Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1947-07-29 / 30. szám

l&n­o, Mu­tuiíc#, Qooo főttig CjcUcre? Színhely az MTK bajzautcai, pazar eleganciával berendezett városi klubhelyisége. A falakon köröskörül neonfények világíta­nak, a vadonatúj fotösökben szépasszonyok pihengetnek, szól a zongora, melyen ezúttal Soly­­mosi, a kékfehérek kapusa ját­szik. A falakon selyemzászlók hirdetik az MTK különféle por­tyáit, míg a főhelyről Brüll Alfréd elnök képe tekinti be a helyiséget. Egy halkszavú, csupain, nyur­ga, szőke fiatalemberrel telepe­dünk le az egyik asztal mellé. A fiú megilletődve foglal helyet. Neve : Kosztka Ignác, alias Ker­tes­i, akitől a kék-fehér hivők a tavaszi évad gólképtelenségének megszűnését várják. — 1923-ban Budapesten szület­tem, tehát 24 esztendős vagyok —■ kezdi mondókáját Kertesi Náci. — Az Újlaki FC-ben Óbudán kezdtem el a labda­rúgását, unokafivérem­mel, Hidegkúti Nándorral, öt évig játszottunk itt, majd az Elektro­mosba léptünk. Itt is jól ment a játék, a legszebb emlékem a Kolozs­vári AC elleni Szt. István kupa­meccsen aratott 1:0-ás győzelmünk. Aztán elszakadtam Nánditól. Én a Pereceshez kerültem, ő pedig az MTK játékosa lett. —­ Hogy érezte magát Pere­cesen ? — őszinte lehetek ? — kérdezi. — Rosszul! Eleinte nem volt sem­mi baj, de aztán a játékosok félté­­kenykedtek rám. Egyeseknek fájt az a 19 gól, amit az elmúlt évadban lőttem, meg aztán azt sem bírták, hogy Gallowich Tibi bácsi is fel­figyelt rám. Én már tavaly az MTK-ba akartam lépni, de betelt a 3-as villámlétszám, mert N­­ideg­­­kutin és Bircsákon kívül az akkori edző, Titkos Pál magával hozta Sast. De most végre teljesült régi vágyam, nagycsapatba, az MTK-ba kerülök, régi gyermekkori társam, unokatestvérem, Hidegkúti Nándi mellé. Majd meglátják a szurkolók, hogy mi milyen testvéri egyetértés­ben gyártjuk majd a gólokat. A jobblábam egészen jó, a bal még javításra szorul, fejelni tudok s a gyorsaságommal sincs semmi baj. Tudom, hogy még csiszolódnom kell, Bukovy Marci bácsi keze alatt azonban rövidesen perfekt futbal­lista leszek. — őszi tervei, vágyai ? — Megszerettetni magam az MTK nagyon is igényes közönségé­vel. Jól tudom, hogy nehéz a helyze­tem, hiszen az én helyemen egykor Schaffer, Konrád II., Winkler, Orth, Kalmár és Cseh II. játszott. Talán a nagy elődök szelleme is segíteni fog ... —• mondja elme­rengve. — Be akarom magam játszani az MTK-ba, annak stílusába, ál­­maim­ álma pedig a meggypiros válogatott mez felöltése.­­— Járt már külföldön ? — Csak Ausztriában voltam az ÉL­ASZ csapatával, de ha igaz, akkor szeptemberben az MTK-val már Olaszországba jutok. Szeret­ném a világot látni, szeretnék fej­lődni, tanulni, látni . . . — Azt hallottuk — mondjuk, — hogy Perecesen bizony nem vetette meg a szőlő levének élve­zetét. — Mi tagadás, vidéken iszogat az ember. De ez már elmúlt. Nincs nekem kérem semmiféle szenvedé­lyem a futballon kívül. Legfeljebb csak az, hogy 3 hónapos kislányom­mal sétálgatni járok. Most már van polgári foglalkozásom is. Az MTK lehetővé tette az Óbudai Fehérítő Textilgyárba való felvételemet. Ta­karékos, szolid ember vagyok, de mit beszéljek erről, majd meglátják klubtársaim, hogy valóban ilyen vagyok. • Most odalép Seidner Pál dr., az MTK kluborvosa. Vizsgálatra vi­szi a fiút. Előbb kifaggatja. Ki­derül, hogy semmiféle komoly baja eddig még nem volt. — Egy kicsit fel kell híznia a fiúnak — mondja Seidner dr., — aztán megy majd a gólgyártás. Igen jó izomzatú, jó testalkatú gyerek a Náci. Búcsúzunk tőle. Siet haza a holmijáért. Tuschák társelnök gép­kocsija hozza majd Pestre az új középcsatár bútorát. Az az érzé­sünk, mintha a fiatal Dudást lát­­nók. Reá emlékeztet Kertesi Náci. Hogy lesz-e belőle akkora játékos, afféle 9000 fontsterlinges, Lon­donban is megcsodált focista, arra majd a közeljövő ad feleletet. Most kék ing, kék kabát feszül rajta, kabátkájának hajtókájá­ban pedig ott virít az MTK jel­vénye, rajta az MTK immár hat évtizedes jelmondatával: Bátor­ság! Buzgalom! Barátság! Ha e jelszavakhoz Kertesi Náci hű marad, akkor sok örömet szerez majd az MTK Spécshez, Orthoz, Kalmárhoz és Konrád II.-hoz szo­kott közönségének. Képess­y József Kertesi Náci (a labdával) eddigi egyetlen válogatott szereplése. Az Északi Alszövetség válogatott csapatával Klagenfurtban ’7^5wsr*.w ii * - W “s * 1LJLn yt*! ' «5* ' KRAYER 'íkk* ,e"éket I e g o b b a k Budapest, V, Váci­ út 34 sz. / JjliotAck MW*!*'1 Sipos átadó, Sárosi nem — Kincsesnek van a legnagyobb sikere — Hogy tud egy edző elhelyezkedni Olaszországban Lelovich Gyula, az olasz vasutas válogatott edzője mellé telepedünk le a vasutasok buda­pesti tanyájának előcsarnokában. Éppen mérgelődik : — Még azt mondják — háborog, — hogy én csábítok Olaszországba magyar játékoso­kat ! Hát kijelentem, hogy senkit sem csábí­tottam. Ezzel szemben nem győzöm elhárí­tani a jelentkezőket, akik megrohannak, hogy vigyem ki őket. — Elhárítja őket ? ! Ezek szerint Olasz­országnak nincs szüksége használható külföldi játékosokra ? A prágai lapokban tréfás rajzokat látni, amint a gondolán ülő olaszok kivetik a hálójukat a Sparta, meg a Slavia játékosai felé. — Én csak annyit mondhatok, hogy nem csábítottam senkit. Nem foglalkozom játéko­sok elhelyezésével. Nincs is megbízatásom, hogy le­vigyek valakit. A saját klubom, a Bologna felhatalmazott, hogy őszi csapatunk megerősítésére két új játékost szerezhetek, ha tudok. Elsősorban olasz játékosra gondo­lok, bár jogom van máshonnan is szerezni játékost. De én még ezzel a jogommal sem éltem itt. Különben sem vinnék el úgyneve­zett „befutott” játékost. Elsősorban azért nem, mert ezeknek elképesztő követeléseik vannak. Másodszor azért sem, mert nem aka­rom a magyar élvonalat megbontani. Végül azért sem, mert évtizedes tapasztalat, hogy sokkal jobban tudunk használni egy még nem egészen kiforrott, hajlítható, nevelhető tehetséges fiatalt, mint a már kész krekkeket. Sohasem felejtem el, hogy annak idején Bu­­kovi Marci is mint ismeretlen kis Ékszerész­játékos került le Olaszországba, ott bonta­kozott ki és jött azután haza a Ferencvárosba minden idők legjobb magyar középfedezeté­nek . . . Ezzel szemben a már itthon nagyhírű válogatottak odalent sorra csalódást kel­tettek.­­• És kit szeretett volna megszerezni az olaszok közül ? — Elsősorban Mazzolát, a Torino váloga­tott balösszekötőjét. Erre a Bolognán kívül a milánói Internazionale is pályázott, de a Torino mégsem vált meg tőle. — Elképzelhető volt, hogy a bajnokcsapat átadja legjobbjai egyikét ? — De mennyire ! A Torino alapjában véve szegény munkáscsapat, a FIAT munká­sainak egyesülete. Az sohasem dúskált. Ha Mazzolát nem is adják el, Menti II.-t például igenis eladják. Pedig elvégre az is volt válo­gatott, hiszen a magyarok ellen is ő játszott jobbszélsőt. Igaz viszont, hogy Ossola, a most előlépő tartalék szélsőjük szerintem még jobb is, mint Menti. — Mi van a szegedi Fábiánnal ? — Az is előlép most a II.-ből az I.-be, mert Ferraris II. betöltve 35. életévét elhatározta, hogy végleg visszavonul. Az ősszel már Fábián lesz a Torino balszélsője. — Megint lesz hát magyar játékos az olasz bajnokcsapatban! — Lesz. De a külföldiek szereplését erősen csökkenteni akarja a szövetség. Éppen most ült össze Perugiában a liga értekezlete, s minden bizonnyal elfogadja azt a tervet, hogy egy-egy csapatban legfeljebb két vagy három külföldi játékos szerepelhet. —• Hogy vált be a többi magyar fiú ? — Sipos Vilit átadólistára teszi a Bologna, Sárosi Béla elengedéséről viszont szó sincs. Aránylag a legnagyobb sikert Kincses aratja, aki jelenleg középcsatárt játszik. Ezzel szem­ben Olajkár játszott néhányszor összekötőt, egészen jól, de azután újra húzódást szenve­dett és most­ állandóan a lábával bajlódik. Boldizsárnak végre mégis­­csak teljesül a szíve vágya és végre I. osztályú csapatba kerül. A II. ligabeli Gremától átveszi az Alessandria. Az Alessandriát viszont el­hagyja magyar edzője, Kovács dr„ aki az első osztályba most felkerült Lucca kötelé­kébe lép. De még egy új I. osztályú csapat kap magyar edzőt. Béki János veszi át a Pro Patria (Busto Arsizio) edzéseinek irá­nyítását. — A Pro Patriának régen is volt már ma­gyar edzője. — Egykor Klein László . . . Neki most nincs csapata. De lehet, hogy ha beállít Olaszországba két-három magyar játékossal, akiknek szerződtetése fölött ő rendelkezik, akkor ezek kedvéért alkalmazza őt valame­lyik olasz egyesület, úgy tudom, ilyen ter­vekkel foglalkozik. Ez a legbiztosabb módja ugyanis annak, hogy egy edző elhelyezkedjék Olaszországban ! — Melyik lesz jövőre a legerősebb csapat ? Bírja a harcot továbbra is a Torino? — Bírja ! De a Juventus, amely minden­esetre sokkal gazdagabb, mondhatnám így is : előkelőbb egyesület, megindította a nagy harcot. Most veszi át a Triestina mindkét hátvédjét és ezzel hatalmasan megerősödik a csapat, amelynek eddig is csak az volt a baja, hogy a védelme nem állt elsőosztályú színvonalon. — Szóval folyik az erősítés! — Folyik. A legmulatságosabb erősítési, hírek egyébként a közelmúltban terjedeztek, nagy vihart keltve. Az egyik lap megírta, hogy Szusza jövőre az ő városukban játszik. Erre a másik város lapja élesen támadta, mert — írta — Szusza az övék lesz, nekik írásuk van tőle. Erre felhördült a harmadik város lapja és most már ő bizonygatta, hogy Szusza sehová máshová nem megy, csak hozzájuk. A végén pedig Szusza marad az Újpestben. De majdnem ugyanilyen sajtó­háborúskodás folyt le akörül, hogy Puskás melyik olasz egyesületben fog játszani az ősztől kezdve. Jókat nevettem ezeken a sajtó­párbajokon ! — Mi magyarázza azt, hogy az olasz egyesü­letek most megint egyszerre rávetették magukat a középeurópai játékosokra ? Olyan rossz lenne a saját játékosanyaguk ? Jr — Az olasz anyag ma is nagyszerű ! A nagy kereslet oka az, hogy az egyesületek egyszerre csak meggazdagodtak. — Hogyhogy ? — A futball-toto, a tippelőjáték beveze­tése a közönség számát mintegy 30 százalék­kal megnövelte. Óriási az érdeklődés a fut­ball iránt, s a közönség növekedésének követ­keztében egyszerre csak jól kezdett állani valamennyi olasz egyesület. Most azután van pénz mindenre, csapaterősítésre, kíván­ságok teljesítésére . . . Lelovich elhallgat. Aztán még ezt mondja : — Nem akarok beleszólni abba, amihez semmi közöm, de szerény véleményem szerint már csak ezért is be kellene vezetni Magyarországon is a futballtotót !

Next