Képes Sportlap, 1948. január-június (3. évfolyam, 1-28. szám)
1948-05-11 / 20. szám
Az Andrássy-út forgatagából egy lányosképű, szőke fiatalember lép hozzánk. Nin^ hiszen ez a Kubala * — Jó napot, szerkesztő úr —* szólít meg, — engedje meg, hogy most én kérjem magát egy kis interjúra. Mialatt Sziszi-eszpresszóban a szimplát hozzák, beszélgetni kezdünk. Kubala végighúzza szőke fürtjein a kezét és mosolyogva mondja : — Tudom, nagyon haragszanak rám Pesten, azt is tudom, hogy rengeteg ellenségem van. Még a legjobb barátaim, kint a Kálváriatéren is haragszanak rám. Azt mondják, becsaptam mindenkit. Higyje el, nem akartam. Tudom, hogy bűnös vagyok, de megszenvedtem bűneimért és most itthon vagyok, hogy bűnbocsánatot nyerjek. — Tartsunk sorrendet, kedves Kuksi. — Kezdem ott, amikor közel egy évvel ezelőtt az egyik Rákóczi úti szálloda halljában ültünk, ugyanígy, szemben egymással, ön azt kérdezte tőlem, hogy mik a terveim. Hiszen tudta akkor már, hogy lejárt a szerződésem a Bratislavával, oda mehetek, ahova akarok. Erre azt feleltem, hogy hazajövök. Ugye, emlékszik ? — Emlékszünk, hogyne emlékeznénk, hisz akkor azt mondta, hogy szíves-lélekkel fradista akar lenni ! — Ezt mondtam, de erre csak bizonyos okok késztettek . . . Egy szép napon hazaérkezésem előtt Vasas-szurkolók jártak Pozsonyban. Ezekkel beszélgettem és ezek hívtak haza. Itthon azon a bizonyos MTK—Bratislava esti mérzés szünetében Hegyi Gyulával beszélgettem. Amit mondott, az megkapott. Gondolkozni kezdtem és akkor úgy határoztam, hogy ha jövök — a Vasasba jövök ... — És mégsem jött haza. — Visszatértem Pozsonyba, azért, hogy rendezzem a dolgaimat. Ekkor jöttek többen, a fejemet és maradtam,telebeszélték — Novemberben itthon volt. Kubala elmosolyodik és lassan folytatja. — Szerkesztő úr sokat várt engem kint <i Farkas István utcában ! Szinte mindennapos vendég lett nálunk. Anyám azt mondta, amikor egyszer hallotta beszélgetésünket, hogy miért akarok mindenkit félrevezetni? Négyye el, fájt nekem, nagyon fájt, de nem mondhattam igazat. Szó volt arról, hogy a Ferencvárosba jövök vissza. De bármilyen fradista is voltam valamikor, úgy éreztem, hogy nekem még nincs már ott helyem, ahol oly könnyű szívvel túladtak rajtam . Tudom, megint felröppentek a pletykák, velem kapcsolatban. Rossznak tartottak, sokan hazaáruló számba vettek, amikor elmentem a csehszlovák válogatottal Bariba játszani. Arról is beszéltek, hogy Olaszországban leégtem és azért nem tartottak ott engem. Hát nem égtem le. Nem lenne fontos, hogy megcáfoljam, mert már mindenen túl vagyok. Az igazság az, hogy három egyesületbe is hívtak. Fantasztikus ajánlatokat kaptam. Azt sem tagadom, gondoltam az olaszországi kirándulásra. Egy este ott ültem a pozsonyi lakásomban s gondolkodtam, mit csináljak. Megszólalt a lelkemben egy hang: haza, haza ! Pillanatnyi szünetet tart. Látszik, keres az emlékei közt. Végre újra beszélni kezd. — Ne higgje, hogy most újra szinészkedem és igy akarom közönség kegyeit megszerezni. Tudom, a közönség nehezen felejt és csak egyféleképpen tehetem jóvá hibámat, ha becsületes dolgozója leszek ennek az országnak és a pályán is megfelelően képviselem nemzetemnek, egyesületemnek a színeit.— Eltértünk egy kicsit a tárgytól, kedves Kuksi. Hát mi történt ott Pozsonyban ? — Összetéptem az olasz ajánlatokat és véglegesen elhatároztam, hogy hazajövök. Mert, nézze, mi történik azokkal akik kimentek Olaszba ? Kihasználják őket, kicsavarják, mint a citromot s amikor már nem érnek semmit, akkor egyszerűen sajnálkozó mosollyal eldobják őket. Nem, nem ilyen sorsot szántam én magamnak. Nemcsak a futballpályán, hanem az életben is meg akarom álltai a helyemet. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerülni is fog ! — Beszéljünk egy kicsit a hazatéréséről. — Nem történt semmi különös. Felültem a vonatra, összecsomagoltam mindenemet és búcsút intettem Pozsonynak. A Bratislava szurkolói azt mondták, hogy „visszajössz te még.” Én csak nevettem rajtuk. Az volt az elhatározásom, hogy inkább nem rúgok labdába egy évig, de itthon játszom. Szerény tudásomat a magyar stortnak ajánlom fel ! Egy kis szünet után folytatja: — Nagyon rosszul esett, hogy — bár már hetek óta itthon voltam — senki sem akart észrevenni. Akárkivel beszéltem, mindenki csak legyintett. Hátam mögött azt suttogták, hogy megint csak szédítek, egy szavamat sem szabad elhinni, úgysem maradok itthon. Nem szóltam semmit. Körmömet belevájtam a tenderembe és vártam a pillanattol, hogy először, mint a magyar labdarúgó sport igazolt játékosa, újra pályára léphessek. Ne vegye ezeket nagy szavaknak. Ha hibáztam vagy vétkeztem, ez alatt a pár hét alatt már megbűnhődtem. — Borítsunk fátyolt a múltra és beszéljünk a jövőről, kedves Lacika. — Ha egy játékos új egyesületbe megy, akkor ott persze mindennel meg van elégedve. Bevallom, én az úgynevezett nagyszájúak fajtájához tartozom, aki nem esik hasra és nem ijed meg senkitől sem. Éppen ezért a legnyugodtabb lelkiismerettel merem mondani, hogy jónéhány egyesületben voltam már rövid pályafutásom alatt, de még olyan jól sehol sem éreztem magam, mint a Vasasban. Egy család vagyunk, nemcsak a pályán, hanem az életben is. Szilágyi és Illovszky a közvetlen partnereim. Már kezdjük egymást megérteni. Nem tagadom, eddig még nem ment úgy a játék, mint ahogy kellene. Hosszú volt a kényszerszünet. De ha az ember szorgalmasan edz és sportszerűen él, akkor rövidesen elérheti azt a formát, amit képességeinél fogva el kell érnie. Jávor Pál mester kitűnő edző, azt hiszem, ha rá hallgatok, talán még azt is elérem, hogy egyszer válogatott leszek. — Felcsillan a szeme, amikor a válogatottságról beszél. Pedig Kubala már volt válogatott. A csehszlovák csapatnak szinte állandó tagja volt. — Úgy szeretne válogatott lenni ? — Igen. Ez is az egyik nagy vágyaim közé tartozik. Amikor csehszlovák válogatott voltam, mindig arra gondoltam, Istenem, megérem-e még én azt, hogy a magyar válogatott mezét magamra húzhatom ? — Ha már a csehszlovákoknál tartunk, mondjon valamit a két hét múlva Budapesten szereplő válogatott csapatukról. — Néhány játékost nem ismerek közülük. Fel kell azonban hívnom a figyelmet Rocekra, a Spárta nemrég feltűnt kapusára. Sokan Planicska méltó utódjának tartják. Seneczky, az egyik hátvéd kemény jól rúgó játékos, ugyanezt mondhatom a Bohemians Vedraljára is. Nem tudom elképzelni, hogy válogatottjukban ne lenne Sláviajátékos. Hemele és Trnka nélkül nem tudom elképzelni a csehszlovák csapatot ! — Két magyar játékos is van a csehszlovák csapatban. — Igen, Balázsi és Schubert. Azt hiszem, mind a kettő nagyon fog igyekezni jól játszani, mert nem titok, hogy Schubert haza szeretne jönni. És ha jól játszik itt a válogatottban, akkor valamelyik egyesületünk mégis csak hazahozatja. — Maga ismeri a csehszlovák futballt. Viszont jónéhány hete itthon van, több magyar mérkőzést is látott. Milyen eredményt vár a május 23-i magyarcsehszlovák mérkőzéstől ? — Két-három góllal feltétlenül győzni fogunk. Ez nem derűrelátás, annyi különbség túlzott van most a két nemzet labdarúgó sportja között. Természetesen, győzelmünk nagyobb is lehet, de ha lebecsüljük az ellenfelet, akkor még itthon is érhet bennünket meglepetés ! — Mi van a többi, kintlévő magyar fiúval ? — Schubertról már beszéltem. Vinnyeinek és Turbékinak üzlete, illetve üzeme van Kassán, ők nem hiszem, hogy hazajönnének. Annál inkább szeretne jönni Kassai- Klimek, aki mint balszélső szerepelt a csehszlovák válogatottban, óriási tehetség, jónéhány magyar egyesület megoldhatná vele a legfájóbb pontját, a balszélső kérdését. A szimpla már kihűlt, Kubala nagy érdeklődéssel nézi a utca forgatagából haza igyekvő dolgozókat. Felcsillan a szeme, amikor ezt mondja: — Azt hiszem, egy-két héten belül már én is így fogok sietni a munkahelyemről az edzésekre, mert csak úgy tudom elképzelni a komoly életet, ha két kezem munkájával keresem meg a kenyeremet. Gondolni kell a jövőre is hiszen már 21 éves vagyok. Igen. Nem hiszem, hogy csalódnánk : most egy más Kubala ül velünk szemben, mint egy évvel ezelőtt, ott a Rákóczi úti szálloda halljában. Ez a Kubala nem fölényes, nem cinikus. Megtért a tékozló fiú, dolgozni akar, becsületes munkása kíván lenni fiatal népi demokráciánknak. Fogadjuk őt szeretettel, vegyük kezét a kezünkbe, vezessük az úton, mert szükségünk van azokra, akik megtévedtek, de megbánták tettüket. Kedves Kubala, engedd meg, hogy barátilag annyit mondjunk most neked : Isten hozott ! Takács István Vasas— Szeged 3: 1. 11 a kő és Moór Összeesni a labdáért, de azt Gyyrk kirúgja a kapu közeléből A Vasas harmadik gólja. Bakó a huhárok lm tartó Szilágyi-lövéssel szemben tehetetlen. MAY Kálmán autó- és motorkerékpár gumijavítás és felszerelés JÓKAI TÉR 5 SZÁM TELEFON 1,123-823, 123-888