsi is felfigyelt rám. Én már tavaly az MTK-ba akartam lépni, de betelt a 3-as villámlétszám, mert Nidegkutin és Bircsákon kívül az akkori edző, Titkos Pál magával hozta Sast. De most végre teljesült régi vágyam, nagycsapatba, az MTK-ba kerülök, régi gyermekkori társam, unokatestvérem, Hidegkúti Nándi mellé. Majd meglátják a szurkolók, hogy mi milyen testvéri egyetértésben gyártjuk majd a gólokat. A jobblábam egészen jó, a bal még javításra szorul, fejelni tudok s a gyorsaságommal sincs semmi baj. Tudom, hogy még csiszolódnom kell, Bukovy Marci bácsi keze alatt azonban rövidesen perfekt futballista leszek. — őszi tervei, vágyai ? — Megszerettetni magam az MTK nagyon is igényes közönségével. Jól tudom, hogy nehéz a helyzetem, hiszen az én helyemen egykor Schaffer, Konrád II., Winkler, Orth, Kalmár és Cseh II. játszott. Talán a nagy elődök szelleme is segíteni fog ... —• mondja elmerengve. — Be akarom magam játszani az MTK-ba, annak stílusába, álmaim álma pedig a meggypiros válogatott mez felöltése.— Járt már külföldön ? — Csak Ausztriában voltam az ÉLASZ csapatával, de ha igaz, akkor szeptemberben az MTK-val már Olaszországba jutok. Szeretném a világot látni, szeretnék fejlődni, tanulni, látni . . . — Azt hallottuk — mondjuk, — hogy Perecesen bizony nem vetette meg a szőlő levének élvezetét. — Mi tagadás, vidéken iszogat az ember. De ez már elmúlt. Nincs nekem kérem semmiféle szenvedélyem a futballon kívül. Legfeljebb csak az, hogy 3 hónapos kislányommal sétálgatni járok. Most már van polgári foglalkozásom is. Az MTK lehetővé tette az Óbudai Fehérítő Textilgyárba való felvételemet. Takarékos, szolid ember vagyok, de mit beszéljek erről, majd meglátják klubtársaim, hogy valóban ilyen vagyok. • Most odalép Seidner Pál dr., az MTK kluborvosa. Vizsgálatra viszi a fiút. Előbb kifaggatja. Kiderül, hogy semmiféle komoly baja eddig még nem volt. — Egy kicsit fel kell híznia a fiúnak — mondja Seidner dr., — aztán megy majd a gólgyártás. Igen jó izomzatú, jó testalkatú gyerek a Náci. Búcsúzunk tőle. Siet haza a holmijáért. Tuschák társelnök gépkocsija hozza majd Pestre az új középcsatár bútorát. Az az érzésünk, mintha a fiatal Dudást látnók. Reá emlékeztet Kertesi Náci. Hogy lesz-e belőle akkora játékos, afféle 9000 fontsterlinges, Londonban is megcsodált focista, arra majd a közeljövő ad feleletet. Most kék ing, kék kabát feszül rajta, kabátkájának hajtókájában pedig ott virít az MTK jelvénye, rajta az MTK immár hat évtizedes jelmondatával: Bátorság! Buzgalom! Barátság! Ha e jelszavakhoz Kertesi Náci hű marad, akkor sok örömet szerez majd az MTK Spécshez, Orthoz, Kalmárhoz és Konrád II.-hoz szokott közönségének. Képessy József Kertesi Náci (a labdával) eddigi egyetlen válogatott szereplése. Az Északi Alszövetség válogatott csapatával Klagenfurtban ’7^5wsr*.w ii * - W “s * 1LJLn yt*! ' «5* ' KRAYER 'íkk* ,e"éket I e g o b b a k Budapest, V, Váci út 34 sz. / JjliotAck MW*!*'1 Sipos átadó, Sárosi nem — Kincsesnek van a legnagyobb sikere — Hogy tud egy edző elhelyezkedni Olaszországban Lelovich Gyula, az olasz vasutas válogatott edzője mellé telepedünk le a vasutasok budapesti tanyájának előcsarnokában. Éppen mérgelődik : — Még azt mondják — háborog, — hogy én csábítok Olaszországba magyar játékosokat ! Hát kijelentem, hogy senkit sem csábítottam. Ezzel szemben nem győzöm elhárítani a jelentkezőket, akik megrohannak, hogy vigyem ki őket. — Elhárítja őket ? ! Ezek szerint Olaszországnak nincs szüksége használható külföldi játékosokra ? A prágai lapokban tréfás rajzokat látni, amint a gondolán ülő olaszok kivetik a hálójukat a Sparta, meg a Slavia játékosai felé. — Én csak annyit mondhatok, hogy nem csábítottam senkit. Nem foglalkozom játékosok elhelyezésével. Nincs is megbízatásom, hogy levigyek valakit. A saját klubom, a Bologna felhatalmazott, hogy őszi csapatunk megerősítésére két új játékost szerezhetek, ha tudok. Elsősorban olasz játékosra gondolok, bár jogom van máshonnan is szerezni játékost. De én még ezzel a jogommal sem éltem itt. Különben sem vinnék el úgynevezett „befutott” játékost. Elsősorban azért nem, mert ezeknek elképesztő követeléseik vannak. Másodszor azért sem, mert nem akarom a magyar élvonalat megbontani. Végül azért sem, mert évtizedes tapasztalat, hogy sokkal jobban tudunk használni egy még nem egészen kiforrott, hajlítható, nevelhető tehetséges fiatalt, mint a már kész krekkeket. Sohasem felejtem el, hogy annak idején Bukovi Marci is mint ismeretlen kis Ékszerészjátékos került le Olaszországba, ott bontakozott ki és jött azután haza a Ferencvárosba minden idők legjobb magyar középfedezetének . . . Ezzel szemben a már itthon nagyhírű válogatottak odalent sorra csalódást keltettek.• És kit szeretett volna megszerezni az olaszok közül ? — Elsősorban Mazzolát, a Torino válogatott balösszekötőjét. Erre a Bolognán kívül a milánói Internazionale is pályázott, de a Torino mégsem vált meg tőle. — Elképzelhető volt, hogy a bajnokcsapat átadja legjobbjai egyikét ? — De mennyire ! A Torino alapjában véve szegény munkáscsapat, a FIAT munkásainak egyesülete. Az sohasem dúskált. Ha Mazzolát nem is adják el, Menti II.-t például igenis eladják. Pedig elvégre az is volt válogatott, hiszen a magyarok ellen is ő játszott jobbszélsőt. Igaz viszont, hogy Ossola, a most előlépő tartalék szélsőjük szerintem még jobb is, mint Menti. — Mi van a szegedi Fábiánnal ? — Az is előlép most a II.-ből az I.-be, mert Ferraris II. betöltve 35. életévét elhatározta, hogy végleg visszavonul. Az ősszel már Fábián lesz a Torino balszélsője. — Megint lesz hát magyar játékos az olasz bajnokcsapatban! — Lesz. De a külföldiek szereplését erősen csökkenteni akarja a szövetség. Éppen most ült össze Perugiában a liga értekezlete, s minden bizonnyal elfogadja azt a tervet, hogy egy-egy csapatban legfeljebb két vagy három külföldi játékos szerepelhet. —• Hogy vált be a többi magyar fiú ? — Sipos Vilit átadólistára teszi a Bologna, Sárosi Béla elengedéséről viszont szó sincs. Aránylag a legnagyobb sikert Kincses aratja, aki jelenleg középcsatárt játszik. Ezzel szemben Olajkár játszott néhányszor összekötőt, egészen jól, de azután újra húzódást szenvedett és most állandóan a lábával bajlódik. Boldizsárnak végre mégiscsak teljesül a szíve vágya és végre I. osztályú csapatba kerül. A II. ligabeli Gremától átveszi az Alessandria. Az Alessandriát viszont elhagyja magyar edzője, Kovács dr„ aki az első osztályba most felkerült Lucca kötelékébe lép. De még egy új I. osztályú csapat kap magyar edzőt. Béki János veszi át a Pro Patria (Busto Arsizio) edzéseinek irányítását. — A Pro Patriának régen is volt már magyar edzője. — Egykor Klein László . . . Neki most nincs csapata. De lehet, hogy ha beállít Olaszországba két-három magyar játékossal, akiknek szerződtetése fölött ő rendelkezik, akkor ezek kedvéért alkalmazza őt valamelyik olasz egyesület, úgy tudom, ilyen tervekkel foglalkozik. Ez a legbiztosabb módja ugyanis annak, hogy egy edző elhelyezkedjék Olaszországban ! — Melyik lesz jövőre a legerősebb csapat ? Bírja a harcot továbbra is a Torino? — Bírja ! De a Juventus, amely mindenesetre sokkal gazdagabb, mondhatnám így is : előkelőbb egyesület, megindította a nagy harcot. Most veszi át a Triestina mindkét hátvédjét és ezzel hatalmasan megerősödik a csapat, amelynek eddig is csak az volt a baja, hogy a védelme nem állt elsőosztályú színvonalon. — Szóval folyik az erősítés! — Folyik. A legmulatságosabb erősítési, hírek egyébként a közelmúltban terjedeztek, nagy vihart keltve. Az egyik lap megírta, hogy Szusza jövőre az ő városukban játszik. Erre a másik város lapja élesen támadta, mert — írta — Szusza az övék lesz, nekik írásuk van tőle. Erre felhördült a harmadik város lapja és most már ő bizonygatta, hogy Szusza sehová máshová nem megy, csak hozzájuk. A végén pedig Szusza marad az Újpestben. De majdnem ugyanilyen sajtóháborúskodás folyt le akörül, hogy Puskás melyik olasz egyesületben fog játszani az ősztől kezdve. Jókat nevettem ezeken a sajtópárbajokon ! — Mi magyarázza azt, hogy az olasz egyesületek most megint egyszerre rávetették magukat a középeurópai játékosokra ? Olyan rossz lenne a saját játékosanyaguk ? Jr — Az olasz anyag ma is nagyszerű ! A nagy kereslet oka az, hogy az egyesületek egyszerre csak meggazdagodtak. — Hogyhogy ? — A futball-toto, a tippelőjáték bevezetése a közönség számát mintegy 30 százalékkal megnövelte. Óriási az érdeklődés a futball iránt, s a közönség növekedésének következtében egyszerre csak jól kezdett állani valamennyi olasz egyesület. Most azután van pénz mindenre, csapaterősítésre, kívánságok teljesítésére . . . Lelovich elhallgat. Aztán még ezt mondja : — Nem akarok beleszólni abba, amihez semmi közöm, de szerény véleményem szerint már csak ezért is be kellene vezetni Magyarországon is a futballtotót !