Képes Sportlap, 1948. január-június (3. évfolyam, 1-28. szám)

1948-04-27 / 17. szám

Vadász­ utca 31. A Labdarúgó Szövet­sg székháza. Nem is olyan régen még játékosközvetítők, túra­feketézők és egyéb élősdiek talál­kozóhelye volt. Az MLSz új veze­tősége alapos munkát végezve megtisztította a sportra kárté­kony elemektől a vadász utcai székházat. A főtitkári szobába egyetlen halk kopogtatás után bejutunk. Füredi József mosolyogva üdvö­zöl minket. Füredi Józsefet azoknak, akik a labdarúgással foglalkoznak, nem kell bemutatnunk. Több, mint húsz éve él a magyar sportban. Először a békéscsabai Előrében munkálkodott, majd tizenkét évig mint sportújságíró a Békés­csabai Sportot szerkesztette. A felszabadulás után rövidesen hoz­zákezdett a ,,Viharsarok” sportjá­nak újjáépítéséhez. Nagy érdeme, hogy a Viharsaroknak még a leg­kisebb falujában is futballoznak. A háború előtti huszonhárom egyesület helyett most nyolcvan­hét, a bajnokságért küzdő csapa­tot mondhat magáénak a békés­csabai kerület. Lassan rátérünk látogatásunk tulajdonképpeni céljára, a ma­gyar labdarúgósport időszerű, leg­szükségesebb ügyeinek megvita­tására. — Ismerjük el, hogy labdarúgó­­sportunk mondja az új főtitkár -- egyáltalán nem népi jellegű. Tisztán kapitalista arculata van. A játékosokat kizárólag csak a pénz érdekli, nincsenek eszmék,­ amiért játsszanak. Az egyesületi vezetőknek fel kell ismerniök a hibákat és rá kell jönniük, hogy kár nagy összege­ket áldozniok csapataikra. Sokszor jönnek egyesületi vezetők védelemért az MLSZ-hez makrancoskodó játé­kosaik ellen. Ilyenkor csak annyit mondhatok, hogy magukra vessenek, abból a pénzből, amit „csillagokra" költenek, rengeteg felszerelést vehet­nének! — A labdarúgóvezetőknek fel kell ismerniök a helyzetet és gátat kell vetniök a követeléseknek. Sú­lyos operáció ez, de meg kell tenni, mert különben nem tudom, hogy hol állunk meg. — Amikor az MLSz főtitkára lettem, első program­mpontnak tűz­tem ki az alapszabályok és szabá­lyok megreformálását. Szabály­­könyvünk körülbelül harmincéves elavult, ósdi valami. Amit mindig úgy módosítottak, ahogy éppen kel­lett, de sohasem jól. A szabályok megismerése valósággal jogászi ké­pességet kíván. Kérdezem: mi szükség v van erre ? Olyan szabályo­kat kell készíteni, amiket a leg­kisebb falu sportvezetője is megéri! A rengeteg drikli, óvás és egyéb, a sportot megcsúfoló kinövés csak azért szennyezi be futballunkat, mert egyes sportvezetők nem tudják kiismerni magukat a szabálykáosz­ban, eltévednek, hibát követnek el és a másik sportvezető, mint a zsák­mányra váró héjjá, lecsap rá. En­nek meg kell szűnnie! — A második fontos tervem a tömegsport országos kiépítése. Ezt az egységes ifjúsági szerveken ke­resztül gondolom végrehajtani. Min­den faluban vannak EPOSZ-szer­­vek és minden faluban kell lennie. egy sportegyesületnek! Jól ki­hangsúlyozom az egyet, mert sem anyagilag, sem erkölcsileg nem tar­tom helyesnek, ha egy faluban egy­nél több egyesület működik. Ez nem egészséges vetélkedést, hanem csak ellenségeskedést von maga után. Beszélgetésünk most félbesza­kad, mert két ijedt tekintetű föld­­művesfiú lép a szobába. A főtitkár elébük megy, barátságosan leül­teti őket. Igen, az MLSZ-ben demokrácia van. Itt nincs osztály­különbség, mindenki egyforma. A fiúknak megoldódik a nyel­vük. Elmondják, hogy Paksról jöttek, valami ügyes-bajos dolguk van. A főtitkár azonnal intézke­dik, már jön is az egyik tiszt­viselő és hozza az aktákat. A fő­titkár pillanatok alatt elintézi azt és a paksi fiúk boldogságtól csil­logó szemmel távoznak a valami­kor, nem is olyan régen, hét lakat alatt őrzött főtitkári szobából. — A kerületi beosztásokat is meg kell változtatni — folytatja programmjának ismertetését főtitkár, — nem lehet, hogy szegény a falusi egyesületek egy-egy mérkő­zésre félnapokig utazzanak! Ez anyagilag is megterhelés, de az élő­­sport terhére is megy. A kerületi bajnokságokat körzeti csoportokra kell osztani és egy ilyen körzethez az egymás közelében lévő faluk tartoz­zanak. Ezeket a terveket részletesen ki fogom dolgozni és rövidesen is­mertetem majd a sajtóval. — Beszéljünk a Mezítlábas Baj­nokságról ! Felcsillan a főtitkár szeme, mikor ezt kérdezzük. — A Mezítlábas Bajnokság gon­dolatát mi vetettük fel Békéscsabán és 1946-ban, tehát egy évvel az NSB által megindított Mezítlábas Baj­nokság előtt megrendeztük a Vihar­sarokban az első Mezítlábas Baj­nokságot. Ennek a sikere után jöt­tem fel Budapestre és itt ismertet­tem a Mezítlábas Bajnokság elő­nyeit és eloszlattam azokat a kéte­lyeket, amikkel a Mezítlábas Baj­nokság gondolatát egyesek fogadták. — A Mezítlábas Bajnokság az NSB hatásköréből átkerült az MLSz országos ifjúsági bizottságá­hoz. Örömmel jelenthetem, hogy ezerötszáz csapat játszik most a Mezítlábas Bajnokságért, de remé­lem, hogy ezt a számot meg fogjuk sokszorozni. — Beszéljen egy kicsit munka­társairól. — Csak a legjobbat mondhatom róluk. Huszonegy tisztviselő van a házban. Most munkaversenyt ren­dezünk. Ennek a célja, hogyan lehet az ügyvitelt leegyszerűsíteni. Saját szemével láthatta, hogy ne­kem minden munkatársam egyfor­ma és teljes erővel dolgozunk a közös célért, a népi magyar labdarúgósport kiépítéséért. Ki kell jelentenem, hogy nagyon fontosnak tartom a sportvezetők és játékosok ideológiai nevelését. Szemináriumot kell tar­tani részükre, hogy megismerjék a a­ népi demokrácia eszményeit. —■ Még annyit akarok elmon­dani, hogy jelenleg az MLSZ hét­száz egyesületet tart nyilván. Orszá­gunknak azonban háromezerötszáz helysége van, tehát legalább ezerhét­­száz sportegyesületnek kell lennie. — És a minőségi sport ? — Nem kell félteni a minőségi sportot! Az utolsó mérkőzéseket figyelembe véve láthattuk, hogy mi­nőségi sportunk milyen hatalmas fejlődés előtt áll. Ennek alapja az egyre jobban terebélyesedő és izmo­sodó tömegsport lesz. Egy régi mon­dást akarok idézni a helyzet meg­világítására: „Minél szélesebb a piramis alapja, annál magasabb a csúcs!’­ Búcsúzunk a főtitkártól, mert újabb bizottsági ülés kezdődik. Azzal az érzéssel hagyjuk el a?­ MLSZ székházát, hogy labdarúgó­­sportunk jó úton halad ahhoz, hogy népi demokratikus sportunk legfőbb pillére legyen. Ma MAROSVÁRI és KÓNYA ad tole-tippeket Hétköznap Csepelen. Két ok­ból is biztosan tudjuk, hogy sport­városban járunk. Az egyik az, hogy minden második ember kerékpározik, a másik pedig, hogy a Rákóczi­ út sarkán a gyárakból hazafelé igyekvő munkások né­hány percre megállva igen tekin­télyes számban állnak körül egy üzlethelyiséget. Ez a hely ugyanis nem más, mint a csepeli toto-börze, ahol a vasárnapi mérkőzések esé­lyeit beszélik meg a tippelők. Node ezen a helyen (és éppen erre szol­gál a már említett üzlethelyiség) „szakavatott” toto-tanácsokat is kaphatnak. Odabent ugyanis na­ponta a Csepel két-két játékosa ad totó-tanácsokat a tippelőknek. Most éppen Marosvárin és J­ó­­nyán van a sor. — Milyen alapon ad tanácsot ? — kérdezzük Marosvári Bélától. — Megmondom, hogy szerintem melyek a biztos mérkőzések és hogy hol lehet több eshetőségre is számí­tani. — No és megfogadják a tipp­jeit ? — Í­­gy veszem észre, többnyire igen. Ebben a pillanatban Bambi felesége lép be. — Csak nem kér szintén taná­csot a férjétől ? — érdeklődünk. — Ó nem — feleli, — én már­­ nem hiszek a Béla tippjeinek . . . Itt találjuk azonban Szekeres Bandit is, sőt megérkezik motor­­kerékpárján Nagy Pista is. — Maga már adott tippeket ? — kérdezzük a Csepel kapusától. Igen, a múlt héten — feleli. 7— No és beváltak ? — Hát, senki sem akart hétfőn megverni. A továbbiakban megtudjuk, hogy ez az új és igen életrevaló BERETVÁS (BERINGER) GYULA SPORTSZAKÜZLETE — MINŐSÉGI FUTBALLFELSZERELÉS BUDAPEST, JÓZSEF-KÖRÚT 30—32 Tel. 135-047 Ügyeljünk a címre ! (Rákóczi­ térnél) vállalkozás számos előnyt nyújt a tippelőknek. Nemcsak hogy le­bélyegzik a szelvényeket és ezzel mintegy felelősséget vállalnak idő­ben való továbbításukért, hanem azokért a szelvényekért, melyek az iroda bélyegzőjével vannak el­látva és amelyeken egyetlen találat sincs, 100 forintos vigaszdíjjal ju­talmazzák. Munkánk végeztével éppen bú­csúzunk fotóriporterünkkel Ju­hász Károlytól, a fotó-iroda lelkes szervezőjétől, amikor egy mun­kás megfogja a karunkat és tőlünk kér tippet vasárnapra. Máskor mint „hozzáértők” nem húzhat­tuk volna ki magunkat a válasz­adás elől, de itt Csepelen könnyen háríthattuk el magunktól a fele­letet, mondván : — Sokkal bennfentesebb szak­emberek vannak itt. Marosvári, Kónya, Szekeres, Nagy Pista. For­duljon inkább hozzájuk! héjé A munkából jövő csepeli tippelők az újonnan felállított toto-irodában a játékosoktól kapott tippek alapján kitöltik a szelvényeket csepeli toto-hurzén Xufli Pista. Marosvári és Szekeres ad tanácsot a hozzájuk forduló tippelőknek

Next