Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1947-07-22 / 29. szám

XplPvtMiC-VicktUVj Sítfantíl- 8. MtffCf Lelovich Gyula, az Olasz­országba szakadt magyar edző most az olasz vasutasokkal itthon van. Neve újabban sokat került­ forgalomba játékoscsábítás ügy­ben. Lelovich dühösen magyaráz: — Nem tud­ni, miért kentek rám mindenféle ná­­folságot! Higyjétek el, semmi közüz­ a játékosok ki­vándorlásához. — De most csak akarsz vinni játékost, Gyula ? — kérdezik többen. — Lóránt, régi játékosom járt nálam most, azonban annyit kért, ami még olaszországi viszonylat­ban is magas, ő az egyetlen, akiről szó lehet. A többi, aki számításba jöhetne, nem akar menni. — Dehogynem — sóhajt fel valaki Lelovich mellett. Börzsei hangját véljük felfedezni benne. — Igaz, hogy Sárosi Béla haza­jön? — kérdezi Simon Gyurka, az FTC népszerű titkára. — Bélának a szerződése még egy évig szól — mondja Lelovich — szó sem lehet tehát arról, hogy a Bologna elengedje. De Sipos hajlandó volna visszajönni. Úgy­sem tud sehogy sem összeférni tár­saival. — Siposra igazán semmi szük­ségünk — legyint Simon Gyurka és már ott is hagyja Lelovichot. Úgy látszik fél, hogy áldott jó szívére még rábeszélik Sipos visszahozatalát. Arrébb Szöllősit, az MTK h. intézőjét és May Lajost fedezzük fel. Nagyon összebújnak. Hol az egyik, hol a másik ejti ki Márinak a nevét. Mi az ? Talán nem jön Marik ! Legyen hát Mári ? Választ Kovács Kopektól kapom : — Mári kitűnő balhátvéd is, amellett nagy kedve volna Buda­pestre jönni. Megkérdezzük még Kovácsot, miért akarnak eljönni annyira Romániából a játékosok ? Reiter aki most a románok szükség­centere, máskülönben kitűnő bal­szélső, elmélyedve beszélget az egyik páholyban Dickerrel és Guttmann Bélával. Nem lepőd­nénk meg, ha már az Esti Kupa meccsesen ott találnánk Zsen­­gellér mellett balszélen. No, de halljuk Kovácsot. —­­A helyzet az, hogy nálunk még dühöng az infláció, amellett a mi gyerekeink látják, hogy Buda­pesten milyen nagyszerű az élet, minden vak­, mindent lehet kapni, az egyesületi vezetők kedvesek. Hát kérdezem magát, csoda, ha meg­szédülnek a gyerekek? Becs a sza­vamra, ha fiatalabb volnék tíz évvel, magam sem sokat gondolkoz­nék. Hanem írjon fel egy nevet: Höflings A bukaresti Chiocanul centere egyszer már volt itt Pesten. Senkinek sem kellett, pedig annyira szeretne Magyarországon játszani. Nem értem ezeket a nagy klub­­vezéreket, miért nem hívják, jó edző keze alatt Európa legjobb középcsatára lehetne.­­Közben jönnek a magyar játé­kosok. Gáspár mester, a kitűnő titkár, résen van és alig enged valakit a játékosokhoz közel. Mégis csak odakerülünk Komlósi mellé, s megkérdezzük tőle, mi lesz a sorsa az ősszel. — Ha én erre most felelek, akkor baj lesz belőle. Majd az EB után! De felel helyette az egyik itt­­lévő debreceni barátja: — Komlósi már nem tárgyal a Fradira­l, az Újpestbe sincs kedve menni tartaléknak. Azt hiszem, hogy MTK játékos lesz belőle. Ne higgye, hogy sokat kérnek érte. Komlósi ma a legolcsóbb magyar játékos a „piacon**. Hallják a MATEOSz vezetői és pillanat alatt elragadják a szim­patikus fiatalembert. Talán még­sem a Hungária-útra, hanem a Sport­ utcába kerül Komlósi ? Suhai nagyon kesereg. Tudva­­már régen az MTK-val­­­kodik. De úgy látszik az Újpest mégsem akarja, hogy egyik nagy ellenlábasa túlságosan megerősödjék . . . Viszont úgy lát­szik a Vasastól nem fél az Újpest, mert oda szívesen átengedné . . . Ostreicher Emil, az ETO fő­városi képviselője tűnik fel. — Otthagyom az ETO-t — mondja elkeseredetten. De a másik percben már listát vesz elő a zsebéből. — Három játékosa lesz az ET­O-nak Erdélyből — úgy látszik mégsem olyan biztos az, hogy Emil barátunk nem képviseli többé a Szövetségben a győri ETO-t. Saroveczky, Samu és Barna neve látható a listán. Több élvonalbeli játékos tárgyal elkeseredetten . — Még egy vacsorát sem kaptunk a bajnokság befejezése után — mondja az egyik — úgy látszik nincsenek megelégedve, hogy csak „harmadikak' ’ lettünk — mondja a másik. Ám itt van már Gutwillig Imre is. Rögtön körülfogják a játékosok. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy megállapít­sam : Imre barátunk ismét kitűnő hátvédnek bizonyult, mert az előbb még elégedetlenkedő játé­kosokat pillanatok alatt leszereli. Már ragyog az arcuk! Mészáros, az MTK játékosa lé­peget előttünk. — El akarok menni az MTK- ból — mondja szomorúan —,­ és egyelőre hallani sem akarnak róla. Pedig csoda helyet kapnék. — Külföld ? — Ugyan dehogy. Elfutballozok én ezekkel a csülkökkel még jó­­néhány évig Pesten is. Ezek az autósok úgy látszik mégsin­csenek annyira meg­elégedve Forróval, ha már Mé­szárost is kerülgetik. Kovács Murok szőke feje tűnik fel a lelátón. Olyan árván ül, hogy mellé kell ülnünk : — Szabadságát tölti Pesten, kedves Murok ? — őszinte leszek ... nemcsak a szabadságomat töltöm itt, hanem el is akarok helyezkedni. Hiába kertelnék, úgyis ez lesz a nóta vége. Megérdemelném az ETO-tól, hogy elengedjen. — És hova akar menni ? — Higgye el, mindegy. Én jó­formán semmit sem kérek. Egyez­zenek meg az ETO-val, csak Pesten akarok játszani. Szép szál fekete gyerek áll az öltöző lejárójában. Pfluger. Úgy­­látszik mások is észrevették, mert többen körülfogják. Hogy kik ? Hát a MATEOSz, MOGÜRT, Kis­pest,­­ Elektromos és az MTK vezetői. De persze rögtön ott terem Simon Gyurka is, akinek bizonyára most jutott eszébe az a levelezőlap, amit Kéri küldött neki Prágából. Ebben ugyanis véglegesen elbúcsúzik tőle a kul­lancs, aki Mexikóból visszafele jövet Pozsonyban marad. A pályán most már komoly meccs folyik, a magyar csatárok rohamoznak. Egyszerre vége lesz minden tárgyalásnak, felülünk mi is Dicker mellé nézni, mit tudnak a vasutasok . . . Dicker mellé, akinek jobban tetszik B. Nagy játéka, mint például Gallowichnak . . . „taki” ifinál# Folyik a rádióközvetítés a Képes Sportlap szerkesztőségéből. Balról: Moór Ede,­ a Vasas játékosa, Takács István, Szepesi György, Székely Éva, Boros János és Adorján Rezső Folyik a közvetítés. Éppen Bojár fotoriporter „vall” Szepesi György­nek. Balról: Hoppé László, Bojár Sándor,­ Szepesi György, Kornis Miklós és Kléber Gábor 24 flmagyar és angol bajnokság története A felszabadulás utáni magyar sporteredm­ények élén jár az a négy atlétikai bajnokság, melyet Németh Imre, Zsitvay Zoltán, Garay Sándor és Híres László a londoni White City Stadium salakján szerzett. Mert nagy dolog angol bajnokságot nyerni, hiszen ez a világ harmadik leg­nagyobb atlétikai versenye, sőt a világ első évenként megrendezett versenye, hiszen az olimpiákra csak négyévenként, az EB-re pedig két­évenként kerül sor, 1866 óta, küzdenek a világ legjobb atlétái az angol bajnoki cím el­nyeréséért s ez a viadal, melyet az Amateur Athletic Association rendez, valóságos angol nemzeti ünnep, olyasmi, mint a wimbledoni tenisz, a labdarúgó kupadöntő, vagy az Oxford—Cambridge regatta. A magyar atléták mindenkor szívesen keresték fel Londont, hogy ott a világ legjobbjai között mutassák be tudásukat. Első győzelmünket 45 év előtt, 1902-ben Kauser Jakab aratta a rúdugrásban. Aztán jöttek a többiek, egészen a mostani négyes diadalig, mellyel együtt összesen 24-re nőtt a magyar angol bajnokságok száma. Vessünk egy pillantást az AAA műsorára, melyen ott díszeleg az eddigi 20 magyar győző neve: 1. 1902 Kauser Jakab rúdugrás 10 láb 8 inch, 2. 1910 Szathmáry Kálmán rúdugrás 11 láb 7 14 rench, 3. 1914 Kóczán Mór gerelyhajítás 195 láb 11 inch, 4. 1925 Szepes Béla gerelyha­jítás 176 láb 11 inch,­­5. 1926 Somfay Elemér hármasugrás 46 láb 10­­2 inch, 6. 1927 Szepes Béla gerelyhajítás 212 láb 7 % inch, 7. 1927 Marvalits Kálmán diszkoszvetés 145 láb 8% inch, 8. 1929 Késmárki Kornél magasugrás 6 láb 3 inch, 9. 1929 Szepes Béla gerelyhajítás 218 láb 10 inch, 10. 1929 Darányi József dr. súlylökés 46 láb 7 inch, 11. 1931 Madarász Endre diszkoszvetés 141 láb 4 háromnegyed inch, 12. 1931 Darányi József dr. súlylökés 45 láb 2 inch, 13. 1933 Bódosi Mihály dr. magasugrás 6 láb 3 inch, 14. 1933 Balogh Lajos távolugrás 23 láb 2­ egynegyed inch, 15. 1934 Madarász Endre diszkoszvetés 144 láb 11 egynegyed inch, 16. 1934 Bódosi Mihály dr. magasugrás 6 láb 3 inch, 17. 1934 Sir József dr. 100 yard 9.9 mp,­ 18. 1934 ( Mimii, Pajzs, Kovács,­Sir dr.) BBTE 4x110 yard 43 mp, 19. 1935 (Mim­i, Kovács, Pajzs, Sir dr.) BBTE 4x110 yard 42.6 mp, 20. 1937 Kelen János 6 mérföld 30:07.8 mp. Amikor pénteken pályára léptek a magyar fiúk, ez a múlt kötelezte őket arra, hogy mindent elkövessenek a sikersorozat folytatására. A négy győzelem közül a legértékesebb Garay Sándornak az 1 mérföl­­des távon új angol bajnoki rekorddal elért győzelme, valamint az a tény, hogy a vert mezőnyben ott volt a hollandi Slijkhuis és az angolok nem­zeti bálványa, a világrekorder Y Wooderson dr. Garayt nyugodtan tekinthetjük a hét hősének. Most már — négy magyar atlétánknak hála — így fest a büszke lista : 21. 1947 Németh Imre, Vasas, kalapácsvetés 53 m 33 cm, 22. 1947 Zsitvay Zoltán, TFSK, rúdugrás 380 cm­, 23. 1947 Garay Sándor, Vasas, 1 mérföld 4:10.6 mp, 24. 1947 Híres László, DTE, 2 mérf. akadály 9:39.2. Garay 1 mérföldes ideje 3 :52-es 1500-at ér, míg Hires ideje 3000 m-re 9 :05-ös magyar csúcseredménynek felel meg. Ezzel az idővel a londoni olimpia döntőjében is sikerrel veheti fel a küzdelmet a világ legjobbjaival. Végül, hogy közönségünknek egy kis matematikai szórakozást is nyújtsunk, közöljük, hogy 1 yard 91.4 cm, 1 mérföld 1609 méter, 1 láb 30.48 centiméter s 1 inch, vagyis hüvelyk 2,54 centiméter. Hát lehet urak, lehet. . . folyvást átszámítgatni. % 1IT BERING­EB FUTBALLCIPŐk. / LCG0LCJOBBAM BERIMDIB IJTVANME' ° Vili. KÉR. JÓZSEF KÖRÚT 44

Next